JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Egy nagyon szép, ilyen salátatörvényről beszélgetünk most, 180 oldalnyi mindenféle módosításról az egészségügytől a szociális ellátáson át, a biztonságpolitikán keresztül az ivóvízig.

A hét elején szó volt a NATO-hoz való svéd és finn csatlakozásról, és önök azt mondták, hogy azért nem jön ez még a Ház elé, merthogy társadalmi egyeztetésre van szükség ebben a kérdésben. Nekem az a kérdésem, hogy ezeknek a törvényeknek a kapcsán miért nem volt szükség társadalmi egyeztetésre, miért van az, hogy múlt hét végén ez bekerült a parlament elé, és most megszavazzuk. Olyan törvényekről van szó, amelyek egészen elementáris módon érintik a társadalom elég nagy százalékát.

Sajnálom, hogy Hollik István úr kiment, de legalább visszaadhatom az előbbi kört, amikor ő Szabó Timeát hiányolta itt a patkóból. Én is Hollik István kiváló kijelentésével akarok foglalkozni, hiszen ezek nagyjából elmagyarázzák azt, hogy mit gondol a Fidesz a szociális törvény módosításáról. Ugye, Hollik úr azt mondta, hogy az emberi természet törvényeinek alapvetése az, hogy a család az az alap, amelyen keresztül a szociális ellátást lényegében gyakorolnia kell a közösségnek. A család nyilvánvalóan a társadalom egy fontos alapintézménye, de talán azon a társadalomfejlődési szakaszon már túl vagyunk, amikor a családot tekintjük annak, ami így a közösségünket egyedüliként meghatározza. Aztán vannak az olyan intézmények, az állam például vagy az önkormányzatok, amelyek ebben a fejlődési szakaszban a közösség ügyeinek intézését, mondjuk úgy, magukhoz ragadták a megválasztott képviselőkön keresztül. Tehát ha Hollik úr ezt az emberi természet alapvető törvényeire hivatkozva gondolja így, akkor nem tudom, hogy a képviselői mandátumával mit akar kezdeni, hiszen alapjáraton mégiscsak azon keresztül a közösség ügyeinek intézésére választották meg, arra, hogy az állam segítsen az állampolgárainak abban, hogy jobban lehessen élni.

Itt egyébként az a kérdés, hogy ettől a módosítástól miért lesz jobb azoknak az állampolgároknak, akik például bajba jutnak egy válság idején. Tehát én azt nem látom ebben a módosításban, hogy maguknak azoknak az embereknek, akik, mondjuk, bajba jutnak, és először önmagukról kell gondoskodniuk, aztán a családjuknak kell gondoskodniuk róluk, és így sorban az új hierarchia szerint, ez miért fog segíteni, miért lesz ettől az ő életük jobb. Az én felfogásom szerint mi azért ülünk itt a parlamentben vagy adott esetben állunk, mert az a feladatunk, hogy a társadalom számára minél jobb törvényeket hozzunk, és próbáljunk egy olyan társadalmat csinálni, ahol mindannyian minél egyenlőbb módon egyébként hozzáférhetünk a javakhoz.

Nyilván itt arról van szó, hogy önök nem azt szeretnék, hogy esélyt teremtsünk azon emberek számára, akik bajba jutottak, vagy nehezebb körülmények között vannak, vagy egyébként nehezebb körülmények közé születtek, hanem azt akarják, hogy az egyenlőség felé haladással szembemenjünk, azokkal a kívánalmakkal szembemenjünk, amelyek szerintem egy demokrácia alapvetései, hogy próbáljuk segíteni a bajbajutottakat, hogy esélyt teremtsünk.

(12.40)

Önök egy olyan rendszert hoznak létre, amely nem próbál esélyt teremteni azoknak az embereknek, akik nehezebb körülmények közül érkeznek.

