VARGA FERENC (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal nem mondok semmi újat, ha kijelentem, hogy a kormány a saját maga által okozott gazdasági és szociális válság hatását nem képes kezelni. A napokban viszont az is kiderült, hogy önök szeretnének elbújni a felelősség alól jó példa erre a szociális törvény módosítása.
Önök azt mondják, hogy a problémákat azok keletkezési helyén kell megoldani, és a legfelsőbb szintek beavatkozásának, azaz az önök beavatkozásának a szükséges minimumra kell korlátozódnia. Egyet is értenék ezzel az elvvel ez az uniós szubszidiaritás elve , hogyha nem a szociális törvényről lenne szó, ha ezt nem az eddigi legnagyobb gazdasági válságban találnák ki, és nem olyan 12 év kormányzás után, melynek során minden lépésük a döntési jogkörök és az erőforrások elvonásáról és a központosításról szólt volna.
De térjünk vissza a szociális törvény módosítására! Miről is szól ez konkrétan? Eddig a szociális ellátás feltételeinek biztosítása az egyén, a család, a helyi közösség, az önkormányzat és az állam feladata volt. A módosítás szerint elsősorban az egyén, ezt követően a családja, a települési önkormányzat, majd az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek, és csak a sorban ötödikként megjelenő állam felelőssége lenne az egyén szociális biztonsága. Azaz az egyén oldja meg a problémáját úgy, ahogy akarja, kormányzati segítségre csak a legvégső esetben számíthat, na, akkor sem valami sokra. Magyarul: a benyújtott törvényjavaslattal az állam gyakorlatilag kivonul a szociális ellátási rendszer működtetéséből.
Gratulálok önöknek, ilyen egy igazi nemzeti, keresztény kormány! Szerintem se nem nemzeti, se nem keresztény, de még csak nem is hozzáértő (Vitályos Eszter: Nagy szavak ezek a Jobbiktól!), ugyanis a problémamegoldás szintjeit egymást kizáró fokozatként jeleníti meg a javaslatban, azonban ezek a gyakorlatban pont nem kizárják, hanem teljesen kiegészítik egymást. Ismétlem: életszerűtlen, ezért kivitelezhetetlen, és kizárólag az önök felelősségáthárításáról szól.
Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, menekülnek a saját maguk által okozott gazdasági és szociális válság felelőssége alól. Családok százezreinek a megélhetése került veszélybe az önök gazdaságpolitikájának köszönhetően, az emberek pénze egyre kevesebbet ér, a boltokban rekordmagas az infláció, a rezsiköltségek pedig az egekbe szöktek. Önök ahelyett, hogy az emberek oldalára állnának, tovább feszítik a húrt, és további terheket rónak rájuk, pontosan az ilyen törvénymódosításokkal.
De továbbmegyek: önöknek az önkormányzatok tekintetében sem lehet makulátlan a lelkiismerete. Az elmúlt években folyamatosan és tudatosan véreztették ki őket. Jelenleg túlnyomó többségük a megnövekedett energiaköltségek miatt arra kényszerül, hogy lekapcsolja a közvilágítást, bezárja a kulturális és szociális intézményeit, mely utóbbi akár emberek életét közvetlenül is veszélyezteti. Önök ahelyett, hogy rezsivédelmet adnának a települési önkormányzatoknak, a jelenlegi helyzetüket tovább nehezítik a szociális törvény módosításával is. Vajon majd erről is azt fogják hazudni, hogy Brüsszel miatt van? Meddig bírja még a magyar nép önök szerint? Erről konzultáljanak inkább az emberekkel, ne a brüsszeli szankciókról, amit éppen önök fogadtak el az Európai Parlamentben. (Vitályos Eszter: Hazudsz!)
El fog egyszer jönni az a pont, amikor már nem lesz elég a 8 milliárdos nemzeti konzultációként elkeresztelt néphülyítési kampány. El fog jönni az a pont, amikor már nem tudják kire fogni, nem tudják elhazudni a felelőtlen kormányzásukat. Miért mondom, hogy felelőtlen? Ahogy lassan már megszokhattuk, a társadalmi egyeztetés ezen módosítás kapcsán is elmaradt, olyannyira, hogy az egyes szervezeteknek kiküldött véleményező tervezetben ez a módosítás nem is szerepelt. Vajon miért nem?
Nem kívánok semmi rosszat feltételezni önökről, bárki hibázhat, hiszen halandók vagyunk. Talán még meg is köszönik nekem, hogy én viszont elvégeztem önök helyett ez a feladatot, így engedje meg nekem a mélyen tisztelt kétharmad, hogy továbbítsam önöknek a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének kérdéseit. Ki, mikor és hogyan tudná ezt a rendelkezést az ellátórendszerben alkalmazni? (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Mitől lesz önhibás egy kliens az egyes szociális problémák esetén? Ki fogja ezt ellenőrizni?
Végül, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim: mit gondolnak, a viselkedésük mennyire keresztény, mennyire nemzeti? Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)