Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hosszú parlamenti jelenléttel eltöltött éjszaka után sokaknak kicsit nehéz az adótörvényekre áthangolódni. Szögezzük le, én egyetlen új adófajta kivetését tudnám támogatni, ez pedig a színeszokni-adó lenne momentumos kollégámra, aki itt ül mellettem, és mindig megcsodálom, hogy hogy lehet ilyen színes költeményeket felvenni, amelyeket én, mondjuk, soha. De most úgy látom… Talán Star Wars-os? (Bedő Dávid: Star Wars-os.) A Star Wars-osat megbocsátjuk, oké.

De a helyzet az, hogy sokkal komolyabb témáról van szó, az előttünk fekvő csomag ugyanis egy lehetőséget biztosított volna, talán még biztosítana is a kormány számára, hogy érdemben beavatkozzon gazdasági folyamatokba, és egy válságidőszak hajnalán, talán közepén érdemi segítséget nyújtson. Egyébként én nem vagyok annyira bigott, mint egyes ellenzéki képviselőtársaim, tehát én például az új építésű lakás áfájának két évre történő továbbvitelét alapvetően egy jó irányú döntésnek tartom, tehát látok olyanokat ebben a csomagban, amelyek vitaképesek, sőt, akár még legitimálhatják az egész csomagot, de látok egy-két nagyon-nagyon irritáló megfogalmazást és javaslatot is, ezeken szeretnék végigszaladni.

Összességében viszont, amivel biztosan vitatkozni fogok, az a kormány elképesztő adópolitikája. Azt látjuk, ha csak az adóéket vizsgáljuk, és azt nézzük, hogy egy munkáltató által meghatározott bértömeget mennyivel terhel Magyarország Kormánya, akkor azt látjuk, hogy az OECD-átlag, tehát mondjuk, egy 34 százalékhoz képest a magyar több mint 43 százalék. Egy olyan brutális adóterhelést jelent, amely azt teszi csak lehetővé, hogy ha a munkáltató egy bizonyos bértömeget ki tud szorítani az alkalmazott számára, akkor ennek a terheléséből egy óriási szeletet csíp le az állam, tehát a munkáltató kevesebb tömeget tud majd biztosítani bér formájában.

Érthetetlen, hogy ez a kormány helyesen beszél demográfiai célokról, de pontosan azokat terheli a legjobban az adóztatás során, akik még egyedülállók, de családot szeretnének, és próbálkoznak azért, hogy önálló családjuk lehessen, hovatovább gyermeket is vállalhassanak. No, az ő adóterhelésük még az OECD-államok összevetésében is kiugróan magas Magyarországon. Majd államtitkár úr fel fog állni, remélem, nem csak a zárszóban, és nyilván el fogja nekem mondani, hogy oké, de vizsgáljuk meg a családi adókedvezmények rendszerét, és ha azzal súlyozzuk a modellt, akkor már 30 százalék környékére ér be a magyar adóterhelés is.

(Folytatás 33/4-ben!)

2022-2026. országgyűlési ciklus Budapest, 2022. október 26. szerda 33/4. szám

Országgyűlési Napló

Viszont, államtitkár úr, szeretnék két dolgot az ön figyelmébe ajánlani. Egyrészt a családi adókedvezmény esetében akkor lenne igaza ezzel a még el sem mondott érvével, hogyha azt minden magyar munkavállaló ki tudná maxolni. Viszont ön tökéletesen tudja, hogy az önök bérstatisztikájából hiányzik 1,7 millió ember, ugye? Ennyi hiányzik, tehát nagyjából az öt fő alatt foglalkoztató cégek, a volt katások, a mikrovállalkozások, pont, amelyekre hivatkozással ön most az átalányadózást dicséri. Na, ők hiányoznak a bérstatisztikából 1,7 millióan. A helyzet az, hogy az ő esetükben akkor lehetne érdemi kedvezményeket foganatosítani, hogyha az önök világában, univerzumában megjelennének ők is, nem csak a multi cégek.

A helyzet az, hogy a családi adókedvezmény terén nagyon sokan, akik kevesebbet keresnek, értelemszerűen nem tudják lehívni a megfelelő magas összeget. Ráadásul még nagyobb probléma, államtitkár úr, és kérem, hogy erre reagáljon, mert az nem kötözködés a részemről, ez egy nemzetstratégiai kérdés: miért nem inflációkövető a családtámogatási rendszer? Hogy van az, államtitkár úr, hogy önök szelektíven néha-néha, mondjuk, a kétgyerekesek családi adókedvezmény összegébe beavatkoznak, egyik évben inflációkövetővé teszik, a másik évben nem teszik. Önök döntenek, egyfajta főúri kegyként jelenik meg az, hogy követi az inflációt az adott családtámogatási forma vagy sem.

