SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársak! A javaslat egy valódi, létező társadalmi problémára kíván reflektálni, arra, hogy a fogyasztók egyre nagyobb mértékben vásárolnak terméket az online térben. A javaslat kiemeli, hogy ha nem állnak rendelkezésre hatékony eszközök a jogellenes gyakorlatok megszüntetésére, az a fogyasztói bizalom, a fogyasztói elégedetlenség csökkenéséhez vezet, ami kedvezőtlenül érinti a gazdasági környezetet és a piac működését. Ezzel az állítással, azt gondolom, vitatkozni nem lehet, a jogsértés esetén való megfelelő és hatékony jogorvoslat a kulcsa a bizalomnak és a gazdaság megfelelő működéséhez. Sajnálatos módon azonban a kormány csak ennek a törvénynek az indoklásában fejt ki hasonló jellegű gondolatokat. Ezek azért nem mondhatók el általános érvényűeknek. A hatékony jogorvoslati eszközök biztosításához ugyanis elengedhetetlen a hatósági és bírói függetlenség, amelyek rendszerszintű és átfogó leépítésén azért évek óta fáradoznak. A jelen javaslat által javítani kívánt fogyasztóvédelmi rendszert ennek a keretében kell értékelni.

A javaslat egyébként tételesen meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket egy fogyasztóvédelmi szervezetnek bizonyítania kell annak érdekében, hogy a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetet indíthassanak, amely követelményrendszer átültetése az uniós jogból fakadó kötelezettségünk. Bár a feltételek alapvetően észszerűek, sajnálatos módon a javaslat sem általános, sem részletes indoklásban nem tért ki arra, hogy hány olyan fogyasztóvédelmi szervezet van hazánkban, amelyeket ez a módosítás hátrányosan érinthet, sem arra, hogy mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a két feltétel teljesüléséről megfelelő tájékoztatást adjon.

A feltételrendszer utolsó előtti pontja ugyanis az, hogy a fellépni kívánó szerv független, és nem áll a fogyasztóktól eltérő más olyan személyek, különösen vállalkozások befolyása alatt, akiknek gazdasági érdeke fűződik képviseleti keresetek indításához, még abban az esetben sem, ha a szervezeteknek harmadik felek nyújtanak finanszírozást, és e célból az ilyen befolyás megelőzése, továbbá saját maga és a finanszírozói, valamint a fogyasztói érdekek közötti összeférhetetlenség megelőzésére irányuló eljárásokat alakított volna ki.

Fontos volna, hogy annak érdekében, hogy ne csökkenjen a fogyasztóvédelem hatékonysága, a kormány megfelelő tájékoztatást adna az érintett szerveknek arról, hogy ezeket a feltételeket miként teljesíthetik, azonban ezzel kapcsolatos utalás szintén nem található az indoklásban.

A javaslat kiemeli, hogy kötelezővé teszi a fogyasztó számára a vállalkozás megkeresését a fogyasztóvédelmi eljárás megindítása előtt, vagyis a fogyasztóvédelmi hatósági eljárás megindításának pedig feltételévé válik az, hogy a fogyasztó az érintett vállalkozással közvetlenül megkísérelje a vitás ügy rendezését. A javaslat bár ezt legitimálni kívánja egyrészt azzal, hogy kiemeli, hogy sok fogyasztó úgy fordul a hatóságokhoz, hogy a vállalkozással meg sem kísérli egyébként a panasz rendezését, másrészt azzal hasonló szabály jelenleg is létezik, akár így a közszolgáltatások vagy a békéltetőtestületi eljárások esetében. Ebből az indoklásból azonban pont a lényeges elemek hiányoznak, az, hogy hány olyan fogyasztóvédelmi eljárás zárult le, ahol a vállalkozás egyébként úgy volt hajlandó együttműködni, hogy egyértelműen kiderült, hogy egyébként a fogyasztói igényeket teljesítette volna.

Fontos kitérni az indoklás másik állítására is. E szerint ugyanis a javaslat ezen rendelkezése adminisztratív terhek csökkentését szolgálja, ez azonban így pont téves, hiszen a javaslat valójában adminisztratív terhet hárít a fogyasztóra azáltal, hogy a fogyasztóvédelmi eljárás megindítása előtt neki kísérletet kell tennie arra vonatkozólag, hogy megegyezzenek a vállalkozásokkal, ami végeredményben a fogyasztói jogok csorbulását is eredményezheti. Ez pedig, azt gondolom, hogy nem áll összhangban a javaslat azon célkitűzésével, hogy Magyarországon javítsa a fogyasztóvédelem helyzetét.

Összességében tehát a javaslat alapvetően jónak volna tekinthető, számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely az Európai Unió jogának való megfelelést szolgálja. Sajnálatos módon azonban a javaslat egyrészt az adminisztratív terhek növelésével csorbítja vagy csorbíthatja a fogyasztók jogait, ami egy elfogadhatatlan gyakorlat, másrészt a tágabb jogi környezet, a bírósági és hatósági függetlenség romlása következtében a javaslat vélhetően a legjobb szándék mellett sem fogja betölteni a célját. Köszönöm.