NACSA LŐRINC (KDNP): Igen, köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Fölmerült egy-két dolog, és reagálnék. Kár, hogy Komjáthi Imre képviselő úr így zárta a fölszólalását, mert akkor sok mindennel egyet tudtunk volna érteni, de a végén… (Komjáthi Imre: Ilyen ez a popszakma.) Így van. Ön is mondta, hogy van olyan barátja, akivel politikáról nem beszélgetnek, ezt most ne várja a magyar parlamentben, hogy politikáról itt ne beszélgessünk, nem tudjuk ezt most félrerakni, tisztelt képviselő úr, bármennyire szeretnénk.

Csak azt szeretném mondani, sokszor előjön sajnos az önök részéről felénk a kettős mérce, hogy ne mondjunk 2010-es adatokat, de ön mondhat 2010-es adatokat, ha az olyan módon az ön igazát támasztja alá, hogy mi ne jöjjünk 2010 előtti világgal meg ottani adatokkal, de ön hivatkozhat 2009-es meg ’10-es európai adatokkal. Szerintem mind a ketten hivatkozzunk rá, és akkor kapunk egy kerekebb képet.

Egy dologgal nagyon nem értettem egyet, amit elmondott. Ön, ugye, azt mondta a „Fel, vörösök, proletárok!” beszólásra, hogy ez tetszik önnek. Keresztény emberként  mikor mondták ezt? Tanácsköztársaság, meg Kun Bélák meg Szamuely Tiborok énekelték ezt, én inkább nem tartoznék ahhoz a világhoz, és inkább nem fejezném ki a tetszésemet, de persze ez ízlés kérdése.

Tordai Bence képviselő úr idézett először a katekizmusból meglepő módon, de jobban illik most az ön felszólalására, mert akkor a törvénnyel kapcsolatban én is szeretnék idézni a katekizmusból, a Felelősség és részvétel fejezetből.

„A részvétel a személy önkéntes és nagylelkű elkötelezettsége a társadalmi ügyekben. Mindenkinek a maga helyén és a maga feladatkörében részt kell vennie a közjó előmozdításában. Ez a kötelesség hozzátartozik az emberi személy méltóságához. A részvétel elsősorban tehervállalás által valósul meg olyan viszonylatokban, melyekben személyesen felelősséget vállalnak: például a gondoskodással.”

(22.50)

És akkor itt szerintem le is zárhatjuk majd a mai vitát. Az a paragrafus, amit beraktunk a törvénybe, ezen a katolikus egyház katekizmusa által, az egyház társadalmi tanítása által nyugvó ponton van megfogalmazva, ez az iránytű. Ha már Tordai képviselő úr is idézhetett a katekizmusból, akkor én is megteszem. Ez az iránytű. Van állam, van állami felelősségvállalás, és van egyéni felelősségvállalás, mert mindenkinek részt kell vennie a közjó előmozdításában.

Szeretnék válaszolni Bakos Bernadett képviselő asszonynak is, mert most az elmúlt felszólalásaihoz képest sokkal támadóbb jellegű volt ez a felszólalása. Először rákérdezett a szociális tűzifaprogramra. 2011 óta létezik ez a program, korábban nem létezett. Az idei jelentés: 2374 települési önkormányzat nyújtott be érvényes támogatási igényt, ezzel 190 ezer család kap a téli tüzelője beszerzéséhez segítséget, 190 ezer családnak segítünk a téli tüzelője beszerzéséhez. Emellett a hatósági tűzifaprogram a mostani energiaválsággal összefüggésben is elindult, és hatósági áron lehet megvásárolni a tűzifát. Ezt akartam mondani ezzel kapcsolatban.

Ön mondta az energiaszegénységet megszüntető javaslataikat. Én egyet biztos láttam, a „zárjuk be Paks II.-t meg Paks I.-t”, meg „fejezzük be Paks építését”. Értem én a logikát, mert ha nincs energia, nincs energiaszegénység. Tehát ha bezárjuk a Paksot, nem lesz energia, ezért nem lesz energiaszegénység sem. Én mégsem javasolnám ezt az irányt, tisztelt képviselő asszony.

Sajnálom, hogy Tordai Bence elment, mert elmondta, hogy igazából az elmúlt tíz év minden eredménye kívülről érkezett, és csak a világgazdaság kedvező folyamatainak köszönhető, semmi köze hozzá a kormány gazdaságpolitikájának, hogy javultak a számok 2013 óta, és azt mondta, hogy a mi analfabéta gazdaságpolitikánk miatt nem 2010-től javultak a gazdaságpolitikai adatok, csak ’13-tól. Tordai képviselő úr nyilvánvalóan tisztában van ezzel, csak szándékosan elhallgatja azt a tényt, hogy 2010-ben egy csőd szélén álló országot vettünk át, ahol csak a nyugdíjkasszából 324 milliárd forint hiányzott akkor, abban a pillanatban, tehát ennyi hiányzott csak a nyugdíjkasszából, tisztelt képviselőtársaim.

És hogy akkor én is visszautaljak adatokkal, 2006-ban, amikor világgazdasági pénzbőség volt, még a 2008-as válság előtt, akkor Magyarországon volt a világon a második legrosszabb államháztartásihiány-adat. Csak a háború sújtotta Libanonban volt nagyobb az államháztartási hiány, mint Magyarországon, a pénzbőség éveiben. Ez az az év, amiről aztán Gyurcsány Ferenc a zárt ajtók mögött Őszödön sok mindent elmondott, hogy hova került meg hova nem ez a pénz, és mire költötték és mire nem.

De azt szeretném mondani, hogy 2010-ben ki kellett rántani, ha Bakos Bernadettnek úgy tetszik, akkor a hajunknál fogva ki kellett rántanunk az országot a csődközeli helyzetből, és elindítani és növekvő pályára állítani. Kezdtük a foglalkoztatással, kezdtük a bérek emelésével, kezdtük fokozatosan a gazdaság struktúrájának az átalakításával. Ez vezetett ahhoz, hogy le tudtuk győzni azt a terhes örökséget, amit önöktől megkaptunk, és azokat a számokat, amik akkor Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon  nagyon-nagyon sokszoros idézőjelben  „áldásos” tevékenysége és kormányzása nyomán rajtunk maradt, és innen tudtunk elindulni felfelé a növekvő pályára, és itt tartunk most 2022-ben.

Elnök úr kérésének megfelelően esetleg majd később fejtem ki a további véleményemet. Köszönöm szépen.