RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mivel egy nagyon kedves szendvicsbe csomagolta a mondanivalóját, akkor igyekszem mind a négy kérdésre válaszolni, amiket felvetett.

Az egyik az ápolási díj. Az ápolási díj most már két részre bontható, bár igazából több lépcsőt léptünk abban, hogy kedvezőbb legyen. Először is, a kiemelt összegű ápolási díjat létrehoztuk a korábbi alap és emelt mellett. Ezután elfogadtunk olyan módosításokat, hogy ha valaki tartósan, 20 évig ápolja a saját hozzátartozóját, akkor több tízezer forintos, emlékeim szerint 40 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést kaphat pontosan azért, mert ez a 20 év kiesik a jövedelemszerző idejéből.

Ezen túlmenően ez egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási jogviszonynak is tekinthető, tehát igyekeztünk ezzel az ápolási díjban részesülőket kedvezőbb helyzetbe hozni. Ez nyilván szerintünk sem volt elegendő, ezért léptünk tovább utána, mégpedig úgy, hogy döntöttünk 5-5-5 százalékos további emelésről  először 15, aztán 5-5-5 százalékos emelésről  az ápolási díj tekintetében, és bevezettünk egy teljesen új formát, a gyermekek otthongondozási díját. Ez volt az, amikor itt egy performansz volt a baloldal részéről ezen a szavazási napon, ezért ezt mi megszavaztuk, önök pedig nem.

(22.10)

Ez pedig egy 200 ezer forintos juttatás most már azoknak, akik saját gyermeküket gondozzák otthon, és emiatt nem tudnak dolgozni. Ez akkor is jár, ha a gyerek már nagykorú, tehát nemcsak az 5-8-10 éves gyereknek jár, hanem a 28-38 éves gyerek után is jár. Így összességében, amit ápolási díjra fordítunk, 15 milliárd forintról 67 milliárd forintra emelkedett ezen többféle módosítás eredményeképpen. Tehát előrébb vagyunk, ezt azért nehéz lenne letagadni, de ahogy itt képviselőtársam, jegyző úr is mondta, nyilván van mit emelni még ezen, csak azért hozzáteszem, hogy elmozdultunk abból a huszonezres kategóriából egy 70 ezres és egy 200 ezres kategória felé. Nyilván mindnyájan arra fogunk törekedni, hogy ez tovább emelkedjen, de azt hiszem, méltányolható a 15 milliárd forintról 67 milliárdra növelt kassza. Ez a válasz az első kérdése kapcsán.

A második a mélyszegénység. Sehol nem eltagadható eredmény, és ennek közösen örülünk szerintem, mert sokak áldozatvállalása, munkája van benne, hogy mégiscsak 400 ezer fölött volt a mélyszegénységben élők száma, és ez most 100 ezer alá csökkent a legutóbbi két kimutatás szerint, az Eurostat és más kimutatás szerint is ez 100 ezer fő alatt van. Nyilván ennek a 100 ezer főnek is nehéz a helyzete és rajtuk is segíteni kell, de ez nem a konzerválása szerintem a mélyszegénységnek, hanem valóban 100 ezren még benne vannak, benne ragadtak, de 300 ezren meg ki tudtak belőle kerülni. Ehhez kell az egymillió új munkahely például és ebben segít a közfoglalkoztatás is, amely nyilván néha felment 200 ezerre, de az utóbbi években, amikor már egy jobb gazdasági időszak volt, már csak 70 ezer fő környékén volt a közfoglalkoztatottak aránya. De nekik meg ez a segítség, és ezzel vannak előrébb, mintsem ha segélyből élnének.

Tehát a mélyszegénységből, akár közfoglalkoztatás, akár nem, 300 ezren kikerültek. Nyilván baloldalról sokan kritizálták a közfoglalkoztatást, de mi látjuk, hogy ez egy jó átmenet volt. Van több tízezer ember, aki, úgy látszik, tényleg idáig tudott eljutni, ezért megszüntettük azt a szabályt, hogy ha valaki nagyon hosszú időtartamig közfoglalkoztatásban van, akkor neki megszűnik. Ez volt egy ösztönző, hogy továbblépjen, de mivel láttuk, hogy sokan nem tudnak továbblépni bizonyos képességbeli vagy más akadályok miatt, akkor legalább ez az emelt közfoglalkoztatási bér, a segélyhez képest emelt közfoglalkoztatási bér a részükre rendelkezésre álljon. Nyilván életmódban is jobb még mindig, ha közfoglalkoztatott, mintsem ha valamilyen teljesen nehezen kezelhető módon tengeti az életét vagy segélyekből él. Tehát még ebben is nyitottunk a kapun pontosan azért, hogy segíteni tudjunk azokon, akikkel kapcsolatban megtapasztaljuk, mert 5-6 éve látjuk őket a közfoglalkoztatásban, hogy lehet, hogy tényleg ez nekik az a foglalkoztatási forma, ahova el tudtak jutni, és nem tudnak a munkaerőpiacra lépni tovább.

