RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön azzal kezdte a felszólalását, hogy sokan vannak, akik aggódnak, sokan vannak, akik félnek. Két-három évvel ezelőtt is, tisztelt képviselő úr, sokan voltak, akik aggódtak, akik féltek, mert a járvány éveit éltük, és akkor mindenki odafigyelt azokra, akik orvosok, hogy mit mondanak a járványról, mit mondanak az oltásról.
Ön akkor azt mondta azoknak az embereknek, akik féltették a saját egészségüket, a saját életüket, családtagjaikét, főleg az idős családtagjaikét, hogy emberkísérlet zajlik Magyarországon a vakcinákkal. Most is bólogat, hogy ez emberkísérlet. (Dr. Komáromi Zoltán: Igen.) Ön azt mondta orvosként, hogy vitatkozom azzal, hogy bármelyik oltás jobb, mint a betegség. Ilyeneket mondott azokra az oltásokra, tisztelt képviselő úr (Dr. Komáromi Zoltán: Folytatni kéne az idézetet!), amivel világszerte emberek százmillióinak az egészségét védték. Azt mondta, hogy ezekre a keleti oltásokra senkit sem fog rábeszélni, és talán a betegség nem is rosszabb, mint a kínai vakcina, mondta ön ezt 2021-ben, hogy talán a betegség nem is rosszabb, mint a kínai vakcina (Dr. Komáromi Zoltán: Ezt nem mondtam!), szó szerint, képviselő úr. Amikor aggódtak az emberek, amikor az orvosoktól valamilyen segítséget vártak volna, ön nem tett mást, mint embereket beszélt le arról, hogy ha nekik éppen valamelyik keleti vakcina jutott volna, akkor azt beadassáke maguknak.
(10.10)
Azért ez elég nagy felelősség, tisztelt képviselő úr. Ön bólogatott itt, hogy a keleti vakcinák… (Soltész Miklós a DK képviselői felé: Most mondta, hogy igaz! Dr. Komáromi Zoltán: Nem igaz!) És gondoljon bele abba a helyzetbe, ha valaki önre hallgatott, mert neki ön a hiteles, mert mondjuk, elkötelezett baloldali és ön is baloldali, ezért önre hallgatott, és visszautasította a vakcinát, majd utána megbetegedett! Ön hogy számol el a lelkiismeretével? (Kálmán Olga: Jaj, istenem!)
De térjünk át az egészségügyi rendszerre! Aggódás és félelem. Tudja, az önök kormányzása alatt nagyon aggódtak meg nagyon féltek a svábhegyi gyerekkórházban, és nem ok nélkül, mert önök bezárták. Nagyon aggódtak az OPNI-ban, nagyon féltek, és nem ok nélkül, mert önök bezárták. Nagyon aggódtak a Szabolcs utcai kórházban (Folyamatos zaj a DK képviselőcsoportjából. Az elnök csenget.), és nagyon féltek, de nem ok nélkül, mert önök bezárták. Nagyon aggódtak, főleg családosok, akiknek nehezebb volt a gyermeküket világra hozni, a Schöpf-Merei Kórház kapcsán, hogy ha ott született az idősebb testvér, vajon születhete ott a fiatalabb testvér, ha nehezebb a szülés. (Gréczy Zsolt: Hány helyen zártátok be a szülészetet?) És nem ok nélkül aggódtak, mert önök bezárták. Bezárták, tisztelt képviselő úr, mindegyiket. Ön itt aggódhat, mondhat ilyen szavakat, de mégiscsak önök zárták be a kórházakat. (Kálmán Olga: Hány osztály zárt be?) Önök építettek le 16 ezer aktív ágyat, önök bocsátottak el 6 ezer egészségügyi dolgozót, tisztelt képviselő úr. (Dr. Komáromi Zoltán: Nem bocsátottunk el senkit!) Ők is nagyon aggódtak, és a betegek még jobban aggódtak abban az időben, önöknek pedig egyetlenegy reformjavaslatuk volt az egészségügy kapcsán. Jó, kettő. (Dr. Komáromi Zoltán: Három! Három ujját feltartva mutatja.) Az egyik a privatizáció, a másik a vizitdíj. Akkor ön majd elmondja, hogy mi volt a harmadik, tisztelt képviselő úr. (Gréczy Zsolt közbeszól.) Ez maradt meg az emberekben: a privatizáció és a vizitdíj.
Amikor el kellett venni pénzt, mit mondott az önök egészségügyi minisztere, Molnár Lajos? Ön, ugye, árnyék egészségügyi miniszter, ő egészségügyi miniszter volt, tehát kollégák. „A második Gyurcsány-kormány megalakulása után rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy nincs pénz (Kálmán Olga: És most van pénz?), ezért megszorításokról kell dönteni, a legnagyobb elvonás pedig az egészségügyet érintette.” Az önök egészségügyi minisztere az önök kormányüléséről hozta az információt, és azt mondta, hogy a legnagyobb pénzt az egészségügytől vették el. Önök, tisztelt képviselő úr. Ön még azt mondta, hogy ez nem elég, hiszen László Imre, az előbb emlegetett újbudai polgármester elmondta, hogy a kórházak fele is elég lenne körülbelül (Kálmán Olga: Hol a szuperkórház?), mert 45 százalékot körülbelül be lehet csukni, és ön azt mondta, hogy még ennél kevesebb is elég lenne talán Magyarországon. (Gréczy Zsolt: Mi van az újbudai szuperkórházzal?)
Ön szakmai párbeszédről beszél. Hát, a kamarával küzdöttek egész kormányzásuk alatt! Mi állítottuk vissza, hogy legyen kötelező kamarai tagság, mert önök megpróbálták ott kikezdeni a kamarát, ahol érték. Ne beszéljen arról, hogy önök mekkora párbeszédet vittek! Próbálták jogi eszközökkel gyengíteni azokat, akik a szakmát képviselték a saját kormányzatuk idején, tisztelt képviselő úr. Inkább csatáztak velük, mintsem együttműködtek.
Az egészségügyi kiadások. Az önök egészségügyi miniszterét idéztem, hogy hogyan csökkentették ezeket a kiadásokat. Mi növeltük ezeket (Gréczy Zsolt: Az első Orbán-kormányhoz képest mennyivel nőtt?) 1198 milliárd forintról 2669 milliárd forintra azért, hogy valóban legyen fedezete az egészségügyi ellátásoknak. Tudja, a háziorvosok finanszírozása 79 milliárd forintról 245 milliárd forintra nőtt. Egy átlag háziorvos bevétele, egy átlagméretű praxis bevétele (Gréczy Zsolt: Hol vannak a háziorvosok?) az önök kormányzása idején 867 ezer forint volt, most 2 millió 900 ezer forintra emelkedik, tisztelt képviselő úr.
Valóban, az egészségügyben van egy változás, egyfajta modellváltás, amelyben valóban, a megyei kórházigazgatónak, ahogy ön is mondta, fontos szerepe van. Ő olyan kicsiben, mintha a megyében az egészségügyi miniszter lenne, mert a fekvőbeteg-ellátás, a járóbeteg-ellátás (Kálmán Olga: Nincs már orvos!) és az alapellátás szakmai felügyelete nála van, hogy ezt koordináltan tegye meg a megyén belül, hogy így egy szakmai vezető a lehető legjobb ellátási színvonalat hozza ki ezekből a növekvő forrásokból minden megyében és a fővárosban is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)