BAKOS BERNADETT (LMP): Köszönöm ismét a szót, elnök úr. Tehát mit akar a költő? 18 órája próbálkozunk egyenes választ kihúzni a kormány képviselőiből, eddig Fülöp Attila jutott az iménti hozzászólásával a legközelebb ehhez a célhoz. Csak sajnos az a baj, hogy az a szöveg, amit itt látunk a beadott salátatörvényben és az, amit ön mond, az nem feltétlenül van szinkronban. Tehát itt nem valamiféle szerződéses bevonásról van szó, itt „kötelesség”, „kötelezettség” szavak szerepelnek, és valamiféle hierarchia, és nem igazán sikerült megérteni azt, hogy miért ragaszkodnak valamiféle hierarchiához, hogy ezt úgy kell elképzelni, hogy bizonyos lépcsőfokokat meg kell ugrani ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra elérjünk, és az ott igénybe vehető segítségeket igénybe vehessük.
Arra sem kaptunk választ, ha elméletileg semmi nem változik a szociális ellátásban, akkor mégis miért ragaszkodnak ehhez a módosításhoz. Tehát ez valami szimbolikus ügy, ideológiai kérdés vagy ennek lesz valami gyakorlati haszna?
És ha már gyakorlati haszonról beszélünk, akkor Hollik István említette órákkal ezelőtt, hogy gyakorlati emberekről van szó, önök gyakorlati emberek, gyakorlati példákat nézzünk. Tehát a gyakorlatban ki vizsgálja és milyen módszertannal, hogy az egyes lépcsőfokoknak milyen eszközei vannak, ezeket milyen arányban vették igénybe, mikor merítették ki az összes lehetőséget, és mikortól számít a helyzet olyannak, hogy a következő szintre lehet ugrani?
Dunai Mónika is itt volt még korábban, aki azt jelezte, hogy a magyar emberek érdekét szolgáló javaslatokat mi nem szavazzuk meg, ami azért érdekes, mert önök is legfeljebb az előterjesztő nevéig jutnak a mi előterjesztéseink olvasásánál, és az alapján hoznak döntést.
De ha már itt tartunk, akkor megkérdezném, hogy a magyar emberek érdekét konkrétan hogyan szolgálja ez a szociálistörvény-módosítás. Tehát ha például Dunai Mónikával Kőbányán szembejön egy kőbányai ember vagy egy kőbányai család, hiszen az OEVK-jának tagja egy kőbányai elég jelentős rész is, akkor mit mond ezeknek a kőbányai embereknek, hogy az ő érdekeiket konkrétan hogyan szolgálja ez a módosítás.
És hát végül is a kis színesek órájába érkeztünk, úgyhogy egy újabb kis színessel zárnám, egy Tóth Árpád-idézettel, ez egy versrészlet lesz, nyilván többféleképpen értelmezhető a jelenlegi helyzetben, ez egyébként egy irodalmi műnél annyira nem problémás, de egy törvénymódosítás szövegénél egy kicsit bajos. Így szól tehát az idézet: „Ó, jaj, az út lélektől lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik!” Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)