NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm a szót. Ott folytatnám, ahol államtitkár úr abbahagyta, Gyurcsány Ferencnél is részben, illetve felhívnám arra a tisztelt képviselőtársak és ellenzéki képviselőtársak figyelmét is, hogy most már hat órája a DK nem vesz részt ebben a vitában. Ungár Péter kezdeményezésére meg az önök kezdeményezésére… (Jelzésre:) Elnök úr nem vesz részt a vitában, elnök úr levezeti az ülést, ő nem szólal fel a vitában, és a házszabály szerint ez helyesen is van így. DK-s képviselőkre gondolok, akik a vitában korábban felszólaltak. Azért ez nagyon látványos, hogy most ebben az önök vitájában nem áll önök mellé a DK-frakció.
Illetve még egy dolog látványos, mert az elmúlt hetekben itt, az Országgyűlés színe előtt tárgyaltunk különböző törvényjavaslatokról az Európai Bizottsággal történő megállapodás érdekében, voltak normál menetben benyújtott törvényjavaslatok, az Országgyűlés őszi ülésszakára a kormány hozta ezeket, sőt voltak egyéni képviselői indítványok is. Egy dolog volt közös egyébként ezekben a törvényjavaslatokban: vezérszónokként meg a vitákban a Párbeszéd-frakció lényegében, most megnéztem, 96 százalékban nem vett részt, volt, hogy én ezt szóvá is tettem itt az önök jelenléte nélkül. Most ketten is vannak, sőt korábban meghallgathattuk Szabó Timea gyűlölet-negyedóráját is reggel, de önök nem vettek részt ezekben a vitákban. Ez milyen érdekes, tisztelt Jámbor képviselő úr, mert ön itt minősíti a vitákat, hogy a szokásosnál emelkedettebb vagy a szokásosnál érdemibb, vagy szakmai viták vannak, de önök ezt nem tudják, mert nem vesznek részt ezekben a vitákban, tisztelt képviselő úr. (Tordai Bence: Azért nem vesznek részt, mert tudják, hogy milyen!)
(20.40)
Az előző ciklusban a Párbeszéd volt a legkisebb frakció. Ön akkor nem volt még képviselő, akkor részt vettek a vitákban egyébként; most új vezetés van, Tordai Bence volt eddig a frakcióvezető, ő úgy döntött valamiért, hogy nem vesznek részt ezekben a vitákban. Tehát van egy frakció, ön választókerületet képvisel, Szabó Timea és Tordai Bence is, meg vannak listás képviselők is, és úgy gondolják, hogy egyébként 10, 15, 20, eddig az őszi ülésszakban letárgyalt törvényjavaslat nem méltó arra, hogy az ország ügyeiről, a választókat nem tiszteljük meg annyival, hogy ezekről a törvényekről önök idejöjjenek és elmondják a véleményüket. Még egyszer mondom, szívük joga, lehet ilyet, csak akkor mi is fogalmazhassunk meg ezzel kapcsolatban kritikát.
És még egy, képviselő úr, az előző ciklusban MSZP-Párbeszéd frakciószövetség volt ahogy a Fidesz-KDNP is frakciószövetség , sőt voltak ilyen kölcsönkomcsik, tehát volt ilyen mindenféle együttműködés az MSZP meg a Párbeszéd között. Képviselő úr, azzal az MSZP-vel a 2006-ban kormánypárt MSZP-ről beszélünk, a másik, az SZDSZ, talán még kártékonyabb politikai formáció a magyar közéletben , azokkal voltak önök négy évig frakciószövetségben. Nem közös lista, hanem négy évig folyamatosan együttműködés, Tordai Bence itt volt, együttműködött velük.
És még egy, képviselő úr, ön ugye, mondja ezt a háromszoros prejudikációt, hogy mi lesz ha, és mi lesz ha. Pontosan ugyanilyen, csak nem kell három lépést megtenni, a mi prejudikációnk a 2010 előtti időszakban. Ha ön föl tudta vállalni 2022. április 3-án Gyurcsány Ferencet, a DK-logót, akkor nyilván 2008-ban is úgy szavazott volna a 13. havi nyugdíj elvételéről, amit Gyurcsány Ferenc adott volna. Ez nem egy bonyolult prejudikáció, tisztelt képviselő úr, ha most föl tudja vállalni Gyurcsány Ferencet a teljes örökségével, akkor nyilván 2008-ban is föl tudta volna vállalni.
