KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Hosszú órákkal ezelőtt szerettem volna arról beszélni, hogy szerintem mi a gondoskodás- és a szociálpolitika közötti különbség, illetve kicsit érdemes ezt kitárgyalni. Örülök, hogy most sor kerülhetett rá.
Nem tetszik nekem ez a folyamat, bevallom őszintén, hogy átnevezik a szociálpolitikát gondoskodáspolitikára, mert ez nemcsak játék a szavakkal, hanem emögött egyébként komoly jelentéstartalmak vannak és komoly változások vannak. (Nacsa Lőrinc: Igen.) Örülök, hogy ezt megerősítik, és elmondom, én ezt hogy látom.
A gondoskodás alapvetően mégiscsak egy alá-fölé rendeltségi viszonyt feltételez, hiszen van a gondoskodó, és van, akinek a gondját viselik. Tehát a gondoskodó van kvázi fölül ebben a viszonyban, akinek a gondját viselik, pedig alul. Most társadalmi vagy ilyen szociológiai értelemben mondom, hogy alul, fölül. A gondoskodó az, aki nagyobb erőforrásokkal rendelkezik, akár anyagi, vagyoni, szimbolikus, kulturális, s a többi, tehát valamiféle magasabb társadalmi pozíciója van, mint annak, akiről gondoskodnak, az egy erőforrás-hiányos, kapcsolatforrás-hiányos, jövedelem-, vagyonforrás-hiányos állapotban van. Ha a különböző társadalmi tőkefajtákat tekintjük, akkor nyilván kevesebbel rendelkezik, ezért kell róla gondoskodni.
Nem szeretem az alá-fölé rendeltségi viszonyokat, ezek egyenlőtlen viszonyok, mi az egyenlőséget szeretjük, esélyegyenlőséget, lehetőségek, feltételek egyenlőségét, tehát szeretnénk ezeket az egyenlőtlenségeket kielégíteni. Ha gondoskodásról beszélünk, az alapvetően egy olyan szükségletkielégítési forma, ami most visszakanyarodok megint Polányi Károlyhoz a reciprocitáshoz vezet minket vissza, mint a négy nagy szükségletkielégítési forma közül a második, ami valamiféle kölcsönösségi viszony, személyek közötti kölcsönösségi viszony, ezért valami szívesség vagy jóvátétel vár. Ugye, jótett helyébe jót várj! Ha rólad gondoskodnak, akkor azt később viszonoznod kell, tehát valamiféle viszonosság, valamilyen tartozás jön be ebbe a szituációba, tehát egy ilyen sugallata van.
Eleve az a szó, ha megnézzük, hogy honnan ered, hogy gondoskodni, ugye, gond, tehát ott valami gond, valami probléma van, ez egy ilyen negatív konnotációt kap, szeretjük a gondokat elkerülni, megelőzni, ez egy rossz dolog, tehát az egésznek van egy negatív hangulata. Míg, hogy ha szociálpolitikáról beszélünk, ugye, szociális, az azt jelenti, hogy közösségi, hogy társadalmi, hogy ott nem csak vagy nem elsősorban alá-fölé rendeltségi viszonyok vannak jó esetben, hanem ez egy mellérendeltségi viszonyt jelent. A szociális és a szociálpolitika ezen viszonyok érvényesülését segítendő, pontosan azt a célt szolgálja, hogy az egyének, csoportok jobban integrálódjanak, ezer szálon kapcsolódjanak a társadalom különböző csoportjaihoz, rétegeihez, tehát egy integráltságot, egy sokkal magasabb fokú védelmet jelent és védelmet jelenít meg már a szónak a jelentésében is a gondoskodáshoz képest, tehát sokkal inkább szolgálja az egyenlőséget, az esélyegyenlőséget, sokkal inkább szolgálja a társadalmi igazságosságot, egy sokkal komplexebb viszonyt feltételez, mint a gondoskodás.
