JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Nagyon örülök, hogy Nacsa képviselőtársam után szólalhatok fel. Ebben a felszólalásban tényleg nagyon sok értékelhető dolog volt, és pontosan egyetértünk abban, hogy ezt a vitát kéne egyébként lefolytatni nagy keretek között. Az a probléma, hogy az elmúlt hét órában ez nem történt meg itt ebben a Házban, pedig ez lenne a feladat, amit végre kéne hajtanunk képviselőként.

Ahhoz is tudok csatlakozni, és ebben szerintem egyetértünk, hogy tényleg nagy köszönet azoknak a szociális dolgozóknak, akik elvégzik ezt a munkát, főleg, hogy ilyen kemény helyzetben kell helytállniuk, mint egyébként ez a válsághelyzet, illetve a bérhelyzet, amiben vannak. Ezt már csak azért is tudom mondani, mert nekem anyukám szociális munkás volt a gyerekvédelemben, és a barátnőm szociális munkás a hajléktalanellátásban, tehát elég jó és napi tapasztalataim vannak az elmúlt harminc évből arról, hogy hogyan nézett ki ez a szektor.

Az a helyzet, hogy én is tudnám kritizálni a 2010 előtti állapotokat a gyerekvédelemben például, csak amit láttam 2010 és 2015 között, amikor még anyukám élt, az alapján sokkal többet tudnám kritizálni azt az öt évet. Tehát a gyerekvédelmi rendszerben egyszerűen úgy fogynak el a juttatások, hogy azt a pénzt, amit családi pótlékként kaptak a gyerekek  és akkor felejtsük el most az ismétlődés miatt azt, hogy emelkedette a családi pótlék vagy sem , korábban a saját bankszámlájukon gyűjtötték 18 éves korukig, de ez megváltozott 2010 után, és az intézmény ebből kezdte el finanszírozni a működését, mert olyan rossz volt az intézményi finanszírozás. Amikor azok a szociális dolgozók, akik a gyerekvédelemben dolgoznak, például az anyukám, a saját pénzükből vették a kenyeret az intézménybe, mert az intézménynek nem volt pénze, akkor azért én nagyon nehezen tudok tapsolni annak a működésnek, ami 2010 után történt például a gyerekvédelemben. Igen, pont ez a probléma, hogy önök kivették az állami intézményrendszerből a gyerekvédelem jó nagy részét, és átvitték a magánszemélyek által folytatott kvázi gyerekvédelembe. A gyerekvédelemben nagyon-nagyon sok olyan példát tudunk, ami problematikus, sajnos tudunk intézményen belüli erőszakról, vannak hírek nagyon-nagyon rosszul végzett dolgokról, és tudjuk azt, hogy az iszonyatosan alacsony bérek miatt már nem az egyetemet végzett, főiskolát végzett szakemberek vannak ezekben az intézményrendszerekben.

Azzal is tökéletesen egyetértek, hogy a munka iszonyatosan fontos, és ebben szerintem nincsen köztünk vita, csak ez a törvényjavaslat pont arról szól, hogy azokon például, akik nem tudnak dolgozni, ki segít. Mi azt gondoljuk, hogy igen, aki tud, az egyébként dolgozzon, segítsünk neki, adjunk esély arra, hogy tudjon dolgozni, de van egy csomó ember, aki nem tud, például a fogyatékkal élők. És itt az államnak van szerepe abban, hogy ezeket az embereket segítse, és van szerepe abban, hogy itt működjön.

Önök mostanában mindenre elkezdték azt mondani, a tanáribér-emeléstől kezdve a szociális munkásig, hogy önök nagyon szeretnének bért emelni, csak nincsen pénz jelenleg, nehéz helyzetben van a költségvetés. Ez így van, egy világgazdasági válságban vagyunk, és a szankciós részt most ne nyissuk ki. Csak az a helyzet, hogy az elmúlt tíz évben, amikor konjunktúra volt, önök ezt nem tették meg. Tehát most azért alacsonyak a bérek (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz!), mert önök az elmúlt 12 évben egy olyan gazdaságpolitikát folytattak, ami egy lefelé tartó bérversenyre építette a magyar versenyképességet. Az önök gazdaságpolitikájának az volt a fő szemlélete, hogy a magyar munkaerőt kiárusítsák, a munkajogokat alacsonyan tartsák, és ebből építsék a magyar gazdaságot a külföldi multiknak adott támogatásokkal. Ez vezetett egyébként ide, ez vezetett ahhoz, hogy hogy keresnek a szociális dolgozók, hogy keresnek a tanárok.