Azt gondolom, hogy innen jönnek nekünk ezek a feltételezéseink, még ha akkor nem volt tagja az akkori kormánynak, de például az MSZP aki ott ül ön mellett, az MSZP újonnan megválasztott elnöke; ezúton is gratulálunk elnök úrnak aktív részese volt, és nagyon sok mostani MSZP-s politikus, aki nem ment át a DK-ba, kormányzati szerepet viselt államtitkári rangban, miniszteri rangban, ilyen-olyan szerepeket viseltek az MSZP mostani politikusai abban a rendszerben, amikor és most figyeljen, tisztelt Jámbor képviselő úr! 2007-ben, akkor nem volt gazdasági válság, az volt a kormány döntése, MSZP-SZDSZ, Gyurcsány-kormány, hogy 30 ezer forinttal csökkentették az egy ápolt után járó normatívát az idősotthonban.
Hol volt akkor a szociális érzékenység?! Hol voltak akkor ezek a nagy szólamok, amiket most, egyébként akkori DK-s, MSZP-s képviselőktől ma itt meghallgathattunk? 30 ezer forinttal! Azt mondták, hogy nem kellenek. Korózs Lajos, az előző ciklusban a Népjóléti Bizottság elnöke és méltán híres filmproducer mondta azt, hogy ő sokallja. Mondom az idézetet: „Én a 80 százalékot is sokallom, amit elkérnek térítési díjként a bent lakó idős emberektől, de sokallom azt az állami normatívát is, amit egyébként az adóforintokból még ehhez a térítési díjhoz és egyszeri belépési összeghez hozzáadunk.” Ő sajnálta, önök sajnálták az idősektől, akik bent laknak, azt az állami normatívát és kiegészítést, amit megkapnak ezek az idős emberek meg az intézményeik, ahol egyébként idősként idősotthonban bent laknak. Ha valami kivonulása az államnak a szociális szektorból, akkor ez, hogy csökkentsük és aztán végül ne is adjunk pénzt a bentlakásos idősotthonoknak, ne foglalkozzunk velük, jó lesz az úgy is.
Nagyon fontos dolgot vetett föl Jámbor képviselő úr is, meg többen is beszéltek róla, ez az egyéni felelősség kérdése. Mi igenis fontosnak tartjuk az egyéni felelősség kérdését. Az egyéni felelősségről nemcsak beszélni érdemes, hanem abban érdemes példát is mutatni, sőt arra tanítani a gyermekeinket, a következő nemzedéket. Mert az a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a mostani balliberális mainstreamben mindenki mindig csak a jogairól beszél, de a kötelességéről meg a felelősségéről a közössége, lakóközössége, a kerülete, a városa, az országa, a nemzete felé sokkal kevesebb szó esik. Mindenki azt mondja, hogy mihez van joga. A migráció alapjog, a nemváltoztatás alapjog, minden alapjog, mindenkinek vannak jogai, de hogy mi a kötelességünk, mit kell visszaadnunk a társadalomnak, a közösségünknek, azért erről is ejtsünk már néha egypár szót! Mert azért nemcsak jogok vannak, mert mindenki mindig pontosan tudja, hogy mi a joga, csak sajnos néha azt kevésbé, én azt látom, főleg az önök szellemi világában, hogy mi a kötelessége, az talán kevésbé merül föl ezeknél a kérdéseknél.
És azért a kötelesség meg a felelősség témakörében ezt mégiscsak meg kellene vitatnunk, és itt is erről van szó, a felelősségről van szó. Állami felelősségről van szó, intézményi felelősségről van szó, közösségi felelősségről van szó, szülői, testvéri, családtagi, hozzátartozói felelősségről van szó, ezekről van szó. És amikor megkérdezi Jámbor képviselő úr, hogy mondjuk már el 12 óra után, hogy mi lesz ebben, mi a végrehajtása, el tudom mondani, hogy mi nem lesz. Nem változik az igénybevétel feltétele és a szolgáltatások tartalma a szociális ellátásban. El tudom mondani, hogy ez nem lesz. És önök riogathatnak ezzel, de ez nem lesz.
Ami nagyon fontos, azt mondja Jámbor képviselő úr, hogy ne jöjjünk korábbi adatokkal, főleg ne 2010 előtti adatokkal, mert ez a törvény a jövőről szól, nem a múltról. Van a statisztikának egy ilyen fura sajátossága, hogy jövőbeni statisztikáink nincsenek. Vannak elemzések meg várakozások, de egy statisztika miről szól a statisztika azonkívül, hogy lehet egymásnak a fejéhez vágni az éppen politikailag nekünk tetsző statisztikákat? De miről is szól egy statisztika? Van egy döntés, és a döntés végrehajtása milyen hatással van az adott csoportra, társadalomra, közösségre. Bármilyen döntésről beszélhetünk, oktatási, szociális, gazdasági, jóléti, bármiről beszélhetünk. A statisztika ezt mutatja meg, hogy jó irányba haladunke a kívánt cél érdekében: szülessen több gyermek Magyarországon, őrizzük meg a nyugdíjak reálértékét, legyen több munkavállaló, és így tovább.
