NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak pár alapvető dolgot szeretnék én is tisztázni a mostani vitában. Kár, hogy önök napi pártpolitikai célokra használják ezt a vitát. Szerintem ez nem helyes. Fontosabb ügy ez annál.

Onnan is látszik, hogy önök nagy hangon szidalmaznak bennünket a különböző felszólalásokban, elmondják, egymással nyilván nem egyeztetve, hogy vonuljon ki az állam, ne vonuljon ki az állam. Felszólította Z. Kárpát Dániel, hogy menjen vissza az állam és szóljon bele a családok életébe, mások azt mondják, hogy vonuljon ki az állam a különböző családi élethelyzetekből. Úgyhogy a koordináció még nem sikerült, ugyanakkor egyikük sem köszönte meg a szociális dolgozók kiállását és munkáját.

Én ezzel szeretném kezdeni a felszólalásomat, hogy megköszönöm a szociális szektorban dolgozók munkáját. (Varga Zoltán: Csak nektek meg nincs hozzá jogotok!) Szeretném megköszönni azoknak a karitatív szervezeteknek a munkáját, legyenek azok egyházi vagy más hátterű karitatív szervezetek, akik éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy a segítségre szoruló embertársainkon valamiképpen tudjanak segíteni, enyhíteni a sorsukon és segíteni tudjanak rendesen olyan akciókkal, olyan karitatív mozgalmi, szervezeti háttérrel, ami azt gondolom, hogy tényleg megsüvegelésre méltó.

Az, hogy önök rendszeresen az egyházi hátterű intézményeket és karitatív szervezeteket dehonesztáló megjegyzésekkel illetik és különböző módon kritizálják, ezt is értem. Önökből ez a vallásellenesség mindig előjön egy ilyen vitán. Ungár Péter is kifejezte nemtetszését az egyházi intézmények kapcsán. Szerintem ez nem helyes. Meg kell köszönni nekik is a munkájukat.

Szabó Szabolcs képviselő úrra is szeretnék reagálni, aki azt mondta, hogy elviszik a megmaradt élelmiszert este a boltokból rászoruló emberekhez, meg adományt gyűjtenek. Képviselő úr, ezt például mi tettük lehetővé törvényjavaslattal, hogy el lehessen vinni ezeket az élelmiszereket. Sőt, az önök adománygyűjtése 2010 előtt egyébként adóköteles volt. Ön ugye, DK-s, MSZP-s színekben is indult a választáson  adóköteles volt az adományozás, tisztelt képviselő úr, 2010 előtt. Olyan szidalmakkal, olyan szövegekkel jönnek itt nekünk, tisztelt képviselőtársaim, amelyeket lehetne valahova célozni, például Varga Zoltán meg Harangozó Tamás képviselő urak felé, akik a 2010 előtti világban is MSZP-sként a Gyurcsány-kormány szekerét tolták, és most is a másik Gyurcsány szekerét tolják. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi voltunk azok, akik adómentessé tettük az adományozást. Pontosan ezért van nagyobb lehetőségük a karitatív szervezeteknek is, azoknak a civil szervezeteknek is, akik valódi terepmunkát végeznek például a szociális ellátás keretein belül.

Önök a szociális ágazat kivéreztetéséről beszélnek itt most már hosszú ideje. Nézzük már meg a költségvetési számokat! Nézzük már meg, hogy mennyire tartotta a szocialista kormányzat a szociális ágazatot 2010-ben, amikor 325 milliárd forint volt a költségvetési előirányzat a teljes szociális szektorra. Önök ennyire árazták be a szociális szektort, tisztelt képviselőtársaim. Ehhez képest 1140 milliárd forint az idei költségvetésben rendelkezésre álló forrás. (Varga Zoltán: Mennyi volt akkor egy kiló kenyér?  Az elnök csenget.) Értem, képviselő úr, majd a Kádár-rendszert dicsőíti egy másik felszólalásában, azt majd megteszi.