Miért nem tudunk megállapodni abban, hogy ez az egész rendszer legyen inflációkövető, minden évben és feltétel nélkül? Önök találták ki, az egész kodifikációját önök vitték végig, ez az önök vívmánya, reklámozzák is magukat vele. Tegyék! Én kritizálni fogom mindig, de egyébként javítani szeretnék a rendszeren, viszont a rendszernek ez a része akkor válna megkérdőjelezhetetlenné, hogyha inflációkövető lenne. És egyébként ajánlom figyelmébe a negatív adó jellegű megoldásokat azok esetében, akik nem tudják ezt kimaxolni. Nem segélyre gondolok, meg nem odaadott ilyen készpénzcsomagokra. Mondjuk, a családi kártyára gondolok, államtitkár úr, amivel alapvető élelmiszert, gyermeknevelési cikket lehet vásárolni. Szeberényi képviselőtársam közben hideglelést kap ettől, de igazi érve nincs a családi kártyával szemben, mert ön azért aggódott a Gazdasági Bizottság ülésén, hogy ha a családi kártyán megduplázzuk a családi pótlékot, majd a száraztésztának meg a színházjegynek másodlagos piaca lesz Északkelet-Magyarországon. Ha nem jól következtettem ki, akkor javítson ki egy felszólalásban, de talán arra gondolt, hogy ha megduplázzuk a családi pótlékot, amit én szeretnék, ezt családi kártyán tennénk, amit én szeretnék, akkor ezen óriási felszabaduló, nem tudom, plusz 13 ezer forintokból majd a gyerekek színházjegyeit fogják egymás között csencselni és cserélgetni a különböző vendéglátóipari intézményekben, mert a családi kártyával egyébként a gyerek színházjegyét is ki lehetne fizetni, mindent, ami a szellemi, kulturális épüléséhez szükséges, alapvető cikkeket, gyermeknevelési cikkeket, tudja, amelyekre önök európai uniós rekorderadót fizettek ki, és ez a javaslat erről is szól.

Hozzányúl az áfatémához. De hogyan nyúl hozzá? Szeberényi képviselőtársam elnézi azt, hogy a gyermeknevelési cikkeken egész Európában itt van a legmagasabb áfa. Amikor én ezt behoztam a Gazdasági Bizottságba, ő bátor módon nemmel szavazott erre, érdemi ellenérvek felvonultatása nélkül, és ugyanezen képviselő és képviselőtársai, mert ne címezzük egyedül neki, ez nagyon inkorrekt lenne, ugyanezen képviselők demográfiai célokról beszélnek a parlamentben. Arról beszélnek, hogy ők az élve születések számát szeretnék növelni és családokat szeretnének kedvezményezni. De, képviselőtársam, mondjon már még egy országot, ahol 27 százalékos áfával szénné terhelnek mindenfajta gyermekgondozási-nevelési cikket. Ön nem tud még egy ilyen országot mondani.

(10.50)