A másik Hollik úr-féle mondat az volt, hogy a szociálpolitika helyett van szükség gondoskodáspolitikára, mert, ha jól értettem, akkor a szociálpolitika valami kommunista dolog lenne. Én jelezném azt, hogy aminek a nevében benne van az, hogy „szociál”, az nem lesz pártállami, kommunista vagy ilyesmi. A szociálpolitika nem egy ideológiai kérdés egyébként, hanem alapvetően a társadalomtudományokhoz kapcsolódó fogalom, és igazából ezekkel a társadalomtudományokkal mennek szembe akkor, amikor azt mondják, hogy nincs szükség szociálpolitikára. Létezik a társadalom  tudom, hogy nehéz ezt elfogadni az önök nézőpontjából , és nekünk az a feladatunk, hogy a társadalmi viszonyokat is alakítsuk úgy, hogy  ahogy az előbb is mondtam  minél több embernek esélyt adjunk, és minél több embernek adjunk esélyt arra például, hogy a benne rejlő tehetséget kibontakoztassa.

A mostani törvényjavaslat szerintem ezzel végtelenül szembemegy. Ha egy olyan gyereknek, aki egy nagyon szegény családba születik, azt mondjuk, hogy az állam csak az ötödik szereplő abban, hogy ő segítséget kapjon, akkor elég keményen elvesszük az esélyét arra, hogy az életében egy jobb pozícióba kerüljön, a társadalmi ranglétrán felfelé menjen. Ez a törvénytervezet ezt is kimondja. S ha ezt a hierarchiát tényleg komolyan gondolják, akkor ebből az állami oktatás és az állami egészségügy megszüntetése is kiolvasható lenne. Én nagyon remélem, hogy ez nincs benne. De ha hierarchiát teszünk, ami onnan indul, hogy először az egyén felelős magáért, aztán a családja, utána az önkormányzatok, majd a karitatív szervezetek és csak végül kisegítő jelleggel az állam, és ha ezt a szociális történyen túlterjeszkedő jelleggel gondolják így, ha ez az önök politikai és államfelfogása, akkor abból bizony elég sok szektorban elég brutális változások következnek.

Ezt a törvénytervezetet egy olyan időpontban nyújtják be, amikor kevéssé mondható az, hogy ne kéne bajba jutott embereken segíteni Magyarországon, vagy ne lennének bajba jutott emberek. A Portfolión jelent meg az Intrum nevű kutatóintézet elemzése, amely az önök rezsinövelése utáni állapottal foglalkozik. Ez az elemzés azt mondja ki, hogy a háztartások 3,9 százalékát fogja a bedőlés nem fenyegetni, hanem valószínűleg érinteni  ez 161 ezer háztartás , és további, összesen körülbelül 20 százaléknyi azoknak a háztartásoknak a száma, amelyik veszélyeztetett ebben a helyzetben; ez közel 1 millió háztartás. Reménykedjünk abban, hogy ebből az 1 millió háztartásból tényleg csak 161 ezer fog bedőlni, de ez azon is fog múlni, hogy mit kezd az állam ebben a helyzetben, és hogyan próbál meg segíteni az embereken.

Egyébként nem csupán az a probléma, hogy önök ebbe a törvénytervezetbe lényegében azt írják bele, hogy például ebbe a helyzetbe csak kisegítő jelleggel kell beavatkoznia az államnak, hanem az a probléma, hogy más törvénytervezetekben, rendeletekben sem látjuk azt, hogy kifejezetten a bajbajutottaknak segítenének. Rétvári úr majd el fogja mondani, hogy mennyit segítenek a rezsicsökkentéssel, mennyit csökkentenek az ilyen-olyan támogatással, csakhogy ezek a támogatások már létező támogatások, és azóta látjuk, hogy emberek még rosszabb helyzetbe kerültek, és hogy az azóta felmerülő problémákat nehezen oldják meg az azelőtt született támogatások, hiszen a problémák annak ellenére keletkeztek, hogy ezek a támogatások léteznek. Ha megnézzük például az átlagbért, akkor azt látjuk, hogy április óta csökkent az átlagbér Magyarországon, és ha a februárt néznénk, akkor brutális csökkenésről beszélnénk, de tudjuk, hogy ott a különböző egyszeri juttatások miatt volt magas az átlagbér.

