UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót. Szeberényi képviselő úr hozzászólása inspirált egy hozzászólásra. Ez a történet, amit elmesélt a romániai forradalomról, nem tudom, mennyire ismerik a román új hullám filmjeit, de ezek elég színvonalasan feldolgozzák a román közelmúltat. A „4 hónap, 3 hét, 2 nap” című film az, ami ezekből talán a legnagyobb nemzetközi sikert elérte, de egy nagyon hasonló történetről szól a forradalom című film (sic!)  azt hiszem, az is Mungiu, de ebben nem vagyok biztos; abban az a történet lényege, hogy a temesvári forradalom kapcsán egy tévéműsorban megbeszélik, hogy ki az, aki kint volt a téren, és ki az, aki meg azokra lőtt, akik kimentek Temesváron a térre, és a végén kiderül, hogy már ők maguk, a résztvevők sem tudják, hogy ki volt ez. És ez megmutatja ebben a régióban azt, hogy sokszor milyen nehéz tudni a titkosszolgálatok miatt, hogy ki melyik oldalon állt.

De ennek ellenére azt tudnám mondani, higgye el, hogy én kellő intimitásban hallgattam az aktanyilvánosság elleni érveket az életem során, de a régió többi országában az aktanyilvánosság kapcsán azért mégiscsak jobb helyzetben vannak, mint mi. Tehát mind a kelet-német aktákat sokkal jobban, sokkal hamarabb feldolgozták, a lengyel szolgálati aktákat sokkal hamarabb, sokkal jobban feldolgozták, és a két csehszlovák utódállamnál is el lehet mondani, hogy ebből adódóan alapvetően jobb a helyzet, mint amilyen nálunk. És a Nemzeti Emlékezet Bizottság, amelyet létrehoztak egy kompromisszumként, hogy feldolgozzák ezeket az aktákat, véleményem szerint nem jeleskedik abban, hogy a történelmi megbékélés megtörténjen, de ez csak az egyik része a hozzászólásomnak, amit akartam mondani.

A másik az, ami már szorosabban kapcsolódik a szociális területhez, hogy államtitkár úr még három hozzászólással ezelőtt említette, mondhatnám, hogy körülbelül a vita első harmadában, most tartunk a felénél, tehát ez körülbelül az első harmadában lehetett, azt mondta, hogy sokkal flexibilisebbé kell tenni a segélyezési rendszert és át kell alakítani, mert az is valamilyen módon begyöpösödött. Nem ezt a szót használta, egy másik szót használt, de ez volt a lényeg. (Jelzésre:) De a „flexibilis szó” szerepelt benne, igen, arra emlékszem, mert idegen hangzása volt.

Az a kérdésem, és erről is sokat leveleztünk az EMMI, azóta belügy parlamenti osztályával, hogy a nagyszülői gyed egy jó intézmény, amit szerintem ebben a Házban mindenki tud támogatni.

(6.30)

A gyodnál elgondolkodtake azon, hogy ugyanilyen flexibilis módon próbálják meg bevezetni azt, hogy valamelyik nagyszülő tudja ezt úgy igénybe venni, hogy a szülők vissza tudnak helyezkedni a munkaerőpiacra? Szerintem ez az önök jó gondolatának továbbgondolása és új gondolat, amely talán konstruktív. Volt egy ilyen jelszó is olyan háromnegyed órával ezelőtt, hogy ki mennyire konstruktív. Ezt polgármester úr mondta korábban.

A másik viszont, hogy nagyon kinevették Berki képviselőtársunkat, aki már szerintem elment, de alapvetően arra a kérdésre még mindig nem kaptunk választ, ami ennek a foglalkozásnak a célját jelenti. Ha önök szerint nincs semmilyen konkrét következmény, amit el tudnak mondani annak kapcsán, hogy megváltoztatják a szociálpolitika elméleti talapzatát, akkor miért változtatják meg? Nem volt más dolog, amit tudnának csinálni ebben a válságos helyzetben? Én nem hiszem el önöknek, hogy valami következmény ne lenne, hiszen az elmúlt 12 év alatt elég egyértelművé vált, hogy ha valami ilyen nagy súlyú dolgot megváltoztatnak, annak lesznek konkrét következményei a szociálpolitikában, olyan jellegű konkrét következményei… (Nacsa Lőrinc: Gondoskodás!) Gondoskodáspolitikában, igen; olyan jellegű konkrét következményei például, hogy ki mikor jogosult állami ellátásra.

Előfordulhate az, hogy csökken a jogosultság mértéke? Én azért, mondjuk, egy Eszterházy-tortában fogadnék, hogy az fog történni a következő évben, hogy csökkenni fog a jogosultság mértéke. Nem tudom, önök nem szeretik az Eszterházy-tortát? (Nacsa Lőrinc: Inkább dobos!) Tehát valószínűleg ennek csökkenni fog a mértéke, és valószínűleg az is történni fog ebben az időben, hogy olyan szociális ellátások fognak átalakulni, olyanok lesznek áramvonalasítva, amelyeket önök feleslegesnek vagy érdemtelennek tartottak. Azt hiszem, nagyon sokat hallottunk arról, hogy milyen szociális rászorultsági alapon lévőket tart érdemtelennek egy neoliberális rendszer. Ez itt az olvasókörben az elmúlt pár órában egy vissza-visszatérő toposz volt, és látják, még így bőrhallással is tudtunk figyelni erre mindannyian.

Szóval, ha ilyen érdemtelennek titulált emberektől elveszik ezeket a különböző ellátási formákat, vagy például, mondom, csökken azoknak a köre, akik részt vehetnek ilyenen, akkor egyértelműen… (A Hollik Istvánnal beszélő Nacsa Lőrincnek:) De Nacsa képviselő úr ez után is nyomhat egy kétpercest, már az előző is tényleg egy olyan műfaji csúcs volt, hogy várom, mi lesz a következő. Tehát ha nem csökken semmi és nem változik semmi, akkor tényleg miért adták be, miért nem tudják elmondani, milyen konkrét változtatási javaslataik vannak? Biztos vagyok benne, hogy államtitkár úr nagyon sok konkrétumot tud mondani, amit megváltoztatna a szociális ellátórendszerben a jövőben, biztos nagyon sok ilyen típusú gondolata van. Szerintem így, hogy a vitának már körülbelül 50 százalékánál tartunk, így el tudja mondani, lesz tere végre elmondani részletesen, szakmai érvekkel megalapozva, hogy mik ezek a fontos érvek.

Még egy dolog, ami nekem elkerülte a figyelmemet. Itt volt szó az OPNI kapcsán dolgokról, amelyekre bólogatott, és úgy éreztem a metakommunikációjából, hogy pozitívan viszonyul hozzájuk, de lehet, hogy csak én vetítem ki önre, ha már így rátértünk a pszichiátriai nyelvezetre. Ez az volt, amikor azt mondtam, hogy vannak olyan specifikus, serdülőkori szerhasználattal kapcsolatos problémák, amelyeket nem kezel valójában a magyar ellátórendszer kellően jól, és úgy éreztem, hogy ebben önnek lenne mondanivalója. Csak szeretném jelezni, hogy itt tökéletes alkalom van erre és nagyon várjuk a választ, hogy milyen konkrét gondolatai vannak ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen.