GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsánat, csak felrakom a mikrofont. (Megigazítja a mikrofonját.) Igazából a vezérszónoklatomban, azt gondolom, elég sok mindent elmondtam, el tudtam mondani szerencsére, de nem állom meg, hogy Fazekas képviselő úr  aki már nincs itt a teremben  és Hollik képviselő úr  aki még szerencsére itt van a teremben, visszajött az előbb  néhány felvetésére ne reagáljak.

Fazekas képviselő úr arról beszélt, hogy az önkormányzatok is az állam, az államhatalom részei, az „államhatalmat” már csak én teszem hozzá. Igen, ha közigazgatási szempontból nézzük, akkor igen, de ha abból a szempontból nézzük, hogy a 12 év Fidesz-kormánya hogyan bánt az önkormányzatokkal, akkor, azt gondolom, nagyon-nagyon jelentős különbség van az állam által saját magára költő és az állam által az önkormányzatoknak lehetőséget és egyéb forrást biztosító tevékenység között. Azt gondolom, az önkormányzat akkor tud a szociális ellátásban megfelelő módon minőségi szolgáltatást nyújtani a rászorulóknak  és a „minőségi”-n van az egyik hangsúly , ha ahhoz megvannak a tárgyi, pénzügyi és infrastrukturális feltételei is. Ebben sajnos nem nagyon tudtunk az elmúlt 12 évben előrelépni. Egy példát hadd mondjak: a Fővárosi Önkormányzatnál 2010 után egyetlenegy darab új férőhely-beruházás zöldmezős beruházásként, tehát újonnan nem indult, nem tudott indulni, és sajnos, ahogy most nézem, a ’24-ben lezáruló önkormányzati ciklusban sem fogunk ezzel büszkélkedni, bár, azt gondolom, egy idősödő társadalomban erre nagyon nagy szükség lenne.

Áttérek Hollik képviselő úr néhány megjegyzésére. Tudja, képviselő úr, amikor arról beszél, hogy a mentőszolgálat majd a járványügyi vészhelyzet lecsengése után is átveszi és a továbbiakban a háziorvosi ügyeleti rendszert folytatni fogja, akkor nem hiszem, hogy Hollik képviselő úrnak volt módja arra, hogy egy ilyen orvosi ügyeleten megjelenjen, részt vegyen, egyáltalán páciense legyen. Képviselő úr, egy 90 ezres kerületben egyetlenegy darab éjszakai orvosi ügyelet működik, amit egy mentőtiszt lát el, és ha a mentőtisztnek ki kell vonulnia a mentőautóval egy sürgősebb esethez, tehát nem a helyszínre, az ügyeleti ellátásra tud odamenni az éppen magát rosszul érző ember, akkor egészen egyszerűen senkihez nem lehet fordulni. Nem valahonnét, nem „gürgüszfalváról” beszélek, vagy valami egészen kicsi településről Magyarországon, hanem Budapest egyik 90 ezres kerületéről.

Az alapján a kétségbeesett tiltakozás alapján, ahogy önök megpróbálják itt az ellenzéki képviselőknek bebizonyítani, hogy márpedig rosszul olvassuk a törvényt, nem tudjuk, a törvényben mi szerepel, egyébként meg alkalmatlanok vagyunk arra, hogy amit olvasunk, értelmezzük, és mi vagyunk azok, akik rosszul gondoljuk a törvényből következő ügyeket, én azt gondolom, hogy önök azok, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mire gondoltak, akik ezt a törvényt önöknek megírták, pontosan mit akartak, és milyen következményei lesznek ennek a törvénynek. Kérdezem Hollik képviselő urat, mert nem vagyok biztos abban, hogy ha a Rétvári államtitkár úrtól kérdezném meg, akkor kapnék tőle egy értelmes  bocsánat, az „értelmes” jelző kicsit erős volt , egy megfelelő választ; tehát Hollik képviselő urat kérdezem, hogy ha ön szerint semmiféle változás nem lesz a szociális ellátásban, akkor mégis minek hozták be ebben a salátatörvényben ezeket a módosító javaslatokat.

Megszoktuk önöktől, hogy ha önök valamit leírnak, idehoznak a tisztelt Ház elé, annak a vége mindig valamiféle forráskivonás, megszerzett jog elvétele vagy egyéb más szolgáltatásszűkítés. Gyanítom, hogy most is arról lesz szó, hogy arra való hivatkozással, hogy az állam a legutolsó a szociális ellátás biztosításának rangsorában, erről a területről is forráskivonás fog bekövetkezni. Ha ez így van, akkor egészen egyszerűen önök nem tudják, nincsenek azzal tisztában, hogy milyen bajt okoznak a magyar embereknek.

Elhangzott a mai nap során, hogy egy idősödő társadalomban, egy egyre betegebb társadalomban, akik ezeket a szociális ellátásokat, szolgálatásokat igénybe veszik, azok már nem olyan jó fizikai, egészségügyi és mentális állapotban vannak, mint akár csak, mondjuk, 15 vagy 20 évvel ezelőtt. Hollik képviselő úr is azt mondta, hogy a szocializmusban és a kommunizmusban volt szociálpolitika, és igazából ezt is egy újfajta platformra kell helyezni. Szóval, amit most önök éppen meg akarnak szüntetni, Hollik képviselő úr, az semmi más, mint az 1993-ban, tehát a rendszerváltás után néhány évvel egy akkori jobboldali konzervatív kormány ideje alatt hozott törvény, annak szövegét kívánják megváltoztatni. Mi ez, ha nem ennek az egész rendszerváltás után kialakult és persze sok sebből vérző szociális ellátásnak a teljes felszámolása?!

Ha önök azt próbálják itt nekünk bebizonyítani, hogy nincs igazunk, akkor, azt javaslom, ennél komolyabb és fajsúlyosabb érveket szedjenek össze. Szerintem nincs messze az az időszak, amikor a ’23-as költségvetés módosításával vagy egészen egyszerűen azt megkerülve önök a szociális ellátásból forrásokat fognak kivonni, és nagyon-nagyon keserű lesz az ébredés mindenki számára. Nyilván ez önöket és az önök családtagjait nem vagy kevéssé fogja érinteni, mert nem nagyon szoktam találkozni idősotthonban, fogyatékosokkal foglalkozó, fogyatékossággal élőket gondozó otthonokban az önök képviselőivel, míg mi, ellenzéki képviselők, azt gondolom, elég sokat járunk oda. (Zsigó Róbert: Szégyelld magad!)

Azt javaslom, tisztelt képviselő hölgyek és urak  igen, hölgyet is látok, elnézést kérek , hogy fontolják meg ezt a törvényt, vagy ennek a törvénynek egy jó pár passzusát (Zsigó Róbert: Szégyelld magad!), egészen egyszerűen nem fogadhatják el. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK képviselői részéről.)