RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Amit ön mondott személyes példaként, szerintem mindannyiunk számára megrázó volt, és nyilván emberileg teljesen elismerjük azt, amit ön tett, és felnevelte így a testvérének a gyermekeit. Bízunk benne, hogy minden gyermek fel tud nőni tényleg a saját szüleivel, de akinek nem adatik meg, annak még mindig jobb, ha valamilyen rokon veszi gondozásába, mintsem ha valami távoli intézmény vagy valaki más. Úgyhogy itt emberileg teljes mértékben osztozunk az ön fájdalmában. A testvért elveszteni, pláne ilyen tragikus módon, az nyilván nem lehet könnyű, sőt nagyon nehéz lehet, és aztán a gyerekeket felnevelni pedig gyönyörű szép feladat, de azért sok nehézséggel jár.
Ugyanakkor ezt a bizalmat, amit mondott, és végül is ön egy ellenzéki párt vezetője, tehát nem várható el, hogy alapvető bizalma legyen a kormánypártok iránt, ugyanakkor tényleg köszönöm, hogy elismerte azt, hogy arról a 30 milliárdról 101 milliárd forintra emelt gyermekétkeztetési többletnek azért látszódik a hatása. Ránk is jó hatást gyakorol, hogy több mint 12 órája vagyunk összezárva, mert valóban tudunk néha normálisabb hangot is megütni egymással.
Szóval, ha ön is megnézi, hogy pontosan ott, ezekben az élethelyzetekben, amikor valaki nevelőszülőként nevel föl egy gyermeket, ha egy gyermekről gondoskodott, 2010-ben neki nettó 15 ezer forintos jövedelme volt, és ez a nevelőszülői díj most már bruttó 100 ezer forint, tehát jóval magasabb, azért nem volt ekkora infláció, hogy ekkora növekedés legyen. Három gyereknél, ön is mondta, hogy több gyerek volt, a nettó 45 ezer forintot bruttó 180 ezer forintra növeltük, mert egyetértünk azzal, amit a józan ész diktál, a szív diktál, amit ön is mondott, hogy az a jó, ha a gyermekek tényleg családban, tágabb családban vagy családi jellegű közösségben nőnek föl és nem állami intézményben. Így sikerült a 12 évesnél fiatalabb gyermekek csaknem 90 százalékát nevelőszülőknél elhelyezni, és ez szinte a maximum, mert a többi 10 százalék annyira speciális törődést igényel, hogy lehet, hogy nem is lehet nem intézményi körülmények között róluk gondoskodni. Tehát szinte a maximumot elértük, és ezt úgy tudtuk elérni, hogy volt rengeteg jólelkű ember nyilván, aki szívesen vállalkozott erre, és megfelelő anyagi ösztönzőt is tudtunk mellé tenni. Nem is ösztönzőt, hanem a költségek megfelelő megtérítését, hogy tényleg ne csak a segítő szándék legyen ott, hanem ez az állami juttatás rentábilisan is tényleg fedezze a gyermekek költségét.
Nyilvánvalóan nem fogja ön ellenzéki pártvezetőként azt mondani, hogy megbízik a kormányban, nem vagyok naiv, hogy ezt elérjük akár 24 óra alatt is, de azért mégis ez is ebben az élethelyzetben, amit ön tökéletesen és plasztikusan leírt, mi itt is próbáltunk többletsegítséget adni, és a későbbiekben is azt tennénk. Ez szerintem az, ami minket ezen a téren alátámaszt, hogy amit önök a jövőre vetítenek, hogy minden módosítás azért van az elmúlt 12 évben, legalábbis az Alaptörvény 2011-es elfogadása óta biztosan, hogy itt megszüntessük a szociális ellátást, mintha nem lenne szívünk, és nem akarnánk ezen a téren segíteni, akkor ezek is ezt cáfolják. Józan ésszel, mi hosszú távon gondolkozunk, talán önök is látják, hosszú távon nem lehet úgy az egész országnak emelkedni, hogy a legnehezebb helyzetben levők is ne kapnának esélyt. Persze tőlük is szükség van az együttműködésre, hogy ők is akarjanak. Ma már Czibere Károlyt idézte itt valaki ellenzéki oldalról, ugye, az ő szavajárása volt szintén az „akarni akarás”. A saját missziójának és a szociális terület missziójának is azt tartotta, hogy sokan persze akarnak maguktól is, nekik csak rásegíteni kell, de akarni akarni megtanítani sokakat, ebben nyújtana segítséget.
