PAULIK ANTAL, a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának előadója: Ďakujem za slovo Pani predsedníčka! Köszönöm a szót, elnök asszony. Vážená pani predsedníčka, vážené panie poslankyne, vážení páni poslanci, pán hovorca! Vážen pán štátny tajomník! Ako poverený hovorca vo svojom príhovore oboznámim Vás so stanoviskom Výboru národností v Maďarsku vo vzťahu k návrhu zákona o modifikácii niektorých zákonov slúžiacich bezpečnosti Maďarska. Tento zákon prerokoval náš Výbor na svojom zasadnutí 24. októbra.

Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Szószóló Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága által felkért szószóló, felszólalásomban ismertetem önökkel a bizottság véleményét a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan. A törvényjavaslatot bizottságunk október 24-ei ülésén vitatta meg, ekkor alakította ki a véleményét.

A most napirenden lévő javaslatcsomag meglehetősen nagy számú jogszabályt módosít, ahogyan az elhangzott minden előttem felszólaló szájából. A Nemzetiségek Bizottságának megítélése szerint ezek között mindössze kettő olyan törvény szerepel, amelynek a rendelkezései nemzetiségi minőségükben érintik közösségeink tagjait. Ilyennek gondoljuk a tervezet 4. pontjában szereplő, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítását, valamint a tervezet 13. pontjában a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítását. Mostani felszólalásomban ezekkel a jogszabályokkal kapcsolatosan foglalom össze bizottságunk véleményét.

Előre szeretném bocsátani, hogy a nemzetiségi szempontok figyelembevételével e jogszabályok szorosan összefüggenek a mai nap ötödik napirendi pontjában szereplő, a területi közigazgatás működésével, az ingatlan-nyilvántartással és a területfejlesztéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló tervezet 13. pontjával. Az említett pont az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosítását kezdeményezi. Az akkori felszólalásomban ismertetem majd azokat a nemzetiségi névhasználathoz fűződő jogokat, amelyek megvalósulásához kapcsolódnak a most tárgyalt jogszabályi rendelkezések.

(11.30)

Tisztelt Ház! A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény az Alaptörvény felhatalmazása alapján foglalja össze a Magyarországon élő nemzetiségek jogait. Ezen alapvető jogok egyike az anyanyelvű névhasználathoz fűződő jog. E jog szemmel is látható megjelenésének elsődleges forrása az anyakönyvi bejegyzés, majd az ennek alapján kiadott, személyi azonosításra alkalmas dokumentumok, a személyazonosító igazolvány, az útlevél, a jogosítvány, és ezekkel összefüggésben, illetve együttesen felmutatva a lakcímkártya.

Az anyanyelven történő anyakönyvezés, majd a nemzetiségi nyelvű nevet tartalmazó dokumentumok megszerzésének nehézségeiről a mai ötödik napirendi pontban szólok majd részletesen. Most csupán annyit szeretnék elmondani ezzel összefüggésben, hogy a nemzetiségi jogokat biztosító törvényi alapok mára kialakultak, és sok mindenre kiterjednek, ezek összehangolása azonban még várat magára, illetve a gyakorlati végrehajtásukban még vannak hiányosságok.

A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény ma a nemzetiségek országgyűlési szószólóinak, illetve volt szószólói adatainak nyilvántartásán kívül nem tartalmaz egyéb utalást a nemzetiségekhez kötődő feladatokra a nyilvántartások kezelése során. Így nem utal arra sem, hogy ma Magyarországon az Alaptörvény és a nemzetiségi törvény rendelkezései alapján az itt élő, valamely nemzetiséghez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy adott esetben, amennyiben ezt igénylik, nevüket két nyelven, anyanyelvükön és magyarul is tartalmazza mindenekelőtt az anyakönyvi nyilvántartás, majd ennek alapján a személyi okmányaik.

Szándékosan említettem első helyen a nemzetiségi anyanyelvű nevet, mert bár a mai magyarországi gyakorlat ezt nem így alkalmazza, véleményem szerint ahogyan evidencia, hogy ha egy gyermek Szlovákiában egy ottani magyar családba születik, akkor az egy magyar gyermek, ugyanúgy magától értetődik az is, ha egy másik gyermek egy magyarországi szlovák családba születik, az egy szlovák gyermek. Tehát a nevét a születésekor a szülő igényére, anyanyelvén kell anyakönyvezni, majd ezt követően kell feltüntetni az anyakönyvben a gyermek nevét magyarul, ezt követően pedig a személyi okmányokban, nyilvántartásokban is ennek megfelelően kellene eljárni.