A következő pont, amit említett, a sorrend. Abból indult ki, hogy igazából az eredmények, amelyek az elmúlt években jöttek, nem a magyar kormány eredményei, hanem külföldi eredmények, a világgazdaságnak az eredményei. Érdekes, bár nem akarok nagyon kötözködni, hogy amikor most az energiaválságról van szó, mindig leginkább a DK mondja ezt, ott ez egy kötelező mantra, de azért más pártoktól is elhangzik, hogy ez az Orbán-kormány által okozott válság, mintha nem lenne háború, nem lennének szankciók és nem lenne energiaválság minden más országban is Európában. Tehát a rosszat csak a kormány csinálja, a jó meg csak külföldről jön. De most nem ebbe az irányba mennék, hanem megnézném, hogy miközben más országokban is valamelyest növekedett, ahhoz képest Magyarországon hogyan változott ez a mutató.

Itt szeretnék pontosan idézni számokat. Amit a legtöbbször említettek önök is, az a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés aránya. Keresem a papírjaim között, hogy pontosan hogyan változott ez más országokban és hogyan változik nálunk. Icipici türelmüket kérem, hogy pontosan mondhassam. Tehát szegénység vagy társadalmi kirekesztettség. Ebben 2010-ben a 6. legrosszabbak voltunk az Unión belül az Eurostat szerint, 6. legrosszabbak, most pedig a 9. legjobbak vagyunk a legutóbbi mérés szerint. Az Unió is javul, de mi azért jóval nagyobb mértékben javultunk, mint az Unió. Mit jelent ez az Eurostat szerint a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kapcsán? Ez azt jelenti, hogy az Unió 23,9 százalékról javított 21,5-re, ők is javultak valóban, mi pedig 31-ről 18,2-re. Rosszabb helyzetben voltunk, mint az Unió, és most elértük az uniós átlagot, valamelyest meg is haladtuk, tehát jobb számot tudtunk hozni.

Ez szerintünk a munkaalapú gazdaságnak köszönhető, szerintünk az egymillió új munkahelynek köszönhető. Az Unió kisebb mértékben javul azért is, mert jobb helyzetből indul, de mi mégis kicsit megelőztük azért, mert szerintünk ők bevándorlási és más szociális krízisekkel küszködnek, főleg a bevándorlással, ami egy nehezen feldolgozható társadalmi feladat a számukra. Ez egy nagy szociális válságot eredményez. Nem úgy gondoljuk, hogy Ausztriában a régóta ott élő osztrákok gyarapodnának kevésbé, hanem annyi bevándorló jön, hogy az óriási különbséget hoz a társadalomban.

Amikor az előbb arra utaltam, hogy az Unióban nagyobb egyébként a társadalmi különbség  a Gini-mutatót és az S20/80 mutatót néztük, ami a társadalmi belső különbségeket nézi , nem úgy gondoltam, hogy a régóta Németországban élő németek között nőtt ez a különbség vagy nagyobb, mint Magyarországon, hanem úgy gondolom, hogy a régóta Németországban élő németek általában középosztálybeliek és magas színvonalat élveznek, és a beérkező bevándorlók azok, akik kinyitják ezt az ollót, mert ők viszont sokkal nincstelenebb életet élnek az ott levő régi németekhez, régi franciákhoz, régi európaiakhoz képest. Tehát így függnek össze az ezen törvényjavaslatban is érintett migráció, a határvadászok, az ország védelme és egyébként a szociális feszültségek.

Ha megnézzük, hogyan változott az EU-ban és Magyarországon a teljes lakosságot tekintve a súlyos anyagi nélkülözés, láthatjuk, hogy az EU-ban ez 8,9 százalékról 5,9 százalékra csökkent, tehát az egyharmadával, Magyarországon pedig 23,4-ről 8,3 százalékra csökkent, vagyis a kétharmadával. Ön azt mondta, hogy az Unióval együtt javultak a magyar mutatók. Ebben is az Unió és Magyarország között 14,5 százalékpont volt a különbség 2010-ben és tíz évvel később 2,4 százalékpont. Tehát csökkent a különbség az uniós és a magyar érték között. Ebben sok minden benne van. Szerintem, mondom, a migráció szociális nehézségei is benne vannak, meg a munkahelyteremtés.

Elhangzott, hogy multikat kiszolgáló kormányzat van. Azért kérdezzék meg a multikat, nézzék meg azokat a pereket, amelyeket nemzetközi bíróságon indítottak ellenünk különböző multi cégek, akiknek a luxusprofitját elvettük. Ez azért van, mert a magyarországi vállalkozásokat erősítettük meg. De ha egy multi, mondjuk, a BMW a fejlesztő központját is idehozza, nem csak az elektromosautó-gyárát, látni kell, hogy az elektromosautó-gyártás a jövő iparága. Nekem mindig meglepetés, amikor a zöldpártok az elektromosautó-gyártást ellenzik, amikor pedig elvileg zöldenergiával is működhetne az az autó, tehát nem csak fosszilis energiahordozóból lehet áramot létrehozni. Ezt támadják, hogy Magyarországon van egy olyan iparág, amely a jövő iparága, amely biztosan nem leépülni fog, hanem tovább erősödni, és amely ráadásul zöldszempontból is szimpatikus lehet valakiknek. Hogy ezt támadják, ez fura.