Ha azt látjuk, hogy az átlagbér csökken… (Zsigó Róbert: Nem csökken az átlagbér!) Nézzék meg a KSH adatait! (Zsigó Róbert: Nézd meg te!) Én megnéztem, amikor felkészültem a felszólalásomra. Uraim, a tényekkel ne próbáljanak vitatkozni! Nos, ha megnézzük a KSH adatait, és azt látjuk, hogy az átlagbér csökkent április óta, és közben azt látjuk, hogy 20 százalék fölötti az infláció, meg azt látjuk, hogy az élelmiszer-infláció még brutálisabb, akkor azt látjuk, hogy van egy problémakör, amit meg kell oldani. Jó lenne, ha ebben a helyzetben nem abba az irányba vinnék el például ezzel a törvénnyel az állam szerepét, hogy csak kisegítő jelleggel lépjen be egy ilyen helyzetben.

Rétvári úr a Pesti útról mondott pár mondatot, nem felszólalásban, hanem azon kívül. Szerintem ez pont egy jó példa arra, hogy itt mi a helyzet. A Pesti útnál az történt, hogy Karácsony Gergelyék azt kérték, hogy a kórházból visszakerülő embereket teszteljék, ezt Sára Botond, azóta főispánná lényegült kormánymegbízott megtagadta, és ezután került be a betegség a Pesti útra. Illetve azt is tudjuk a Szél Bernadett által kikért adatokból, hogy a halálozási arányok a fővárosi idősotthonokban az állami idősotthonokhoz képest sokkal alacsonyabbak voltak. Tehát itt látszik az, hogy a szociális gondoskodás terén még van kivetnivaló az állami intézmények működésében is. (Rétvári Bence: Oda se ment Karácsony Gergely, és nem volt orvos!  Gy. Németh Erzsébet: Ne mondjon olyat, államtitkár úr, ami nem igaz!) Nem ez volt a kérdés egyébként, de Gy. Németh Erzsébet képviselőtársunk ezt majd ki fogja javítani.

Ebben a törvényben van egy szakasz az ivóvíz kérdéséről is. Az egyébként támogatható lenne, hogy az ivóvizet beemeljük legalább törvényi szinten abba a szerepbe, ami egy klímaválság közepén talán megilleti azt, csak nyilván az a rendelkezés, ami oda van rakva, hogy a kormány megállapítja majd, hogy ez megjelent, kicsit furcsa, legalábbis ha törvényekről tárgyalunk, akkor jó lenne tudni, hogy mit jelentenek pontosan ezek a törvények. De az ivóvíz is egy jó példa arra, hogy miről szól ennek a szociális törvénynek a módosítása. Mert ha egy olyan helyzetbe kerülünk, ami időnként előfordul Magyarországon, hogy nyáron egyes településeken elzárják az ivóvizet, elzárják a kutakat a települések egy részén, akkor mit jelent az állam kisegítő szerepe? Ha például az önkormányzat dönt úgy, hogy elzárja az ivóvizet, akkor az egyén és a család hogyan tud segíteni ezen, mert ez szociális helyzet és egy szociális katasztrófával fenyegető helyzet. Mit jelent az, hogy a karitatív szervezetek segítenek ebben? S ha az államnak csak kisegítő jelleggel kell ebbe beavatkoznia, akkor, ha az önkormányzat ebben a hierarchiában előbb van, és az önkormányzat úgy dönt, hogy elzárja a csapot, akkor hogyan fog belépni az állam és helyre rakni ezt a helyzetet, ha csak kisegítő jelleggel kell belépnie. Mert ha nem lenne hierarchia, és egy szinten lennének ebben a helyzetben, akkor úgy gondolom, hogy inkább lenne lehetősége az államnak, sőt kötelessége lenne az államnak egy ilyen helyzetben belépnie. De ez a hierarchia pont azt mondja ki, hogy az állam nem fog tudni ebben a helyzetben belépni, hiszen az önkormányzat előbb van a hierarchiában, és előbb hozott döntést ebben a helyzetben. De cáfoljanak meg! Bólogatás helyett nyomjanak egy kétpercest, és mondják el, hogy miért nem értenek ezzel egyet.