Ha idáig eljutunk, akkor persze most már kibújik a szög a zsákból, a szociálpolitikához valóban egy átfogó komplett intézményrendszerre, hogy ne mondjam, államra van szükség, vagy államra is szükség van. A gondoskodáshoz nem feltétlenül, két ember már önmagában elég a gondoskodáshoz, sőt mi több, elég egy ember is, hiszen ott van az öngondoskodás mint szükségletkielégítési forma. Tehát abszolút nem is kell közösségben vagy államban gondolkodnunk.
A szociális viszonyok, a szociálpolitikához, a szociális esélyteremtő politikához képest tehát a gondoskodás egyértelmű visszalépést jelent. Visszalépést jelent a szó eredeti jelentésében, visszalépést jelent, hogy egy milyen társadalmi konstrukcióban, viszonyrendszerben jelenik meg a gondoskodás folyamata, visszalépést jelent abból a szempontból, hogy a gondoskodáshoz sokkal kevesebb társadalmi, személyes interakció kapcsolódik, mint egy szociális segítéshez vagy szociálpolitikai gondoskodáshoz, illetve beavatkozáshoz.
Úgyhogy az az igazság, hogy itt hosszú órákon át vitázunk, de ha minden elemét megnézzük az önök szociális politikájának és direkt nem azt mondtam, hogy szociálpolitikájának, ez nem csak játék a szavakkal , akkor valamiféle lefelé tartó folyamatot látunk, valamiféle visszalépést látunk, egy komplexből eljutunk az egyszerűbbhöz, egy sokszínűből eljutunk az egyszínűhöz. Én nem szeretem ezt a visszalépést, márpedig azért nem szeretem, mert szerintem nagyon komoly szociális problémák vannak ma Magyarországon, egyenlőtlenségi viszonyok, kirekesztettségi viszonyok, amiket igenis kezelni kell, amiket nagyon sokszínű, komplex hálózattal lehet csak kezelni, és állami gondoskodásra, állami beavatkozásra mindenképpen szükség van, hogy ezt elérjük.
Egy ilyen felvezető után szeretnék rátérni picit a törvény szövegére is, illetve a törvények szövegére. Ez részben jogászkodás lesz, részben játék a szavakkal, részben pedig hátha megint közelebb jutunk eggyel a megoldáshoz. Jelenleg, ha megnézzük a szociális törvényt, akkor az 1., 2. § itt a lényeg. A 2. §-t módosítja az önök, illetve Semjén Zsolt törvénymódosító javaslata. Az 1., 2. § a törvény céljával foglalkozik, a szociális törvény 1. §-a szerint „e törvény célja, hogy a szociális biztonság megteremtése és megőrzése érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit.”
(0.50)
Van egy (2) bekezdése ennek a paragrafusnak: „A helyi önkormányzatok az e törvényben szabályozott ellátásokon túl saját költségvetésük terhére egyéb ellátásokat is megállapíthatnak.” A 2. §, most az eredetit mondom, ami még hatályban van: „A szociális ellátás feltételeinek biztosítása az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.”
Hát, elég komplex ez a megfogalmazás, egyébként már most is elég bonyolult. Megjelenik benne a „felelősség” kifejezés, megjelenik a „feladat”, feladat-előírás és kötelezettség is. Rögtön egyébként feltűnik nekünk, hogy mit is jelent a szociális biztonság, mit jelent a szociális biztonság, egyébként nem mondja meg a törvény, itt most például egy relatív szociális biztonságra gondol, vagy abszolút szociális biztonságra. A kettő között azért komoly különbség van. Remélem, egyébként mind a kettőre. De nem jutunk közelebb.
És mint mondtam itt a vitának különböző szakaszaiban, nagy hiányossága a szociális törvénynek, hogy egyébként alapfogalmakat nem tisztáz: mit jelent a szociális rászorultság, mit jelent a szociális biztonság ebből a szempontból.