Arról szól a statisztika, ami a múltban történt döntés, jó irányba haladunk-e. Ezért fontosak a statisztikák, mert 2010 előtti számokat is azért hozunk államtitkár úrral, mert ad egy összehasonlítási alapot. Akkor voltak célok, és akkor az ország rossz irányba ment, és ezt a statisztika világosan alátámasztja. Nemcsak ez volt az érzet, nemcsak ez volt a közhangulat, hanem ki lehet mutatni centire, kilóra, hogy rossz irányba ment az ország, ott van a statisztikákban.
Hoztunk döntéseket 2010 után, és meg lehet nézni a statisztikákat, hogy kicsit megy jó irányba, picit javult ez a mutató, nagyon javult, vagy stagnált, vagy romlott, és lehet változtatni. Arra szolgál a statisztika, és 2010 előtt a szociális ellátásban vagy éppen az egészségügyi ellátásban és pláne az oktatásban, ha már idehozták, de jövő szerdán bővebben lesz alkalmunk erről beszélgetni, sokkal rosszabb irányba mentek a dolgok. Most minden ilyen területen, költségvetési forrásokban, ellátottak számában, minőségben, és így tovább, jobbak a számok, mint akkor. Tehát érdemes azon az úton maradni, amelyet elkezdtünk, mert a statisztikák amik pusztán erre valók, azok számok, de a mögött emberek vannak azt igazolják, hogy az az út, amin járunk, helyes, mert a kívánt cél felé közelebb visz, több gyermek születik, és így tovább, el tudjuk mondani ezeket. Nem azt mondjuk, hogy kielégítő és szuper jó a statisztika, de sokkal jobb, mint 2010 előtt volt.
És ezért fontos a statisztika, és ezért jövünk 2010 előtti példákkal, mert világosan kijelöli egy döntés következményét, és azt, hogy a döntés után az az adott közösség, az a nemzet jó irányba halade, vagy nem halad jó irányba. És nekünk meggyőződésünk, és ezt a számok is alátámasztják, hogy 2010 előtt nagyon rossz irányba ment ez a közösség mint nemzet, mert a politikai vezetői nem voltak arra képesek, vagy gonoszságból, vagy alkalmatlanságból, vagy mindkettőből, rossz irányba vitték ezt a közösséget, és 2010 után pedig a mutatók jelentős része azt mutatja, hogy jó irányba mennek a dolgok. És nem szabad engedni azoknak a csábításoknak és kísértéseknek, hogy térjünk le ezekről az utakról, és próbáljunk ki valami teljesen mást, mert vannak bevált receptek. A miniszterelnök nem véletlenül fogalmazott úgy a napokban, hogy tapasztalat, van nagyon sok tapasztalat. Örülök, hogy Csárdi képviselő úr mindenkori kormánynak nevez most már minket, lehet, hogy ez például egy jövőbe vetett bizalom, de tény, hogy 12 év, plusz 4 év korábban ’98 és 2002 között, de főleg az elmúlt 12 év egy óriási tapasztalat, hogy melyik döntés az, amelyik beválik és beváltja a hozzá fűzött reményeket, és közelebb visz azokhoz a stratégiai, nemzetstratégiai, társadalompolitikai célokhoz, amelyek kívánatosak a nemzet egésze számára, és melyek azok, amelyekben többet kell tenni, jobbat kell, nagyobbat kell ugrani, fejlődni kell. Erre szolgál a statisztika.
Jámbor András ne kérje rajtam számon a jövőbeli statisztikát, mert ilyet még soha senki nem tudott produkálni, ezért csak múltbeli statisztikákkal tudunk szolgálni, és igenis fontos a 2010 előtti és a 2010 utáni időszak összehasonlítása szociálpolitikai szempontból is, ha már erről beszélünk, gondoskodáspolitikai szempontból is, foglalkoztatottsági szempontból is és minden más szempontból, mert ezekben az összehasonlításokban büszkén meg tudjuk állni a helyünket a mostani statisztikákkal, és szeretnénk, hogy erre menjünk tovább. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)