Van ez a hierarchia, amelynek az első helyén van maga a bajba jutott ember. Azt mondja ki a törvény, hogy egy bajba jutott ember segítsen saját magán. Aztán második helyen azt mondja, hogy segítsen a családja. Eléggé valószínűsíthető szerintem az, hogy egy bajba jutott ember családja nem a legjobb módúak közül kerül ki. Nagyon nehéz azt számonkérni, mondjuk egy szegénységben vagy mélyszegénységben élő családon, hogy ha bajba jut vagy még nagyobb bajba jut egy tagja, akkor ők segítsenek rajta. Márpedig itt nem a középosztály tetejéről beszélünk, hanem az alsóközéposztályról beszélünk, a szegényekről beszélünk, a mélyszegénységben élőkről beszélünk.

Aztán harmadik szereplőként belépnének az önkormányzatok ebben a helyzetben. Hát, én ezt kevéssé látom a jelenlegi helyzetben, amikor fideszes és nem fideszes önkormányzatok mind arról beszélnek, hogy egyszerűen nincs pénzük az alapvető feladataik ellátásához se. Ebben a helyzetben azt mondani, hogy az önkormányzatokra hárítjuk át a felelősséget, szerintem több mint problematikus. Én a VIII. kerület példáját tudnám erre hozni. A VIII. kerületben vannak olyan részek, mondjuk, a Magdolna utca környéke vagy a Dankó utca környéke, ahol tényleg a magyarországi mélyszegénység megtapasztalható. Ezeken a helyeken próbáljanak karitatív szervezetek is segíteni. Az önkormányzatnak annyifajta szociális támogatása van, hogy fölsorolni se lenne idő, főleg mivel mindjárt kifutok belőle, és ebben a helyzetben azt elvárni, hogy analfabéta embereknek az a feladatuk, hogy segítsenek saját magukon és a családjuk segítsen rajtuk, miközben három sarokkal arrébb luxuslakások vannak építve a Corvin negyedben, ez egy olyan kép, ami szerintem egyértelműen megmagyarázza, hogy ez a törvénytervezet miért iszonyatosan butaság. Ebben a helyzetben az államnak kell belépnie, az államnak kell olyan támogatásokat adnia, az államnak kell esélyt teremtenie, az államnak kell lehetőséget teremtenie arra, hogy ezek az emberek egyről a kettőre jussanak.

(12.50)

Pont az a probléma, hogy ez már jelenleg sem történik meg. Itt Gy. Németh Erzsébet képviselőtársamhoz csatlakoznék, hogy igen, önök a jelenlegi állapotot írták lényegében bele a törvénybe, egy olyan állapotot, amikor a szociális ellátórendszer ki van véreztetve. Mert  és ebben Rétvári államtitkár úrral már többször is beszélgettünk, mondjuk így  ha megnézzük, hogy a szociális ellátórendszer intézményei milyen helyzetben vannak, a jelenlegi helyzetben nem fognak tudni a szociális ellátórendszer intézményei belépni a válsággal sújtott emberek megmentésére.

A különböző szakmai és civil szervezetek gyakorlatilag segélykiáltásként írtak Pintér Sándornak, hogy csődbe fognak menni azok a civil szervezetek a rezsiemeléstől, amelyek például a hajléktalan-ellátással, a fogyatékos emberek megsegítésével foglalkoznak. És erre nem az a válasz, hogy megsegítik őket, hanem az a válasz, hogy még több feladatot vesznek el az államtól, és még több feladatot raknak rájuk. Szerintem ez nem lehet válasz.

Itt elhangzott az is, hogy a szociális kiadások mekkorát nőttek tavaly óta, ezt már Gulyás Gergely is két napja elmondta, hogy itt egy csodálatos növekedés van. Amikor erre azt válaszoltam két napja, hogy ez egy infláció alatti növekedés, akkor Gulyás Gergely válasza az volt, hogy nem a 20 százalékot kell nézni, hanem a 14 százalékos MNB-s jóslatot. Csak a 14 százalékos MNB-s éves jóslatnál jelenleg több az infláció, és ezekben az intézményekben kenyeret venni, ezekben az intézményekben fűteni kell, ezekben az intézményekben ugyanúgy a piacról kell bevásárolni tételeket, mint ahogy az állampolgároknak, és erre plusztámogatást, plusz költségvetési támogatást nem kapnak ezek az intézmények (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de az önök törvényével most pluszfeladatokat rónak az önkormányzatokra, a szociális ellátóintézményekre úgy, hogy erre semmilyen pluszforrást nem biztosítanak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)