(21.10)
Abba az irányba megy minden törvénymódosításunk, hogy segítsünk, s ő is akarjon kikerülni ebből a helyzetből, és mi is segítsünk neki.
Elnézését kérem, de ezután viszont egy másfajta dolgot is mondanék önnek. Ahogy említettem, minél előrébb haladunk az időben, annál több belső önellentmondása van a baloldalnak. Itt is volt egy ilyen; ön a rokkantellátással kezdte a hozzászólását, hadd reflektáljak erre is. Azt mondta, hogy ezt nem lett volna szabad átalakítani. Hadd idézzem önnek azt, akit az előző hozzászólásban is idéztem önöknek, a saját szociális államtitkárukat. Talán nincsenek is rosszban, nincsenek is messze egymástól a szomszédos megyében élő Korózs Lajossal. Ő pont a rokkantellátás ellen beszélt, pont az ellentétét mondta annak, amit ön itt elmondott nekünk. Azt mondta, hogy szeretném eloszlatni azt a tévképzetet mindenkiből, hogy ha valakinek rossz a szociális helyzete vagy valakinek kevés a jövedelme, nem jelenti azt, hogy a nyugdíjrendszerben kell erre orvoslást találni, hiszen a nyugdíjrendszernek megvan a maga nagyon jól definiált funkciója, mely szerint a nyugdíj a szolgálati idővel és a járulékfizetéssel szerzett jog. Innentől kezdve nem gondolom, hogy minden szociális problémát, ami az idős embereket érinti, a nyugdíjrendszeren belül kellene megoldani. Ön pedig azt mondta, hogy az illető nem nyugdíjat kapott, hanem járadékot, s még ha ugyanakkora az összege is, neki akkor is rosszulesett.
Nem vitatom az ön tapasztalatát e téren, de felhívom a figyelmét arra talán az ön pártjában elnökségi tagja is volt Korózs Lajos, lehet, hogy egyszerre is ültek az elnökségben , hogy igazából neki mond először ellent. Vagy az lehet, hogy a baloldalnak tényleg semmifajta koherens jövőképe nincs, hogy ha van egy érzelmi impulzus, akkor erre megy, s ha van egy másik érzelmi impulzus, akkor meg arra megy. De így meg kormányozni nem lehet, mert ahhoz viszont egy világos jövőkép kell.
Ön a gyurcsányozás témakörével kezdte. Azt viszont itt ünnepélyesen megígérem önnek, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársam, hogy abban a másodpercben abba fogunk hagyni mindenfajta gyurcsányozást, ha Gyurcsány Ferenc a baloldalon nem lesz vezető, sem pártelnök, sem frakcióvezető, sem képviselő, tehát ha kiszáll a baloldali politikából. Ha a baloldal tényleg azt mondja, hogy meghaladja az ő időszakát, nem pedig felkéredzkedik az ő listájára, akkor mi nem fogunk rá hivatkozni. De amíg azt látjuk, hogy a listán az árnyék-miniszterelnök és a felesége diktál, hogy tíz befutó helyből a Gyurcsány családnak jut kettő, addig mindig össze fogjuk hasonlítani azt a korszakot a mi korszakunkkal, mert az emberek számára is az fogható és mérhető, hogy az egyik nemhogy mit ígért, hanem hogy mit tett. Mert ígérni mindenki mindent tud, de Justitia mérlegének az egyik serpenyőjébe oda kell tenni az egyik teljesítményt, a másikba meg a másik teljesítményt. És az önök teljesítménye a Gyurcsány-korszak teljesítménye. Ezt azért reakcióként még mindenképpen el akartam mondani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)