Jelenleg a személyazonosításra alkalmas okmányok közül a személyi igazolványon, illetve a magánútlevélben van lehetőség arra, hogy a nemzetiséghez tartozó polgárok, ha ezt igénylik, megjeleníthessék nevüket a magyar mellett a nemzetiségi anyanyelvükön is, a személyiigazolvány-kártyán azonban a dokumentum hátlapján, mintegy eldugva azt a kártyát kézbe vevő hatósági személyek szeme elől. Ezt a gyakorlatot a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága nehezményezte a kibocsátó hatóságnál.

Az útlevelek esetében némileg érthetetlen bizottságunk tagjai számára, hogy a hatályos rendelkezések értelmében csupán a magánútlevelekben tüntethető fel a nemzetiséghez tartozó személyek neve anyanyelvükön. Leginkább azért nem értjük e korlátozást, mivel a nemzetiségi szószólók esetében, akik jogosultak diplomata-útlevél használatára, éppen az nem valósulhat meg, amivel érveltünk a kétnyelvű névnek az útlevélben történő feltüntetése mellett, vagyis, hogy az anyaországi utazások során nem prezentálhatjuk a magyarországi nemzetiségpolitikai gyakorlat egy újabb elemét azzal, hogy diplomata-útlevelünkben szerepelhet a nevünk anyanyelvi változata is.

A következő, a személyazonosító igazolvány mellett azonosításra alkalmas fényképes dokumentum a jogosítvány. A nemzetiségi nyelvű név feltüntetésére a jelenleg alkalmazott kártyaformátum aligha alkalmas, mivel azon már így is olyan adattömeg szerepel, ami már most is olvasásra épphogy alkalmassá teszi azt. Ugyanakkor bizottságunk tagjai fenntartják azt a javaslatukat, hogy keresni kell a megoldást ennek a lehetőségnek a biztosítására is.

Bizottságunkban, illetve egy, a nemzetiségi névhasználat témájához kapcsolódó konferencián nemrégiben az is felmerült, hogy a mai technikai, technológiai fejlettség szintjén az sem kellene hogy gondot okozzon, hogy maguk a személyazonosító kártyák adatainak megnevezései, rovatai is szerepelhessenek nemzetiségi nyelven a dokumentumon azon nemzetiséghez tartozó személyek esetében, akik ezt igénylik. Erre is van már példaként követhető európai uniós gyakorlat, ahogyan az Unión kívüli szomszédos országokban sem lehetetlen az ilyen okmányokat igényelni.

Az elektronikus nyilvántartási rendszer lehetővé teszi összesen húsz adatunk nyilvántartását. Természetesen ezen túl sem okozna gondot az, ha egyéb, illetve újabb adatok kerülnének be ebbe a körbe. Különösen igaz ez, ha egyébként nem egy újabb adatról beszélünk, hanem csupán egy, a nyilvántartásban már szereplő adatunk megkettőzéséről. Természetesen ez nem azt jelentené, hogy a nyilvántartásban megjelenik az egyes nemzetiségekhez tartozók regisztrációja, hiszen az egy úgynevezett védett adatunk, amelyet az állam vagy szervei nem rögzítenek.

Ahogyan említettem, a mai gyakorlat nem tükrözi a nemzetiségekhez tartozók nevének ilyen értelmű használati lehetőségét, ám most ezzel kapcsolatos módosítási javaslataink nem lesznek, tekintettel arra, hogy bizottságunkban sem alakult ki konszenzus ezzel az elvi felvetéssel kapcsolatban. Amiért mégis megemlítem, az az, hogy sem a hatályos, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény, sem pedig a most beterjesztett módosítás nem gondol arra, hogy adott esetben a nemzetiséghez tartozó polgár nevét mindkét változatában, anyanyelvén és magyarul is meg kell jeleníteni az egyes nyilvántartásokban.

Tisztelt Ház! A másik módosítási javaslat, amely a most előttünk fekvő csomagban érinti a nemzetiségek jogainak érvényesítését, a törvénytervezet 13. pontjában szereplő, a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítási javaslata. Eme törvény hatályos szövegével kapcsolatosan ugyanazok az észrevételeink, amelyeket az eddigiekben ismertettem, mégpedig az, hogy ez sem tartalmaz semmilyen utalást arra, hogy a nemzetiséghez tartozó polgárok nevét akár két nyelven, anyanyelvén és magyarul is kell adott esetben kezelnie az azonosítást lehetővé tevő rendszernek.

Természetesen az általános vitának ezen a pontján nem ismétlem meg az elmondottakat, csupán jelezni szeretném újra, hogy adott esetben érdemes ilyen szemmel is áttekinteni a mindenkori törvénymódosítási tervezeteket már az előkészítésük egy korábbi fázisában.

E felvetésekkel, észrevételekkel a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága elfogadásra javasolja a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló tervezetet. Ďakujem Vám za pozornosť! Köszönöm a figyelmüket.