Értem, tisztelt képviselőtársaim, és tőlem soha nem fogják azt hallani, hogy elég ez a költségvetési forrás, és egyikünktől sem a patkó ezen oldalán. Mindig azon küzdöttünk, és azon fogunk a jövőben is, hogy folyamatosan tudjuk emelni ezeket a forrásokat. Igenis van a gondoskodáspolitikának, a gondoskodásszemléletnek egy filozófiai mélysége is. Erről szerintem már volt szó a mai nap is, de meg lehet vitatni ezeket a kérdéseket is, hogy az öngondoskodás, az állami gondoskodás szerepe, a családi gondoskodás szerepe hogyan helyezkedik el, vane alá-fölé rendeltség vagy mellérendeltség van. Ez egy értelmes filozófiai vita, amiről érdemes beszélni. De önöknek ma itt megosztott demagógiai Nobel-díjat kellene kiosztani, tisztelt képviselőtársaim. Tehát nem erről beszélnek, ezekről az egyébként fontos kérdésekről, hanem egy ilyen demagógiai versenybe próbálnak beszállni, ahol az LMP próbálja legyőzni az MSZP-t, az MSZP a Momentumot, a Momentum a DK-t, és így tovább. A Párbeszédről aztán ne is beszéljünk, tisztelt képviselőtársaim.

Nagyon fontos, hogy az a gondoskodáspolitikai szemlélet, amit 2010 óta próbálunk mind a szociális szektorban, mind egyébként máshol is bevezetni, az érvényesülni tudjon. Régen, az önök rendszerében simán le lehetett úgy élni egy életet, hogy valaki nem dolgozik egyáltalán, pedig tudna. Most ez már nem lehetséges, tisztelt képviselőtársaim. A munka becsülete és a munkára való készség megerősödött ebben az országban. Ezért dolgoznak egymillió fővel többen.

Én azt állítom, és lehet vitatkozni ezzel az állítással, hogy az első és legfontosabb eleme a szociális hálónak a munka. Ott kezdődik a szociális védőháló. Önök rendszerint az első és legfontosabb lépcsőfokát kihagyják a szociálpolitikának és a gondoskodásnak, a védőháló legfontosabb tartókötelét kihagyják a beszédeikből és a kritikáikból, és azt szeretnék, hogy rögtön valakinek kettesével kelljen venni ezeket a lépcsőket. A legfontosabb tartópillére a szociális védőhálónak a munka, a foglalkoztatás, a bér, a fizetés, és így tovább, amelyet folyamatosan emelni szükséges, mint ahogy ebben mindannyian egyetértünk. Soha nem hallották egyik képviselőtársamtól itt, a patkó ezen oldalán, hogy szerintünk bárki is eleget keresne, ne lehetne több fizetést adni ebben a szektorban, abban a szektorban, ne kéne a nemzetgazdasági átlagbért folyamatosan emelni. Pontosan ezen dolgozunk, tisztelt képviselőtársaim. Ilyet tőlünk nem tudnak idézni.

Ugyanakkor ne felejtsük el a munka szerepét ebben az egész rendszerben. Ne felejtsük el azt, hogy a munkával nagyon sok ember  és nézzék meg, tudom, hogy önök csak saját maguknak hisznek mindig, meg néhány balliberális weblapnak, de nézzék meg az Eurostat adatait a szegénységnek kitettek arányában. Nézzék meg, hogy mennyit javultak 2010 óta a szegénység különböző mutatószámai Magyarországon, és megint nem fogják tőlem azt hallani, hogy ott vagyunk, ahol kéne, mert még messze nem vagyunk ott, ahol kéne, de nagyon sokat javult a helyzet. Miért? Mert lett munka, tisztelt képviselő úr. És nem Varga Zoltánék DK-s elvét követtük, hogy megalázó segélyre szorítsuk emberek százezreit, az út szélén hagyva őket. (Varga Zoltán nevet.) Tisztelt Képviselő Úr! Nevethet, de a saját ellenzéki képviselőtársai fogalmaztak meg az önök rendszerével szemben kritikát, hogy sok embert taszítottak a segélyezés rendszerébe. (Varga Zoltán: Szövegértés! Ez hiányzik!)