És akkor még egy adatot: a szociális védelmi kiadások a GDP arányában 2010-ben 21,2 százalék, 2021-ben 17,5 százalék. Ez, ugye, nem az állam költését összesíti, hanem az összes társadalmi költést összesíti, ami a szociális védelmi kiadásokra jut. Pont ez az egyik legnagyobb probléma, hogy miközben önök áttestálnák a civil szervezetekre, áttestálnák az egyénre, a családra, áttestálnák az önkormányzatokra a költségeket, azt látjuk, hogy az elmúlt 12 évben erre az egész nagy szektorra egyre kevesebb pénz jut, és nem látjuk azt, hogy ha nem az állam az, aki beavatkozik, akkor ki fog beavatkozni, amikor egyre kevesebb pénz jut ezeknek a szektoroknak. Ezért látjuk ezt a javaslatot problémásnak.

És akkor egy kicsit még arról, hogy a nemzetközi jog hogyan ítéli meg ezt a helyzetet. A szociális biztonság kérdéskörével nemzetközi színtéren több dokumentum is foglalkozik. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egészen széles értelemben közelíti meg a szociális jogokat, kimondván, hogy minden személynek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosításához alkalmas életszínvonalhoz. A dokumentum 22. cikke pedig konkrétan tartalmazza a szociális biztonsághoz való jogot, amely minden személyt mint a társadalom tagját megillet. Végezetül: a 25. cikk utal a munkanélküliségre, a betegségre, a rokkantságra, az özvegységre, az öregségre és egyéb olyan esetekről szóló biztosításhoz való jogra, amikor a létfenntartási eszközeit valaki akaratától független körülmények között elveszítette. A már korábban hivatkozott Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egységokmánya, amelyet a magyar jogrend az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel hirdetett ki, 11. cikkének (1) bekezdése pedig elismeri mindenkinek a jogát önmaga és családja megfelelő életszínvonalára. A dokumentum 9. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a szociális biztonságra, beleértve a társadalombiztosítást is. A 10. cikk (2) bekezdése pedig külön kiemeli a szülőknek járó megfelelő társadalombiztosítási szolgáltatásokkal együtt járó szabadságot.

(16.30)

Ebből azért elég erőteljesen látszik, hogy az egyetemes emberi jogok nyilatkozatával ez a törvény azért nincsen harmóniában, hogy úgy mondjam. Tehát itt azért fölmerül az, hogy milyen nemzetközi szerződések sérülhetnek ebben az esetben.

De nézzük a 2009-es Európai Szociális Chartát! Az EU működéséről szóló szerződés 151. cikke kimondja, hogy az alapvető szociális jogokat  Európai Szociális Charta, 1961; Közösségi Charta a munkavállalók alapvető szociális jogairól, 1989  figyelembe véve az EU egyik fő célja a foglalkoztatás elősegítése, az életkörülmények javítása, a megfelelő szociális védelem biztosítása.

Engedjék meg, hogy ismertessem önökkel az Európai Szociális Charta idevágó elemeit; úgy tűnik, hogy sajnos nem feltétlenül ismerik ennek tartalmát. A 13. cikk a szociális és egészségügyi segítségre való jog például. A szociális és egészségügyi segítségre való jog hatékony érvényesítése céljából a felek vállalják, hogy  és nyilván ezt Magyarország is ratifikálta  1. biztosítják a megfelelő támogatást minden olyan személy számára, aki nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal, és aki nem képes ilyen erőforrásokat saját erőből vagy más forrásokból, így valamilyen társadalombiztosítási program keretében sem biztosítani, vagyis betegsége esetén az állapota által megkívánt ellátást megkapja.

2. Biztosítják, hogy az ilyen segítségben részesülő személyeknek éppen emiatt ne kelljen elszenvednie politikai vagy szociális jogai csorbulását.

Ezt azért én legalábbis úgy értelmezem, hogy a 2. pont erősen ellentétes azzal a jogszabálytervezettel, amit önök benyújtottak.

