KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm szépen a szót. A felszólalásom címe „Hollik István és a neoliberálisok”, ugyanis láttam, hogy amikor Margaret Thatcherről beszéltem, akkor Hollik István érdeklődve figyelt, így ezt a témát szeretném egy picit jobban kibontani.

Kezdjük előbb a neoliberálisokkal, utána jöhet az, amit Hollik István képvisel. Ugye, a rendes neoliberálisok a hetvenes-nyolcvanas években azt mondták, hogy „kis állam, kis adó”, tehát mind a kettőből kicsit képzeltek el. Amikor Margaret Thatcher leverte a szakszervezeti mozgalmakat, megsanyargatta a munkásokat, megvágta a szociális kiadásokat, még a brit általános iskolásoktól is elvette az iskolatejprogramot, akkor mellette valóban csökkentette az adót. Margaret Thatcher és a régi neoliberálisok azt mondták, hogy nem is adok semmit, nem is várok semmit, mindenki boldoguljon magában, vegye meg a piacon, ha tudja, az oktatást, az egészségügyi ellátást, egyéb magánbiztosításokat, az állam nem fog róla gondoskodni.

Na, most ott van Hollik István és a kormány, aki ezzel szemben egy még inkább nehezített pályát kínál Magyarország számára és a magyar társadalomnak, ugyanis itt a „kis állam, nagy adó” koncepcióját képviselik, tehát az állam valóban egyre kisebb már, ami a szociális ellátások, szociális gondozások rendszerét illeti, viszont az adó továbbra is marad nagy. Erre két jó példát tudunk hozni: a bérjellegű jövedelem felét elvonja a magyar állam, ez az Európai Unióban azért átlag feletti. (Rétvári Bence: Ti akarnátok magasabb adót!) Ha megnézzük kiemelten a fiatalok adóékét… (Rétvári Bence: 25 év alatt így nulla százalék! Ti nem szavaztátok meg!) Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök úr a kampányban tett egy ígéretet, hogy a fiatalok adóékét csökkenteni fogja, ezzel szemben messze átlag feletti a fiatalok adóéke. Tehát igenis a magyar kormány megadóztatja a magyar embereket, a munkát, ezzel szemben például a tőkejövedelmeket vagy profitjövedelmeket már nem igazán adóztatja. (Rétvári Bence: Elképesztő!)

És itt ér össze egyébként a két téma, illetve az egyik nagyon is következik a másikból: amit önök elképzelnek gazdasági-társadalmi modellt, abból egyenesen következik, hogy valóban, a szociális ellátásokat le kell építeni, ugyanis szociális ellátásra nem igazán akarnak költeni, ott van az oktatás, amire nem igazán akarnak költeni, lásd, mondjuk, a pedagógusbér-emelés helyzete, itt az Európai Unióra mutogatnak, a lakáspolitikára sem nagyon akarnak költeni, a bérlakáspolitikára, és a többi, és a többi.

Amire akarnak költeni, az úgymond Magyarország versenyképessége. Hogyan képzelik el Magyarország versenyképességét? Egyértelműen a nagy multinacionális vállalatok támogatását szorgalmazzák folyamatosan. Ezt több módon valósítják meg. Különböző adókedvezményeket és kormányzati támogatásokat biztosítanak a multinacionális vállalatok számára. Ez valóban rendkívül pénzigényes, így ér össze a szociális ellátások leépítése. Nyilván ahhoz, hogy a multikat tudjuk támogatni, hatalmas összegekre van szükség, tehát nem jut pénz a szociális ellátásokra.

(14.40)

A multikat máshogy is támogatják, a munkavállalói jogok leépítésével, lásd munka törvénykönyve, rabszolgatörvény, az ezzel kapcsolatos változások, és a környezetvédelmi szabályoknak szintén a leépítése vagy figyelmen kívül hagyása, itt képviselőtársaim utaltak rá. Nemhiába nálunk szaporodnak gomba módra a súlyosan környezetpusztító, -romboló akkumulátorgyárak, és mondjuk, nem a szomszédban épülnek fel ezek, mert nálunk nem szigorúak az előírások, mi beengedjük őket, hadd jöjjenek, hadd termeljenek, természetesen a mi kárunkra, a mi egészségünknek és környezetünknek a kárára is.

Tehát még egyszer mondom, ebből egyértelműen következik a szociális ellátások leépítése. Most nincs már itt Nagy Csaba képviselő úr, aki mondott egy picit megtévesztő példát, amiből az következik, hogy a magyar állam többet költ szociális ellátásra, mint korábban. Rétvári Bence államtitkár miatt direkt megnéztem a KSH-adatokat, én hiszek a KSH-nak. Ha megnézzük, hogy a szociális védelem kiadásai mit mutatnak az elmúlt húsz évben, akkor azt látjuk  ez egyébként most a legalacsonyabb , hogy szociális védelmi kiadásokra, tehát ez a KSH-nál egy külön szempontrendszer, a GDP 17,3 százalékát költjük, a legfrissebb adat a tavalyi évre vonatkozik, ez a sokat kárhoztatott 2010 előtti időszakban 20-21-22-23 százalékpont volt. Ezek azért súlyos ezermilliárd forintban mérhető különbségek.

Tehát költségvetési szempontból vonul vissza a magyar állam, jogi szempontból vonul vissza a magyar állam, és azt gondolom, mindenki tapasztalhatja a hétköznapokban is, hogy folyamatosan vonul vissza a magyar állam, ami a szociális gondoskodást tekinti. (Nacsa Lőrinc: Előtte meg azt mondtátok, hogy mindent államosítottunk.) Ezért is mondtam, hogy a klasszikus neoliberálisok: kis állam, kis adó. Amit a kormány képvisel, azt valóban nem lehet egy az egyben a neoliberális politikába beleilleszteni, ugyanis különböző érdekek mentén történik a kis állam vagy a nagy állam alkalmazása, picit visszautalok a reggeli vitára, ez valamennyiben valóban hasonlít az államszocialista rendszerre, ahol nem szociális biztonság, szociális szükségletek kielégítése volt a cél, hanem hatalmi-politikai érdekeknek rendelték alá a társadalompolitikákat is. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)