Ha egy picit továbbmegyünk, és az Alaptörvényünket olvassuk, az Alaptörvényünk XIX. cikke foglalkozik a szociális biztonsággal. Rögtön úgy kezdődik ez a cikk, hogy „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson”. Korábban az alkotmányban ez úgy jelent meg, hogy mindenkinek joga van a szociális biztonsághoz. Azért jó jogokról és kötelezettségekről beszélni, mert az egy tiszta szerződéses viszony, egy állampolgári szerződéses viszony állampolgár és állam között, az egyiknek joga van, a másiknak kötelezettsége van, a jogokat ki lehet kényszeríteni, a jogokat lehet érvényesíteni, a kötelezettségeket be kell tartani az állam részéről.
Itt az államnak most már nincs meg ez a kötelezettsége, hiszen megváltoztatták már egy évtizede az Alaptörvényt. Itt arról van szó, hogy törekszik arra, tehát ez egy törekvés. Volt régen ilyen, hogy Törekvés SE, Törekvés Egyesület. Tehát ez a törekvés egyébként pont a szocializmus időszakában volt egy ilyen divatos kifejezés, nagyon sok mindenre törekedtünk. Hát, mi lett ennek a vége? (Nacsa Lőrinc: Rendszerváltás!)
Na, de menjünk tovább! Szociális biztonságot nyújtson, erre törekszik az állam. „Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.” Tehát a szociális biztonság, erre törekszünk, az azt jelenti, hogy különböző élethelyzetek esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. Végre akkor itt mégiscsak megjelenik a jogosultság fogalma, amit az államnak kell biztosítani. Tehát itt az állami felelősség mégiscsak megvan.
Folytatódik ez a cikkely: „Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.” Na, most szociális intézményeket és szociális intézkedéseket mint olyan mégiscsak az állam biztosít, a helyi állam, illetve a központi állam. Tehát az Alaptörvényünkbe próbálok kapaszkodni és valamiféle reményt találni, hogy az állami felelősség azért nagyon masszívan mégiscsak ott van, még akkor is, hogyha rontottak ezen a helyzeten.
Na, és akkor nézzük meg, hogy mit tartalmaz szó szerint a módosító javaslat, a 1620-as módosító javaslat. Hát, bejön az, hogy a szociális törvény 2. §-át módosítják: „Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.” Mi az, hogy elsősorban? Egyébként ki mondja meg, hogy elsősorban? Tehát van egy állampolgár, akinek szociális problémája van, akkor meg fog jelenni valami személy, valami hivatal, valami felsőbbrendű erő, amely azt fogja mondani, hogy elsősorban te vagy magadért felelős, tehát menjél haza, és oldd meg a problémádat? Ki lesz ez a felsőbbrendű erő? Semjén Zsolt? A KDNP? Hollik István? Nacsa Lőrinc? Tehát ki fogja megmondani azt, hogy elsősorban te vagy felelős magadért?
És még egyszer, mi következik ebből, hogy elsősorban saját magunkért vagyunk felelősek, most az állam szempontjából? Nos, „ha az egyén a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes folytatódik a (2) bekezdéssel , abban anyagi lehetősége és személyes képessége arányában a hozzátartozó kötelessége segíteni.” Hohó, hohó! Anyagi lehetősége és személyes képessége arányában köteles a hozzátartozó. Milyen arányosságot jelent ez? Ez milyen arányosságot jelent? Ez egy számszerűsíthető arányosság, mert akkor itt, ha a statisztika nyelvén próbálok fogalmazni, valami arányskálát, valami intervallum-arányskálát lehet majd alkalmazni, ahol ezeket az arányosságokat lehet nézni, vagy idáig azért nem jutunk el, és például csak valamilyen nominális vagy ordinális skálát fogunk csak alkalmazni, ami körülbelül annyit jelent, hogy ránézésre azt mondjuk, hogy hát, neked ekkora anyagi erőd van, akkor körülbelül ilyen szinten viseltess felelősséggel a hozzátartozód iránt. Tehát nagyon-nagyon problémás már ez is, hogy anyagi lehetősége és személyes képessége arányában a hozzátartozó köteles segíteni. És megint adódik a kérdés, hogy ki fogja azt megmondani, hogy ez az arány, még egyszer, mit jelent. Ez sem tisztázott.
