BAKOS BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban ilyen hosszú és ilyen mély vitában nekem még itt az Országházban nem volt szerencsém részt venni. Azt gondolom, hogy ez egy előremutató dolog, tehát valóban, utalva Keresztes László Lóránt képviselőtársam szavaira ezt mi is a továbbiakban szeretnénk fenntartani.
Felelősségről volt ma többször is szó. Azt hiszem, hogy talán én beszéltem először még a délelőtti órákban erről. Felelősséget említett Fónagy János is, és közösségi felelősséget említett Nacsa Lőrinc is, ami nagyon helyes, csak az a probléma, hogy önök mintha szisztematikusan tagadnák a kormány felelősségét bizonyos dolgokban, például a szociális válságban, például egyének szociális problémáiban, és valójában erről szól ez a törvénymódosítás is.
Durkheim a válságot a kollektív rend zavarainak nevezi, a szociális problémák a társadalom működési zavarai. Ez mindannyiunk közös ügye, ugyanannyira az önöké, ugyanannyira a kormányé, ugyanannyira minden magyar emberé. Egyéni válságokkal igenis van teendője az államnak, nem az utolsó, hanem leginkább az első helyen.
Egyéni felelősségről beszélünk. Szintén Nacsa Lőrinc említette, hogy mi hibáztatjuk a magyar választókat. Nem hibáztatjuk a magyar választókat. Nagyon sok körülményt hibáztatunk, amikről nagyrészt egyébként önök tehetnek, de a magyar választókat nem szoktuk hibáztatni, önök viszont hibáztatják a rászorulókat az ő saját helyzetükért. Azt mondják, hogy ez az ő egyéni felelősségük. Úgy tesznek, mintha ebben senki másnak nem lenne felelőssége.
Munkaalapú társadalomról beszélnek, de mégis mit tegyen egy szabolcsi zsákfaluban élő ember, ahol sem munkahely nincs helyben, sem közlekedés, hogy eljusson valahová dolgozni.
Család. Az egyéni szociális válság általában együtt jár a szociális védőháló hiányával, részben a család hiányával, hiszen nagyon sokan vannak Magyarországon, akiknek az a családi háttér, ami egy válsághelyzetben tudná őket támogatni, nem adatott meg, vagy azért, mert egyáltalán nincsen családjuk, vagy azért, mert nincsen olyan helyzetben a családjuk, hiszen általában a rászorulóknak a családja is rászorulókból áll.
Illetve azért azt megemlíteném, hogy hajléktalanságról is volt szó. Általában a hajléktalanság előkapujának nevezik azt, amikor valóban az embernek már nincs kit felhívni, és ezért kerül az utcára a nehéz helyzetében. Mit kellene tenni? Saját hajánál fogva emelje ki magát a helyzetéből? Ez azért egy kicsikét, úgy érzem, irreális elvárás.
Arra is utaltak, hogy a Ptk.-ban már eleve szerepel a családi gondoskodás. Ez egyébként helyes alapvetően, csak azért aki azt mondja, hogy oldja meg otthon a család a magatehetetlen, önmagát ellátni képtelen rokon ellátását, az azért valószínű, hogy még nem került az életében olyan helyzetbe, hogy fel kellett adnia az állását, és adott esetben 24 órában otthon lennie, és a saját anyját vagy a saját apját pelenkáznia. Ez elképesztő lelki teher, elképesztő pszichológiai teher.
Önkormányzatok. A szubszidiaritás elvét kérdezték. Igen, ezt alapvetően mi is elismerjük, hasznosnak tartjuk, mindent, ami helyi, kis léptékű, alapvetően támogatandónak tartunk, azonban nem kaptunk arra választ, amire szintén egy korábbi felszólalásomban már rákérdeztem, hogy mégis miből oldják meg az önkormányzatok. Tehát azért egy olyan helyzetben vagyunk jelenleg Magyarországon, hogy az önkormányzatok többségének a napi működés is már lassan veszélybe kerül, de az biztos, hogy nem jókedvükből zárják be, mondjuk, az uszodákat, a kulturális intézményeket, hanem az elszabadult rezsiköltségek miatt. Tehát akkor mit kezdjenek, miből oldják meg mégis ezt a többletfeladatot, ha nem kapnak hozzá többletforrást?
