TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm, elnök úr. Úgy látszik, mindannyian tanulunk új jelentéseket ismert szavakhoz. Például a provokátor nem tudom, mióta jelenti azt, hogy valaki egyszerűen leír egy történetet, és aztán segítséget kér. Láng Zsolt, úgy látszik, már nem tudja azt sem felismerni, hogy mi az, amikor provokálják, és mi az, amikor a legkevésbé sem, és nem válaszolt magára az érdemi felvetésre. Tehát kihagyta az éjszakai vitát, és kihagyta azt az idilli időszakot, amikor hosszú órákon keresztül nem sikerült egyetlen kollégájának sem gyurcsányoznia. (Nacsa Lőrinc: De! Én gyurcsányoztam!)

De megérkezett, és egyből visszajött ez a hangnem, és az érdemi feleletre pedig nem maradt ideje vagy ereje. Tehát akkor még egyszer szeretném kérdezni, hogy számíthatnake azok a II. kerületi lakosok, akiket most az önök kormánya akar kilakoltatni a szolgálati lakásukból, az ön közbenjárására. Ez tényleg nagyon érdekelne. És hogyha esetleg pozitív hozzáállást tanúsít, akkor cserébe nem megyek bele abba, hogy a budaiak megítélése szerint ön és a párttársai mennyit tettek hozzá Budához, vagy mennyit vettek el belőle, különösen az utóbbi választások fényében, amikor az ön veresége után aztán az én győzelmem következett, most pedig már 61:36-ra győztük le a Fideszt. Tehát a budaiak véleménye elég határozott a fideszes politikáról, de javíthat ezen a megítélésen, hogyha végre a jó ügy érdekében latba veti a befolyását. Köszönöm szépen.