A (3) bekezdés: „Ha az egyén megélhetése önmaga és a hozzátartozók által nem biztosítható, a lakóhelye szerinti települési önkormányzat gondoskodási kötelezettsége áll fenn.” Előkerül a „gondoskodás” szó. Erről az előbb hosszan beszéltem, hogy ez mit jelent. De hát kanyarodjunk vissza a hatályban lévő szociális törvény egyéb rendelkezéseihez, mit jelent a gondoskodás. Nem tudjuk meg. Tehát olyan, mint a gondoskodás, nincs definiálva. Olyan van, hogy személyes gondoskodás. A szociális törvényben a „gondoskodás” szó mindig a személyes gondoskodással szerepel együtt, alkot egy ilyen terminus technicust. „A szociálisan rászorultak részére személyes gondoskodást az állam, valamint az önkormányzatok biztosítják.” Ez egy jó hír, ehhez a bekezdéshez, úgy látszik, akkor nem nyúlnak.
Az 56. §: „A személyes gondoskodás magában foglalja a szociális alapszolgáltatásokat és a szakosított ellátásokat.” Ez a megfogalmazás lehet, hogy ilyen kizárólagos, hogy akkor csak ezt foglalja magában, vagy ilyen példálózó jellegű akar lenni, de akkor nem fejti ki, hogy ez a személyes gondoskodás mi mást is tartalmaz még egyébként.
No, de ugorjunk vissza a módosító javaslathoz. Látjuk, hogy a személyes gondoskodás kicsit homályos, kicsit definiálatlan már most is.
A (4), az egyik legjobb: „Az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők Mi az a szociális biztonság? Ki az, aki nem él szociális biztonságban? felkutatása…” Tehát kutatómunkát fognak végezni? Milyen jellegű kutatómunkát? Itt lehet kvantitatív meg kvalitatív kutatásokat végezni, a kutatások előtt mindig föl kell állítani hipotézist, a kutatások előtt elvégezzük a kvantifikáció folyamatát, ami során meghatározunk fogalmakat, akkor operacionalizálunk, mérhetővé tesszük azt, amit szeretnénk egyébként megkutatni. Tehát azért egy komoly módszertani háttere van ezeknek a kutatásoknak. „…felkutatása és erejükhöz mérten történő segítése.”
(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Megint előjön az erejükhöz mérten történő segítése. Milyen erő? Tehát milyen erő? Izomerő? Anyagi erő? Szimbolikus erő? Tehát valamiféle tőkét, valami erőt feltételezünk, de mégis milyen erőt? Meg kellene határozni, hogy milyen erőhöz viszonyítunk, amihez mérten nekik segíteni kellene, mármint az állami támogatásban részesülő karitatív szervezeteknek.
És akkor jutunk el az (5) ponthoz: „Ha az egyén szociális biztonsága a (4) bekezdésben foglaltak ellenére nem teremthető meg megint nem tudjuk, hogy most akkor szociális biztonság mikor teremtődött meg, mikor nem teremtődött meg , annak biztosítása az állam kötelezettsége.” Tehát még egyszer, az államnak akkor és csakis akkor van kötelezettsége, ha az első négy nem tudja biztosítani, de ha az első négy tudja biztosítani, akkor az államnak innentől kezdve nincs kötelezettsége? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) De akkor ez hogy áll összhangban az Alaptörvényben foglaltakkal, miszerint az államnak bizonyos élethelyzetek esetén nagyon is ott van a kötelezettsége, hogy rokkantság, időskor, és a többi, és a többi esetén ellátásokat nyújtson? Fogom még folytatni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Párbeszéd soraiból.)