Írországot tudná példaként említeni vagy más országokat, ahol a gyerekruha, mondjuk, nullaszázalékos áfával játszik. Ilyet tudna mondani. Olyan példát nem talál, amilyet önök csináltak meg. És nyilván el fogják mondani, talán államtitkár úr is, ennyit még hadd előlegezzek meg, ha megengedi, és kérem, ne vegye sértésnek, nyilván el fogja mondani, hogy az önök adópolitikája fogyasztási típusú adókra épít, ezeket elképesztő módon pörgeti, hogy a bevételi oldalt biztosítsa, és ezekből az önök szerinti tisztességes újraelosztás révén igyekeznek bizonyos társadalmi vívmányokat foganatosítani. Vizsgáljuk meg ezt az állítást, fogadjuk el, hogy ez egy kormánypárti tételmondat, és ha önök ezt alá tudják támasztani, akkor én lenyomható vagyok ebben a vitában. Ha viszont én tudom ezt sikeresen megkérdőjelezni, akkor talán az önök érvrendszere siklik ki. A helyzet az, hogy másfél évvel ezelőtt volt egy fordulópont, államtitkár úr, amikor egy tipikus egygyermekes család esetén  átlagos jövedelmi viszonyokat és fogyasztói kosarat figyelembe véve  előállt az a helyzet, hogy áfa formájában már többet fizet be egy gyerek után ez a család, mint amennyit önöktől alanyi jogok gyermek után járó támogatás formájában megkap. Tehát önök szimbolikusan is jobban adóztatják a gyermekvállalást, mint amennyivel támogatják azt. Egészen elképesztő mindez, és nyilván önöket talán kevésbé érinti meg a 400-500 forintos bébiétel, a méregdrága pelenka, horrorisztikus áron mért gyermekruha, de ha államtitkár úr még a forint elképesztő és sokáig tudatos roncsolását is figyelembe veszi, akkor talán megállapítja, és talán nem vitatkozik velem azon, hogy a mobiltelefontól kezdve a H & M-es ruhán át, Bedő képviselőtársam zoknijáig, minden egyes áruféleség lényegesen drágább a gyenge forintárfolyam miatt. Ez egy ezermilliárdos nagyságrendű különadója a Fidesznek a magyar emberekre minden áldott évben. Ezermilliárdos nagyságrendű!

Államtitkár úr egyik kollégája, egy másik államtitkár nekem szegezte azt, hogy hát jó, de akkor tessék bemenni az élelmiszerboltba, tessék vásárolni magyar előállítású zöldséget, gyümölcsöt! Nagyon helyes, én nagy vadásza vagyok ezeknek egyébként meg a különböző márkájú élelmiszerboltokban is igyekszem mindig hazai terméket vásárolni, de talán államtitkár úr is tudja, hogy az itteni mezőgazdasági termelés jórészt külföldön gyártott gépek felhasználásával folyik, jórészt külföldről hoznak, mondjuk, növényvédő szert, vegyszert, egyebeket. Nem jó, hogy így van, de ez valahol adottság. Márpedig, ha külföldről hozzák, akkor mivel fizetnek érte, államtitkár úr? Forinttal? Lehet, hogy itt forinttal, de az biztos, hogy egyébként euróról kell ezt átszámolni vagy esetleg dollárról, de a horrorisztikusan romló forintárfolyam elképesztő módon károsítja ezt is. És az egész mögött az van, hogy önök áfabevételi soron 5200 milliárdról már egy 7000 milliárd felé tartó összeget igyekeznek behajtani a magyar embereken. Államtitkár úr, társaságiadó-soron mekkora összeg jelenik meg a magyar költségvetésben? A 7000 milliárdhoz képest hogy van az, hogy ennek talán még egyötöde sem jelenik meg a társaságiadó-soron? Államtitkár úr, milyen nemzeti kormányzás az, amely egy teljes költségvetési sort majdnem üresen hagy multinacionális cégek, hálózatok érdekében?

Mit tettek önök a magyar forinttal? Tudatosan roncsolták az önök igazi stratégiai partnerei az innen exportáló multi cégek érdekében. Ezt tették. És ezzel a hiányzó költségvetési sorral évente legalább három állami hátterű bérlakásprogram árát, a teljes szociális ellátórendszer költségének a fedezetét engedik kifolyni a magyar költségvetésből. Hát, önök olyan autógyárakat támogatnak, vissza nem térítendő, milliárdos nagyságrendű támogatással, akik erre nem szorulnak rá. Önök egy teljesen téves és kisiklott gazdaságpolitikával azt hiszik, hogyha adóparadicsomi társasági adókulcsot állapítanak meg multi cégek számára, azok majd önmagában ettől Magyarországot fogják választani, és hozzák az autógyárak után a világ egyik legkörnyezetszennyezőbb üzletágát, most éppen az akkumulátorgyárakat. Akkumulátorország leszünk? Akkumulátor-összeszerelő ország, államtitkár úr? A magyar koponya országában, ott, ahol a kiváló innovációhoz és K+F-hez minden létező adottság megvan? Egészen elképesztőnek tartom mindezt.

