BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Előre is elnézést kérek! Körülbelül 21 órája folyik ez a beszélgetés, és még mindig nem tudom, hogy miért szeretnék önök módosítani a szociális törvényt. Még mindig nem értem, hogy ha csak arról van szó, hogy szerződéseket kötnének önkormányzatok, vagy netalán bevonnának civil szereplőket magasabb szinten, vagy egyházakat, akkor miért van erre szükség. Miért van szükség erre az elrejtett törvénymódosítóra? De tényleg, én kérek elnézést!

Tehát mi konstruktívan megpróbáltunk egész éjszaka beszélgetni önökkel tényleg (Derültség a kormánypárti padsorokból.), hogy kapjunk válaszokat. Üdvözlöm, Nacsa úr, én örülök, tehát én örülök, hogy itt van ön is, számomra megtiszteltetés. Tényleg lehet, hogy bennem van a hiba (Nacsa Lőrinc: Biztos nem!), de én még mindig nem kaptam olyan választ  semmi baj, még tanulok, fejlődőképes vagyok , tehát én egyszerűen tényleg még nem kaptam meg azt a választ, amely indokolná azt, hogy önöknek ehhez a törvényhez hozzá kell nyúlni. Értek mindent, amit elmondtak, bevonják a szereplőket, szerződések, kibővítik, önök szerint jobb lesz, de én nem látom a garanciát erre, sőt azt látom, hogy valójában mégiscsak ki akarnak farolni a szociális ellátásból.

Van még 20 másodpercem. Köszönöm önöknek ezt a mai hosszú és tanulságos ülést. Azt nem mondom, hogy tanultam is valamit, annyit mindenféleképpen, hogy lehet beszélgetni nagyon sokat, és még mindig várom a cselekvést, és várom az együttműködést. Részünkről megvan, ezért vagyunk itt. Remélem, önök is konstruktívan állnak a dolgokhoz, és végre akár a vízikérdésekre, akár a szociális ügyek tekintetében kapunk megfelelő választ, és mindannyian hazamehetünk. Köszönöm szépen. Minden jót mindenkinek! Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)