TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr. Az a helyzet, hogy a statisztika egy elég bonyolult dolog. Én például dolgoztam statisztikusként, alkalmazott statisztika mellékszakirányon végeztem az egyetemen, dolgoztam a KSH-ban, és Mellár Tamás professzor úr szintén a Párbeszéd-frakció tagjaként elég gyakran elmondja azt, amit most én is megpróbálnék nagyon röviden elmondani.

A statisztikában meg úgy általában a tudományokban, ha már ezt a kifejezést használjuk, az a csodás, hogy a módszertanon nagyon sok múlik. Pontosan látjuk, elég sok barátunk dolgozik még a Statisztikai Hivatalban, hogy mik azok az apró módszertani újítások, amelyekkel megpróbálják és egyre sikeresebben tudják is kozmetikázni a számokat, arról nem is beszélve, hogy ezt aztán milyen módon publikálják, és milyen körítésben próbálják beadni az embereknek.

Tehát elég jól dokumentált az, hogy egy-egy ilyen módszertani újítással hogyan lehet megmagyarázni azt, hogy igazából a gazdasági növekedés majdnem 1 százalékponttal magasabb, mint amit negyedévvel korábban ugyanabból az adatsorból számítottak, vagy éppen megmagyarázni azt, hogy a szegénység olyan hihetetlen mértékben csökken, hogy azt azért nem hisszük el, mert nem is úgy igaz, de a foglalkoztatási adatok is azért legendásan szét vannak kozmetikázva. Rettentő boldog lenne mindenki, ha valóban keletkezett volna itt egy bő évtized alatt egymillió valódi, teljes értékű, Magyarországon található munkahely. Ez nyilvánvalóan nem volt így, kismillió alkalommal elmondtuk, leírtuk, hogy trükkök százait hogyan vetette be a Fidesz annak érdekében, hogy a korábban nagyon megbízható Statisztikai Hivatalból származó adatokat egyre inkább gyanú tárgyává tegye.

Úgyhogy én erre az önök helyében nem büszke lennék, hanem mélységesen szégyellném magamat a helyükben. Köszönöm szépen.