3. Biztosítják, hogy mindenki kapja meg a megfelelő állami vagy magánszolgáltatásokat, nevezetesen a tanácsadást és a személyes segítséget, amire szükség lehet a saját vagy a családja nélkülözésének megelőzéséhez, megszüntetéséhez vagy enyhítéséhez.

Itt azért egyértelmű, hogy ez az alapokmány is az állami és a magánjellegű támogatás, tehát a saját maga vagy a családja támogatását egyként kezeli, és nem állít föl hierarchiát benne.

4. A jelen cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett rendelkezéseket egyenlően kell alkalmazni a felek területén valamelyik másik fél törvényesen tartózkodó állampolgáraival szemben, összhangban az 1993. december 11-én, Párizsban aláírt Szociális és orvosi ellátások európai konvenciójában vállalt kötelezettségekkel.

Azt gondolom, hogy ennek a chartának a szellemisége messze ellentétes azzal a törvénnyel, amit önök most benyújtottak.

De térjünk át az Európai Unió alapjogi chartájára. Az Európai Unió alapjogi chartájával sem lehetnek tisztában, ha ezt a törvényjavaslatot benyújtották, hadd olvassak fel önöknek idevágó elemeket!

A 34. cikk: a szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás. 1. Az Unió az uniós jog, valamint a nemzetközi jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén. Az Unión belül jogszerűen lakóhellyel rendelkező és tartózkodási helyét jogszerűen megváltoztató minden személy jogosult az uniós joggal, valamint a nemzetközi jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban szociális biztonsági ellátásokra és szociális előnyökre.

Itt fölmerül még az is, hogy hogyan kezeli ez a törvény egyébként a nem magyar állampolgárok szociális ellátását, tehát itt is azért valószínűleg vannak hiányosságok a különböző nemzetközi szerződésekkel.

3. A társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió az uniós jog, valamint a nemzetközi jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel.

Itt látszik, Nacsa képviselőtársam, hogy igen, nyilván alapvetően a munka az, ami az önök rendszerét meghatározza, de vannak azok, akik kiesnek a munkából, és ezek a nemzetközi szerződések elég erőteljesen mutatják azt, hogy európai uniós norma, önök által is megszavazott  hiszen ezeket a chartákat nagyrészt ratifikálta a parlament  alapnorma az, hogy akik kiestek a munkából, azokat is támogatni kell. Tehát hiába mondja azt ön, hogy ez az alapegysége az önök társadalmi képének, ettől függetlenül ez a törvényjavaslat pont nem azokra vonatkozik, és pont nem azoknál az embereknél kellene az államnak beavatkoznia, akik dolgoznak, hanem azoknál, akik nem képesek dolgozni, és nem tízezer ilyen ember van Magyarországon.

De beszéljünk még kicsit arról, hogy hogyan változott a szociális jogokra vonatkozóan a jogrendünk az Alaptörvény hatálybalépését követően. Amint azt már említettük, az Alaptörvény 19. cikkely (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedéseket igénybe vevő személyek közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan állapítsa meg.

(Folytatás 33/2-ben!)

2022-2026. országgyűlési ciklus Budapest, 2022. október 26. szerda 33/2. szám

Országgyűlési Napló

2012. január 1-jét követően ennek a feltételrendszerét egyrészről a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény, a szociális törvény  ugye, ennek a módosításáról beszélünk , a társadalombiztosítási ellátásra és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXX. törvény, a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatókhoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi XVI. törvény, valamint részben a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény határozza meg.

Ezekről összességében elmondható, hogy a korábbi ellátórendszer helyett az „ellátást a közmunkáért” elvet valósítják meg, ami felveti azt a kérdést, hogy mennyiben valósul meg Magyarországon az élethez és méltósághoz való jogból eredő, minimális túlélés biztosításának a követelménye. Ez is kapcsolódik ide elég erőteljesen, hiszen ha ezt nem biztosítja, ahogy ez a törvény szerintünk nem biztosítja ezt, hiszen a legszegényebbeknek, például közfoglalkoztatottaknak is kisegítő jellegű állami segítséget ajánl, akkor hogyan lehetséges az, hogy ez a törvény így elfogadásra kerül, és azt kérjük, hogy ne fogadják el ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)