JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Örülök, hogy Hollik úr visszatért a terembe, sajnos nem hallotta az előző kérdéseimet hozzá, de azt a kérdést még mindig föltenném, hogy itt ülünk lassan öt órája ebben a vitában, és igazából nem nagyon hangzott el… (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Te nem!) Igen, 40 percig nem voltam itt, elnézést, tényleg, az öt órából. Tehát itt ülünk lassan öt órája ebben a vitában, és még mindig nem nagyon hangzott el válasz arra, hogy mi az értelme annak, ahogy ezt a szociális törvényt átalakítják, mindkét pontra kitérve, és nagyon-nagyon örülnék, ha elmondanák, hogy mitől lesz jobb az embereknek, mitől lesz jobb attól, hogy ezt a hierarchia-sorrendet fölállítják, hogy a bajbajutottaknak mitől lesz jobb egy ilyen helyzetben.

A másik dolog, amiről keveset beszéltünk, az a sürgősségi ellátás helyzete, amit ugyanez a salátatörvény szabályozna. Nem látom azt az elmúlt időszakban, hogy olyan szintű pluszjuttatások, plusz rendszerszintű javítások történtek a mentődolgozóknál, hogy ezt az egész rendszert így rájuk lehetne lényegében tolni. Tehát azt szeretném kérni, hogy jó lenne, ha valami indoklás lenne vagy valami hozzárakott javaslat lenne ehhez a törvényhez, ami után azt tudjuk mondani, hogy egyébként el fogják bírni ezt az új rendszert a mentődolgozók.

A harmadik dolog, amiről még szeretnék beszélni, ez az öregséginyugdíj-minimum és a szociális vetítés kettéválasztása. Itt az a kérdésem lenne, hogy az öregséginyugdíj-minimumot nem akarják emelni, vagy azt a 18 támogatást nem akarják emelni, ami egyébként a szociális vetítési alaphoz kapcsolódna, tehát a gyermekgondozás, a fogyatékossággal élők támogatása, nagyon-nagyon sok olyan dologról van szó, amit érdemes lenne emelni, főleg egy válságban. Látjuk azt egyébként, köszönöm Szabó Szabolcsnak, hogy nyomott egy kétpercest egy órával ezelőtt, és elmagyarázta a fideszes képviselőtársaimnak, hogy valóban csökken a bruttó átlagbér Magyarországon. Tehát látjuk azt, hogy egy brutális infláció, egy brutális élelmiszerár-infláció mellett, amiről tudjuk, hogy az élelmiszerár-infláció alapjáraton mindig az alacsony keresetűeket, az alsó középosztályt sújtja; látjuk azt egyébként, hogy mennyi háztartás kerülhet gondba a lakhatási költségeket illetően, illetve a rezsiköltségeket illetően. Láttuk ezt annak idején a devizahitelnél is, hogy nagyjából egy hasonló vészjelzéssel indult a dolog, és a hasonló vészjelzés után hogyan kerültek emberek a tönk szélére.

Most azt látjuk, hogy hiába valószínűsíthető, hogy ugyanez a folyamat fog megismétlődni, egy hasonló nagyságrendű problémával nézünk szembe, a korábban már említett kutatóintézet szerint egymillió háztartás veszélyeztetett abban, hogy csődközeli állapotba kerülnek, tehát látjuk ezt a rendszert, és mégis azt látjuk, hogy például ennek a törvénynek a szelleméhez nagyon hasonlóan a végrehajtási törvényt is úgy módosították, hogy az nem az adósokat védi, nem az adósoknak segít abban, hogy rendezzék az adósságukat, nem abban segít, hogy a bajbajutottak egyébként támogatást kapjanak, nem abban segít, hogy ha valakit a lefelé csúszás réme veszélyeztetne, akkor kapjon valami segítséget, hanem azokat a végrehajtókat segíti, akik, láttuk az elmúlt két évben, hogy milyen sajtóhírekbe kerültek be. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Végrehajtói Karban mindenki korrupt lenne vagy mindenki rosszul végezné a dolgát, de látjuk azt, hogy vannak olyanok, akik így tesznek. Én egy XVIII. kerületi kilakoltatást tudok egyébként fölemlegetni, ahol konkrétan az volt, hogy a helyi végrehajtó egy olyan családot akart az utcára rakni, akik egyébként nem laktak a lakásban, és helyettük elkezdte volna kilakoltatni azt a családot, aki pedig ott lakott a lakásban. Tehát egy ilyen szociális válságban, egy ilyen helyzetben számos olyan törvény van, amit rendezni kellene.

