FÜLÖP ATTILA belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Asszonyok és Urak! Engedjék meg, hogy e hosszúra nyúló vita kapcsán arra válaszoljak, ami szorosan a törvényhez kapcsolódik, mert elég sok minden elhangzott, ami viszont nem azzal kapcsolatos.

(1.20)

Amikor Kanász-Nagy Máté képviselő úr elkezdte az előbb az okfejtést, illetve a véleményét, akkor reménykedtem benne, hogy jó útra tértünk abból a szempontból, hogy a megoldást megtaláljuk, de ha szabad így fogalmazni, akkor ott félúton megálltunk, és nem lett elvégezve a munka. Tehát szerintem két dolog fontos a benyújtott törvénymódosítás kapcsán. Az egyik, amit képviselő úr elmondott és idézett, és ő maga is olvasta fel, tehát a jelenlegi szociális törvény tartalmaz erre való utalást. Tehát a 2. §, ahogy azt az előbb felolvasta, az tartalmazza többek között azt, hogy az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata. Tehát ebben az egyén benne van, a család benne van, a helyi közösség, az önkormányzat és az állam. Pont azok a szereplők benne vannak, akik egyébként a mostani módosításban is benne vannak. Tehát azok a mondatok, amelyek elhangzottak az elmúlt napokban, hogy egyébként ez egy előzmény nélküli, és eddig nem volt ilyen típusú felelősség a törvényben, azt a jelenlegi hatályos törvény ön által citált paragrafusa cáfolja.

A másik, ami szerintem sokkal lényegesebb, és próbáltam itt a vitában rájönni vagy megérteni, hogy igazából miért hangzanak el ezek a mondatok, hogy mi szűnik meg, vagy mi a következménye ennek a módosításnak: szerintem, ha végigolvassák a szociális törvényt, és itt elhangzott ez, a szociális rászorultságot nem fogalmazza meg  mert nem ez a feladata. (Kanász-Nagy Máté: A szociális törvénynek?) Tehát a 2. §-nak nem ez a feladata. Szerintem elolvasták a szociális törvényt, ismerik. Tehát ha tovább idézte volna képviselő úr a törvény további részét, akkor azt is tudja, hogy a 25. §-nak az a címe, úgy kezdődik, hogy pénzbeli ellátások. Mi változott abban? Egy paragrafus sem változott. A 47. §-nak az a címe, hogy természetben nyújtott szociális ellátások. Ott van leírva az, hogy mit jelent az, hogy rászorultság. Nem lehet rászorultsági kritériumot meghatározni egy idősgondozásban, nem lehet ugyanaz a rászorultság egy fogyatékosellátásban, nem lehet a rászorultság ugyanaz egy hajléktalanellátásban, mint egy gyermeknevelés kapcsán. Ha valaki végignézi a törvényt, akkor minden egyes szolgáltatásnál, minden egyes pénzbeli ellátásnál jogosultsági kritériumok vannak benne. Itt egy darab módosítás nem történik a törvényben, tehát minden olyan állítás, ami arról szól, hogy egyébként ezzel a törvénymódosítással bármilyen jogosultsági kritérium vagy szolgáltatás, ellátás változtatásra kerülne, ez ebből a szempontból sem igaz.

66. §, szakosított ellátások. És ami a legfontosabb, a 86. §-tól kezdődik az, hogy mi az önkormányzat és az állam feladata. Az állam feladatai kapcsán semmi nem változik a törvényben. Tehát minden olyan állítás, amely megpróbálja felfűzni ezt a 2. §-ban a felelősségek, feladatok elvi felsorolásánál lévő módosítást arra, hogy egyébként ebből következik konkrétan valamilyen változtatás a törvényben, az effektíve nem igaz. Ennél mélyebben szerintem nem is érdemes ebbe belemenni.

A harmadik, amit szerettem volna jelezni, amit felvetett képviselő úr és Tordai Bence képviselő úr is a gondoskodáspolitika kapcsán: a terület nem a rendőr-minisztériumhoz, hanem a Belügyminisztériumhoz került egyébként sok más területtel együtt. Talán ennek a területnek a legnagyobb nehézsége mindig az, hogy egyáltalán be lehessen azonosítani, hogy miről van szó. Tehát vannak nagy ellátórendszerek, amelyeket sokkal könnyebb beazonosítani. Az, hogy kik azok, akik a szociális területen dolgoznak, gyermekvédelemben dolgoznak, az egy nagyon nehezen beazonosítható műfaj, mert ott a hajléktalanságon keresztül, a szenvedélybeteg-ellátáson át a fogyatékosellátás, idősellátás, gyerekvédelem, rengeteg terület van, aminek egyetlenegy közös nevezője van, hogy ott mindenki azzal foglalkozik, ami emberi gond. Tehát lehet, hogy azt a szót nem szeretjük, hogy gond, de ha nem mondjuk ki, attól még erről szól a terepmunka. Ott mindenki olyan emberi helyzetekkel foglalkozik, ami valamiért probléma.

Azt gondolom, és ebben szeretném csak a képviselő urak és asszonyok segítségét kérni, ha erről a területről beszélünk meg állítunk valamit, akkor azért itt elég kemény meg nehéz élethelyzetek vannak. Tehát szerintem azzal a visszafogottsággal vagy mértéktartással beszéljünk róla, ami erre a területre jellemző, és ha itt valamilyen állítást megfogalmazunk, akkor szerintem azt a súlyát adjuk meg, hogy emögött nagyon-nagyon nehéz élethelyzetek vannak. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)