Ezzel az Eurostat-adatsorral tudtam azt cáfolni, hogy nemcsak annyit nőttünk, amit az Unió általában, nemcsak külső tényezők húztak fel minket, hanem mi gyorsabbak tudtunk lenni. Önök sokszor gúnyolódnak ezen, de mi erre szoktuk azt mondani, hogy kanyarban előzünk, igyekszünk gyorsabbak lenni. Persze, az Unió is halad előre, de mi szeretnénk régi magyar szokás szerint a forgóajtón a másik mögött bemenni, de előtte kijönni. Ez a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségek esetében látható is volt, hiszen senkinek nem volt 7,1 százalékos emelkedése tavaly, csak nekünk az Unión belül.

A hajléktalanságot említette még ön negyedik kérdésként. Azért is venném ezt elő, mert ezen az egész, önök által citált 13. §-t is jól lehet demonstrálni szerintem. Nyilván a hajléktalanság ellen mindnyájunknak fontos küzdenünk, és szerintünk ennek érdekében tettünk is az elmúlt években. A kapacitások nem voltak még a leghidegebb napon sem kihasználva. Ezt sokszor elmondtuk itt a parlamentben. Szeretnék önnek egy friss őszi számot is mondani, ami nyilván nem a dandárja a télnek, teljesen tisztában vagyok ezzel, de ha a szeptember közepét nézem, ott is országosan maximum 68, Budapesten 55 százalékos kihasználtság volt. A korábbiakban sem volt 100 százalék fölötti országosan a hajléktalanellátás kihasználtsága még, amikor nagyon hideg volt. Bevezettük a vörös kódot pontosan azért, hogy minden szociális intézmény fogadja a hajléktalanokat, hogy megelőzzük a kihűléses halált esetleg az utcákon is, de ön nagyon jól mondja, hogy nagyon sok esetben ez nem az utcán történik, hanem a lakásban, ezért van rezsicsökkentés, szociális tűzifaprogram és sok minden más segítségünk.

A hajléktalanellátásban új szolgáltatókat is bevettünk: Kalocsa, Salgótarján, Esztergom 98 ilyen-olyan egyéb szolgáltatókkal, de ha megnézzük, 240 szervezet 356 intézménye foglalkozik hajléktalanellátással.

(22.20)

Ebből állami 139, civil 174, egyházi 43, ez összesen 356. Tehát ha ránézünk a hajléktalanellátásra, mi az, amit az állam tesz? Az állam a legszélesebb, mert maga is fenntart intézményeket, 139-et a 356-ból  nyilván nagyobb kapacitásúakat tart fenn általában, mint a többi szereplő, főleg a civil szereplők , tehát közvetlenül is ott van, közvetlenül is segít a hajléktalanoknak. De mindegyiket finanszírozza is. És ez az együttműködés, hogy a civil szervezetek is fenntartanak és egyházi szervezetek is. Mit várunk attól az embertől, aki az utcán él? Tőle annyi együttműködést várunk, hogy menjen be. Ez az ő felelőssége, hogy menjen be egy hajléktalanellátóra. Így talán ő is látja, hogy ez az önök által citált paragrafus mit jelent.

Annyi együttműködést várunk a hajléktalanoktól, hogy amikor hideg van, akkor menjen be egy ellátó intézménybe, be tud menni államiba is, de amikor civilek és egyháziak, 174 és 43 szervezet vagy intézmény esetében ők tartják fenn, akkor velük együttműködünk, és oda is be tud menni, és bemehet úgy is, hogy az állami előtt. Tehát választhat állami és civil között, és nincs ebben sorrend, hogy csak akkor mehetsz az államiba, ha a civil megtelt, mert bármelyikbe mehet. De ez az az együttműködés, amiről mi ebben a paragrafusban is beszélünk. Mindent finanszíroz az állam, a civilek és az egyházak nagyon sokat tesznek hozzá jó szervezettségben, habitusban, hogy összekapcsolódik náluk a hajléktalanellátás nyilván foglalkoztatási programmal, más egyéb kiegészítő szociális juttatással.

Az egyházak pontosan az evangélium üzenetéből  köszönjük szépen, a katekizmusból olvasott , ugye, kétezer éve ezt missziójuknak tekintik. Nyilván az egyház elsődleges feladata  és ezért nem egyéb társadalmi szervezet, hanem egyház  az evangélium üzenete, ami a földi életünkön túlmutató dolog, de ebből következik, hogy itt a földi életünkben viszont segítsünk az embertársainkon. Magunkért is felelősek vagyunk, el kell számoljunk magunkkal is, hogy mindent megtettünke azért, hogy tálentumainkat ne elássuk, hanem kamatoztassuk, de mindemellett segítenünk kell nyilván másokon is…