A felelősséget említeném ismét. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Köszönöm a hozzászólásokat, de majd később, és akkor azokra is reagálok ilyen hosszúságban.
(22.30)
Tehát a felelősségről, ugye, többször volt szó, csakhogy ott is felmerül a felelősség kérdése Fónagy János említette, hogy felelősen szólaljunk fel ezekben a vitákban , amikor önök vita nélkül szavazzák le az összes előterjesztésünket, például azt, amelyben az energiaszegénység enyhítésére teszünk javaslatokat. (Rétvári Bence: Paks II. bezárása!) Tehát le lehet ezeket szavazni, csak akkor várnánk valami indokot arra, hogy mégis mi a probléma. Valóban, ahogy Tordai Bence képviselőtársam is említette, ez komoly probléma jelenleg Magyarországon, nagyságrendileg 200-300 ember fagy meg évente, és valóban kétharmaduk magánterületen, többségük egyébként a saját lakásában.
Arra a korábbi kérdésemre sem kaptam választ, hogy ha önök a szociális tűzifában látják a megoldást, akkor megemelike ennek a keretét, pedig ez igen fontos kérdés a jelenlegi helyzetben, mert az önkormányzat ebben nem fog tudni segíteni.
És akkor az állam társasági adó. Valóban, 19 százalékról 9 százalékra csökkent (Rétvári Bence: Ez jó vagy rossz?), ez, mondjuk, a kis- és középvállalkozások számára előnyösebb valamivel, ugyan nem teljesen tökéletes, de az biztos, hogy a multik számára sokkal előnyösebb. Ahogy az szja-t is említették, persze a 15 százalék nagyon jól hangzik, hogy mindenkinek egyformán 15 százalék, csakhogy valójában ez a 15 százalék nem ugyanazt jelenti a nettó 200 ezres fizetésből meg a nettó egymilliós fizetésből arányaiban. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy ez egy méltányos megoldás lenne.
Szociális válság. A szociális szektor helyzetében szintén nem igazán ismerik el a kormány felelősségét, pedig valójában a szociális válság nem ma kezdődött, a szociális ellátórendszer már évek óta bajban van.
Energiaválság. Szintén hosszasan tárgyaltunk itt a parlamentben erről, 12 év elhibázott politikája van emögött. Azért érinti Magyarországot ilyen súlyosan a jelenlegi helyzet, mert valóban az olcsó fosszilis energiára alapozták az ország energiaellátását, és nem igazán tettek abba erőforrásokat, hogy a megújulók jobb kiaknázását lehetővé tegyék. De idéznék egy 2010-es ígéretet is, amikor azt mondták, hogy tíz év alatt a teljes épületállomány épületszigetelését meg fogják oldani. Csak hát ezt sajnos azóta sem látjuk, pedig valójában ez lenne az igazi rezsicsökkentés.
És a legfontosabb érv, ami többször elhangzott önöktől, hogy nem fog semmi változni a szociális ellátórendszerben. Többször kérdeztük, hogy akkor mégis miért szerepel ez a passzus ebben a salátatörvényben. Tehát én is újra feltenném ezt a kérdést, hogy akkor miért fontos ez önöknek annyira. Ez egy szimbolikus kérdés, tehát üzenni szeretnének ezzel valamit, nyílttá tenni bizonyos értékválasztásokat? Igen, arról is volt szó, hogy a politika az értékekről, az értékválasztásokról, ha úgy tetszik, ideológiákról szól, ez oké, de akkor tisztázzuk ezt, hogy önöknek azért fontos, hogy az egyén kerüljön elsőre, mert ez egy ilyen szimbolikus, ideológiai kérdés és töréspont. Mert itt akkor persze érthető, hogy nincsen köztünk egyetértés, de mi továbbra is fel fogunk állni, és el fogjuk mondani az érveinket, és el fogjuk mondani, hogy mi ezzel miért nem értünk egyet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP padsoraiban.)