NACSA LŐRINC (KDNP): Mindannyiunk örömére. (Varga Zoltán: Alig várom!) Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy Varga Zoltán képviselőtársamnak mondom, hogy Z. Kárpát Dániel is fogalmazott meg ezzel kapcsolatban kritikákat, Ungár Péter is. Többen fogalmaztak meg a 2010 előtti segélyalapú politikával kapcsolatban kifogásokat. Úgyhogy lehet nevetni azon, amit mondok, szíve joga, de mégiscsak úgy volt, hogy önök megalázó segélyre kényszerítettek egy csomó embert, és ez nem volt helyes politika. Ezért mondom azt, hogy a gondoskodáspolitika első és legfontosabb eleme a munka, és innen kellene kiindulni. Az egész gondolkodásunkban a munkának kellene középpontban állnia.

És egyébként, az elmúlt években számtalan alkalommal éjszakába nyúlóan itt hallgathattam önöktől azokat a mondatokat, hogy túlzott állami szerepvállalás, ilyen államosító szavakat mondtak, hogy miért vállal ebben az állam szerepet, miért vállal abban az állam szerepet, miért központosítanak valamit.

(16.20)

Most meg idejönnek  innen lehet tetten érni a napi pártpolitikai érdekeiket , és saját magukkal teljesen szembemenően azt mondják, hogy miért vonul ki az állam. Nem vonul ki az állam, tehát nem vonul ki az állam! A szociális ellátások feltételrendszere és keretrendszere pont ugyanaz marad, mint ezelőtt, pont ugyanaz.

A gondoskodáspolitikai szemlélet viszont szerintünk egy fontos szempont, és fontos szempont ezekről a felelősségi körökről beszélni, mert igenis van annak értelme a mai világban, hogy filozófiai és aztán persze politikai természetű vitákat folytassunk le arról, hogy az öngondoskodástól kezdve hogyan jönnek be ebbe az állami és civil szervezetek, az önkormányzatok, hogyan van a védőháló, a legalsó, a legszélesebb védőhálóban hogy van ott az állam. Önök egy olyan világot vizionálnak  most már látjuk itt a tendenciákat, nyilvánvalóan szándékosan , most már lassan olyan rémhírkeltést tesznek itt a parlamentben, hogy itt világvégét vizionálnak a szociális szektorban a gondoskodáspolitika területén, ami nyilvánvalóan nem igaz. Tehát ezt nagyon egyszerűen ki lehet jelenteni, és tetten lehet érni azokat a szavakat, amelyeket önök itt elmondanak, és azokat a teljesen képtelen mondatokat, amelyeket önök itt az elmúlt órákban hangoztattak. Tehát a keretrendszere és a feltételrendszere a szociális ellátásoknak nem változik.

Én egyébként helyes iránynak tartom az elmúlt éveknek azt a gondoskodáspolitikáját, amelyben megnőtt az államon kívüli szerepvállalás is, az egyházi, civil, önkormányzati szerepvállalás megnőtt. Például a gyermekvédelem területén, például a nevelőszülői hálózat területén igen jelentős lett az egyházi fenntartású intézmények és hálózatok száma, és azt látjuk, tisztelt képviselőtársaim  nyilván mindenhol vannak nehézségek, és mindenhol vannak különböző szempontok , ezeken a helyeken, hogy ezek sok helyen igenis jelentős változásokat hoztak, sőt sikersztorik lettek sok helyen, a saját helyükön. Számtalan alkalommal vehettem részt én is például az Ágota-táborban a szeged-csanádi egyházmegye gyermekvédelmi hálózatának a nyári táborában, és számos olyan fiatallal találkoztam  ha önök idehozhatnak személyes történeteket, leveleket meg Facebook-bejegyzéseket , akinek óriási pluszt adott az egyházi jelenlét a gyermekvédelmi hálózatban; óriási pluszt adott az, hogy találkozhatott olyan, nemcsak szellemi, testi, fizikai szükségleteket, hanem lelki szükségleteket is kielégítő, lelki folyamatokat is segítő munkával, amit az egyháziak tudtak plusz hozzáadott értékként adni. Ezek megtörtént események, tisztelt képviselőtársaim, ezek sikersztorik, mondjuk így.

Ezeket erősítsük, segítsük ezeket a szervezeteket, legyenek azok egyházi vagy civil szervezetek, akik értékalapon próbálnak meg a szociális és gondoskodáspolitikába beszállni, értékalapon próbálnak meg akár az idősgondozás, akár a fogyatékosgondozás, akár a gyerekvédelem területén tevékenykedni. Segítsük őket! Amit önök ma csinálnak, az nem segít rajtuk, tisztelt képviselőtársaim, az az önök pártpolitikai érdekeinek lehet, hogy éppen pillanatnyilag segít, de az nem segít rajtuk. Az összefogás segít, az értelmes keretrendszerek kialakítása segít, a különböző olyan támogatási formák segítenek, amelyeket mi az elmúlt években bevezettünk, és ebbe az irányba szeretnénk továbbmenni.

A gondoskodáspolitikáról filozófiai vitákat kell és érdemes is folytatni, ugyanakkor arra kérem önöket, hogy az a mérhetetlen demagógia, ami sokaknak a felszólalásából kisült, ne legyen jellemző a további felszólalásokban, mert nem segítik ezzel a szektort, csak hátráltatják. Köszönöm szépen.