BAKOS BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy olyan salátatörvény vitáján vagyunk, amelyben a kormány világosan kimondja, hogy az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga, másodsorban a családja, majd az önkormányzatok, a civil szervezetek és csak végső soron az állam felelős. Márpedig ha a kormány elegánsan egy salátatörvényben átdobja az egyik legfontosabb feladatát az önkormányzatoknak, akkor mégiscsak érdemes megnézni, hogy mennyire készítette fel erre a kormány az elmúlt 12 évben őket. Elárulom: semennyire.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A NER lényege ugyanis abban is kristálytisztán meglátszik, hogy hogyan bánik az önkormányzatisággal, a helyi népképviselettel. A rendszerváltás után konszenzus volt abban a kérdésben, hogy a helyi ügyekbe közvetlenül legyen beleszólásuk az ott élőknek, ezért viszonylag erősnek mondható önkormányzatot alakított ki az állam. Sajnos, a Fidesz 2010-es győzelmével határozott visszarendeződés kezdődött el az önkormányzatiság terén. Azt tudjuk, hogy Orbán Viktor meggyőződése szerint csak az a jó döntés, amit ő hoz meg, ezért központosítani kell a hatalmát. Ennek a megalomániájának itták meg a levét a helyi önkormányzatok is.
A fideszes kétharmad 2010 óta folyamatosan csorbítja a helyi népképviseletek forrásait és lehetőségeit. Jelenleg a magyar önkormányzatiság válságban van. Intézményrendszerük, döntési és pénzügyi mozgásterük is állami béklyóban, fejlesztési lehetőségeik pedig oligarchák csapdájában vergődnek. A 2019-es önkormányzati választás után az elvonások pedig felgyorsultak. Orbán Viktor így büntette meg azon településeket, ahol a magyar emberek mertek nem a Fideszre szavazni. Minden trükköt bevetettek, amivel igyekeztek, és azóta is igyekeznek ellehetetleníteni az ellenzéki vezetésű városokat.
Na, nézzük részletesen, hogy a kormány miket vont meg a településektől! A szolidaritási adót elvileg oktatási hozzájárulásként fizetik be a települések a központi büdzsébe, ám senki nem látja át, hogy valóban mire is költik, miközben romokban az oktatás, és még a pedagógusbér-emelést is Brüsszelből várják. Ha azonban ezt most nem kellene a településeknek befizetni, akkor nem kellene például összevonni iskolákat vidéken azért, mert nem futja nekik a rezsire. Például Budapest 36 milliárdot, Kecskemét pedig közel 4 milliárd forintot fizet be, és ez évről évre emelkedik.
Az iparűzési adó nagy részét a kormány elvonta az önkormányzatoktól, és félő, hogy ez a folyamat is folytatódni fog a továbbiakban. Ez már a fideszes polgármesterek körében is felzúdulást kelt, gondoljunk például Székesfehérvár polgármesterének, Cser-Palkovics Andrásnak a kétségbeesett szavaira.
A kormány el akarja venni még a víziközműveket is, amelyek többsége jelenleg még települési tulajdonban van. A magas közműadóval eddig is büntették ezen cégeket. Ha ezt elveszik, akkor minden település vagyona csökken, ami szintén az önkormányzat gazdasági autonómiája ellen van. Az iskolákat már elvették 2012-ben, ami szintén csökkentette az önkormányzat helyben addig betöltött szerepét.
Vagy vegyük a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás nem olyan rég bevezetett intézményét! Ez lényegében arról szól, hogy sem az ott lakók, sem a helyi önkormányzat nem szólhat bele abba, ha a kormány akár egy súlyosan szennyező gyárat szeretne telepíteni a város szélére. Ráadásul a gyárak által befizetett adóbevételt is az állam zsebre teszi, a helyieknek pedig marad a környezetszennyezés és az élhetetlenné tett településük.
Láthatjuk tehát, hogy a Fidesz teljesen tudatosan vonja meg a forrásokat és különböző területeket az önkormányzatoktól, így csorbítva azok autonómiáját. A NER telhetetlen kisgömböcként veszi el a településektől a saját jogon történő adóbeszedés jogát, így már az a kérdés, hogy beszélhetünke egyáltalán még önkormányzatiságról. Hiába érvel azzal dr. Fazekas Sándor, hogy az önkormányzat az állam része, ezeknek a mostoha intézkedéseknek a sorával nem erre utalnak.
Most mégis, miután elvonta minden forrásukat, törvényjavaslatban rájuk terheli a teljes szociális ellátás felelősségét. A most tárgyalt salátatörvényben a kormány nyíltan kimondja ezt, itt áll fekete-fehéren, elsősorban az egyén felelős saját szociális biztonságáért, majd a hozzátartozója, majd a lakóhelye szerinti települési önkormányzat, majd a karitatív szervezetek, és legvégső esetben pedig az állam. Ez a mértékű cinizmus egészen arcpirító, éppen ezért kíváncsian várjuk egyébként a kormánypárti városvezetők álláspontját a most tárgyalt javaslatról.
A NER által kivéreztetett önkormányzatiság helyett az LMP olyan közösségben gondolkozik, amelyekben érdemes élni. Az életminőséget nem a földrajzi véletlenek döntik el, hanem az esélyegyenlőségre és az ökológiai fenntarthatóságra épülő önkormányzatiság és az ezt támogató kormányzás. Vissza kell adni az önkormányzatoknak a bevételeket, a vagyonelemeket, az intézményeket és a jogköröket. Ezután és csakis ezután valóban lehet nagyobb szerepük a szociális ellátórendszerben, mert a zöldpolitika a közösségek erejében hisz. Ennek alapkövei a települések és az önkormányzatok.
Minden, ami kis léptékű és helyi, az valóban támogatandó, de ehhez először olyan felelős kormányra van szükség, amely a feladatot csak a megfelelő forrásokkal együtt adja át az önkormányzatoknak. A most tárgyalt törvényjavaslat alapján ez jelenleg nincs így, ezért az LMP Magyarország Zöld Pártja, ebben a formában ezt nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP és a DK soraiból.)