A társaságiadó-fronton, ugye, önök változtattak, amikor csökkentettek, ez egy százalék csökkentést jelentett a magyar vállalkozó számára, és 7-8 százalékos összkedvezményt a multicégek számára. Ez az önök adópolitikája. Ha önök valóban és érdemben javítani akarnak az adózási viszonyokon, terheljék, ne túlterheljék, de terheljék a multi cégeket a közteherviselés elveinek megfelelően. Fizettessék be velük a költségvetésbe azt a több száz milliárd forintos társasági adót! Ha pedig egy cég az adóelkerülés minősített formáival él, ugye, tudjuk, informatikai rendszer bérlése, know how-t bérlünk az anyacégtől felső határ nélkül, talicskázzák ki, államtitkár úr, az ezermilliárdokat Magyarországról adózatlanul. Hát hogy fér bele ez egy nemzeti kormányzásba? És erre soha nem tudnak mondani semmit, és nem is akarnak, ez a még rosszabb.

A helyzet az, hogy ha rajtam múlva, akkor a társasági adót úgy rendeznénk, hogy a multi cégek a közteherviselésnek megfelelően fizessenek; az áfarendszeren belül szelektíven, legalább az alapvető élelmiszerek és a gyermeknevelési cikkek tekintetében be kellene avatkozni, erőteljes csökkentéssel, és utána garantálni kellene az árak csökkentését is. Az újépítésűlakás-áfánál támogatom az 5 százalékot, de nem értem ezt a csiki-csukit, amit játszanak.

Államtitkár úr, érzékelték önök, hogy most az építőiparon a piac kivárt, hogy folytatjáke az új építésű lakások kedvezményes áfáját vagy sem? Én láttam azt, hogy bizonyos beruházások vagy lefagytak, vagy még a magánépítkezések esetén is felmerült az, ahol még az engedély nem volt teljes körű, hogy mi lesz itt. Miért két évre hosszabbítják meg? Hát két év múlva önök be tudnának hozni egy módosító csomagot, ha el akarják törölni, és egy ugyanilyen parlamenti vita alapján ezt eliminálni tudnák, de önök nem ezt akarják. Érthetetlen módon folyamatosan húzzák-vonják a piacot. Tehát ilyen egy-két éves kedvezményeket lebegtetnek be, aztán szüntetik ezeket meg, aztán újra elrendelik őket. Érthetetlen.

Összességében viszont, amivel nagyon sokat segíthetnének a magyarországi adóviszonyokon, az az, államtitkár úr, ha vállalnák azt, amit én kérek önöktől. Amit pedig kérek önöktől, az az lenne, hogy évente maximum egyszer lehessen hozzányúlni az adórendszerhez, legyen kellő felkészülési idő minden gazdasági alany számára. A kérdésem tehát egyértelmű: vállaljáke azt, hogy évente vagy annál ritkábban nyúlnak csak az adórendszerhez, egy normális, konzervatív hozzáállás, kiszámítható gazdasági viszonyokat jelent, tiszteletben tartja a vállalkozás szabadságát és azt, hogy a Magyarországot a hátukon cipelő mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások is megkapják azt a kiszámíthatóságot és biztonságot, ami egyébként jár nekik.

Talán ön is belátja, nem kell nekem elismernie, de ott belül biztos látják, hogy amit a katával csináltak, hogy gyakorlatilag egy-két hét alatt szétvertek egy rendszert, ez még akkor sem lett volna helyes eljárás, ha önöknek igazuk lett volna. Ez még akkor is teljesen fölösleges piaci turbulenciákat okoz, elképesztő zavarokat és pánikot nagyon-nagyon sok családnál. Államtitkár úr, tudom, hogy a kérdéseim többségére vélhetően nem fog tudni teljes körű választ adni, meg nagyon sok szétfeszíteni ennek a vitának a kereteit. Én egy dolgot kérek öntől, egy kérdésemre válaszoljon: vállaljáke, hogy évente maximum egyszer lehessen hozzányúlni az adórendszerhez? A Jobbiknak ez a konzervatív követelése nagyon sokakat nyugtatna meg Magyarországon, azokat is, akik most esetleg kacérkodnak a gondolattal, hogy az önök kiszámítható összevissza gazdaság- és adópolitikája miatt esetleg egy másik országban kényszerből próbáljanak meg boldogulni. Én azt szeretném, ha a szülőföldön járó boldogulás mindenkinek járna, ennek a lehetősége legalább, és ennek a lehetőségnek oszlopos, szerves pillére a vállalkozás szabadsága és a kisvállalkozók vegzálásának az abbahagyása. Ennek viszont alapfeltétele, hogy maximum évente egyszer lehessen hozzányúlni az adórendszerhez. Köszönöm a figyelmet.