Az a baj, hogy ez a szociálistörvény-módosítás pont azt mondja ki, hogy ne a segítség érkezzen meg, hogy az államnak kisegítő szerepe legyen ebben a helyzetben, márpedig a végrehajtások a lakhatás helyzetében, akár a kollégiumi férőhelyek teremtésében, és folytatni lehet a sort a lakhatási válsághoz kapcsolódóan, hogy milyen olyan intézkedésekre lenne szükség, ahol nem kisegítő szerepben kellene az államnak belépnie, hanem elsődleges szempontból kellene az embereket támogatnia. Hiszen az emberek lakhatása nemcsak arról szól, hogy vane a fejük fölött fedél, hanem arról szól, hogy megvane az az alapvető biztonság és az az alapvető képesség, ami egyébként kell a munkavállaláshoz, kell a tanuláshoz.

Sokszor elmondják azt, hogy aki akar, az tud munkát találni. Ez azért ennél egy kicsit bonyolultabb. Számos tanulmány van arról, hogy a munka keresése is maga egy munka, tehát hogy ehhez is kell valamilyen szociális biztonságnak meglennie. Amikor pedig azt mondják, hogy kisegítő szerepbe viszik az államot, akkor teljesen egyértelmű az, hogy ezt a szociális biztonságot nem teremtik meg, ami alap lenne ahhoz, hogy valaki egyről a kettőre, a kettőről a háromra, a háromról a négyre jusson, tehát esélyt teremtenénk arra, hogy egy jobb életet tudjon élni.

Az a helyzet, hogy ez az, amire kellene válaszolni, hogy ez a törvényjavaslat hogyan rakja azt össze, hogy ez az esélyteremtés megtörténjen, hogyan járul hozzá ahhoz, hogy ebben a társadalomban az emberek jobban éljenek. Egy demokráciában az lenne az állam feladata, az a közösségünk feladata, és nekünk, parlamenti képviselőknek is az a feladatunk, hogy olyan törvényeket hozzunk, amitől egyébként minél több embernek minél jobb lesz, ilyen egyszerűen. Nyilván vannak érdekellentétek, és ezeket egyébként kezelni is kell, de ez a törvény nem az érdekellentéteket kezeli, hanem azt csinálja, hogy egy adott társadalmi csoporttól egyszerűen elveszi a lehetőséget arra, hogy jobban éljen, hogy előre tudjon menni. Úgyhogy én azt szeretném kérni… (Rétvári Bence: Kitől? Kitől veszi el?) Az esélyteremtés lehetőségét veszi el, azt veszi el, hogy az állam azt a feladatát beteljesítse, hogy azoknak az embereknek, akik mondjuk, egy Baranya megyei kistelepülésre születtek, és a szüleik nem olyan jó anyagi körülmények között élnek, az életben tovább és tovább juthassanak. Mondok egy példát: a KSH adatai szerint például nincsen lényegi különbség azok között, akik 35 év alattiak és dolgoznak, és azok között, akik 35 év alattiak és nem dolgoznak, hogy vane önálló lakhatásuk. Az egyik szám 68 százalék, a másik 70 százalék. Tehát az, hogy 35 év alatt valaki önálló lakhatáshoz jusson, abban az számít igazából leginkább, hogy ki mit örökölt a felmenőitől. És ez egy probléma, merthogy annak kellene számítani, hogy ki milyen képességgel rendelkezik, ki milyen tudással rendelkezik ahhoz, hogy mennyire tud előrehaladni az életben. Az önálló lakás pedig egyébként annak az alapfeltétele, hogy valaki egyébként jobban tudjon előrehaladni az életben.

(14.50)

Nyilván, akinek a fizetése 70 százalékát vagy akár 40 százalékát kell lakbérre költenie, az kevesebbet tud más célokra költeni, és ez akadályozza azt, hogy mondjuk, ő továbbképezze magát akár, hogy előremenetelt érjen el az életében. Erről szól ez a fajta esélyteremtés, hogy az állam kiegyenlíti ezeket a hiátusokat (Rétvári Bence: Ezt hívják CSOK-nak!), és törekszik arra, hogy ne az számítson az életben, hogy ki mit kapott egyébként a szüleitől, hogy ki mit örökölt, hanem az számítson az életben, hogy milyen tudással rendelkezik.

Amikor iszonyatos társadalmi különbségek vannak, és ha Magyarországon megnézzük a régiós átlagbéreket akár, vagy megnézzük egyébként, mondjuk, azt, hogy mennyi a várható élettartam, ha Budapesten nézzük meg, hogy a XII. kerület és a VIII. kerület között tíz év a várható élettartam-különbség, akkor azért az államnak van szerepe abban, hogy belépjen. Nekem józsefvárosi meg ferencvárosi képviselőként pedig eredendően érdekem a választóim képviseletében, hogy szóvá tegyem azt, hogy ezt az esélyteremtést el kell végezni, mert amikor azt látjuk, hogy mondjuk, a Magdolna utca és a Fény utca között mekkora különbség van, akkor azért látni kell azt, hogy itt vannak társadalmi különbségek Magyarországon. Az államnak pedig feladata az, hogy ezeket a társadalmi különbségeket csökkentse. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)