Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mindig igyekszem türelemre inteni magam, hogy nem kell még egyszer lefolytatnunk bizottsági vitákat, de hát most olyan állítások hangzottak el, amelyekre muszáj reagálnom.

Kezdjük egy 2022. január 15-ei hírrel, ami a Portfolión olvasható: az infláció 14 éves csúcsán maradt, miközben a maginfláció 20 éves csúcsra szökött. A helyzet az, hogy a háborús helyzet egy eleve legyengített pozícióban találta a magyar gazdaságot, tehát a háború kirobbanásának esetleges lehetőségéről szóló első hírek előtt már az európai uniós élbolyban volt a magyar inflációs mutató.

(11.10)

És senki nem vitatja, hogy egy ilyen fegyveres konfliktusnak mélyenszántó hatásai vannak, mondjuk, egy inflációs adatra vonatkozóan is. A mi állításunk az, és szerintem ezt többen valljuk, hogy egy eleve legyengített pozícióban lévő és kitett magyar gazdaságra csapódtak rá az amúgy nagyon negatív háborús hatások, és összességében ez a hatás katasztrofális. Tehát egy tisztességes vonalvezetésű gazdaságpolitika mellett nagyon sok negatív hatás könnyebben kibekkelhető lett volna az utóbbi hónapokban, és erről szól a javaslataink többsége.

Az áfa tekintetében én megértem a költségvetési félelmét képviselőtársamnak, ha én lennék kormányon, én is aggódnék a költségvetés kiszámíthatósága, tervezhetősége miatt. Ezért nem értem egyébként önöket, hogy miért nincs előttünk még egy költségvetés-módosító nagyon nagy csomag  hiszen önök milyen euróárfolyammal tervezték a költségvetést? Háromszázhatvan-valamennyivel? Hány százalékos inflációval tervezték a jövő évi költségvetést? Úgy emlékszem, hogy 5 százalék körülivel. Tehát most a placcon lenn egy olyan tervezet van, amely ezekkel a nem létező számokkal kalkulál, ezekből matekozza ki, mondjuk, a szociális ellátások összegét, ezekből hozza ki, mondjuk, az állami szférában dolgozók béreit. Tehát a költségvetés módosítása nagyon kellene. Tehát elfogadom az aggodalmát a költségvetés miatt, én is aggódnék miatta kormányon.

A helyzet az, hogy én viszont áfacsökkentésre nem olyan összeget szeretnék elkölteni, amit önök beterveztek a költségvetésbe, és mondjuk, most válságkezelésre akarják fordítani. Vizsgálja meg, kérem, a tényszámokat: a tavalyi évi áfa- és adóbevételhez képest idén önök több mint ezermilliárddal több áfabevételt realizáltak, szedtek már be a kasszába csak az év első részében. Tehát amiből mi szeretnénk alapvető élelmiszerek áfáját csökkenteni, gyermeknevelési cikkek áfáját csökkenteni, ez részben váratlanul befolyt pénz, és ennek a váratlanul befolyt összegnek csak egy szeletét érinti. Tehát erre megvan a fedezet, önök tehát nem mondhatják azt, hogy mi a költségvetés egyensúlyát akarnánk megbontani. Mi azt mondjuk, hogy vannak váratlan bevételeink, és ennek egy részét visszaszolgáltatnánk a befizetőknek, a családoknak egy válsághelyzet közepén. Ezért, úgy gondolom, hogy kritika bennünket és engem sem illethet. Sokkal fontosabb ugyanakkor az, hogy vállaljáke, hogy évente maximum egyszer változhasson az adórendszer, mert ennek a pozitív hatásai nagyon-nagyon komolyak lennének.

Amikor a családtámogatási rendszerről vitázunk, mi mindig javítani, jobbítani akarjuk ezt az egészet. Ugyanakkor azt látjuk, hogy aki az önök által elszabadulni hagyott albérletárakat kell hogy megfizesse, az lehet, hogy kap családi adókedvezményt, csak mondjuk, a lakhatásának a költségei több tíz százalékkal erősebben nőttek, mint amennyi családi adókedvezményt kaphat. Azt látjuk, hogy aki most a piacosított rezsiszámlákat kell hogy fizesse, több tíz százalékkal magasabb rezsinövekedéssel kell hogy számoljon, mint amennyit családi adókedvezmény formájában kaphat.

Tehát ha tényleg az a cél, hogy a szülőföldön boldogulás és a gyermekvállalás elősegítése, én ezt egyébként nagyon-nagyon támogatom, akkor ezt egy másfajta, sokkal átgondoltabb eszközrendszerrel kell megvalósítani, például vállalni végre egy lakhatási programot, nemcsak felső középosztálytól felfelé, nemcsak a saját tulajdonú új építésű lakóparki lakásokra és ingatlanokra, hanem adott esetben hasonló támogatási volument biztosítani a használtakra, és egy olyan állami hátterű bérlakásprogramot elindítani, ami sok százezer honfitársunk számára óriási lehetőségeket rejthet magában, sok százezren vannak ugyanis, akik éveket töltenek már a családalapítás lehetőségének életkorában azzal, hogy egy bankhitel önrészére gyűjtik a pénzt; tehát nem egy új építésű lakóparki lakásra, hanem egy bankhitel önrészére. Önök még az LTP állami támogatását is elvették ehhez, tehát még az önrészre gyűjtögetés is évekkel tovább tarthat emiatt. Éppen ezért itt egy észszerű átgondolásra szólítanám fel önöket.

Az áfás felvetés kapcsán pedig ez volt az egyik érvük, hogy féltik a költségvetést, a másik, ami elhangzott, az egy ezermilliárdos költséghányad volt, ami szerencsére nem igaz. Három évvel ezelőtt szintén a Gazdasági Bizottság ülésén még egy 150 és 200 milliárd közötti költséghányadot tulajdonítottak az alapvető élelmiszerek áfacsökkentésének. Ez a gyermeknevelési cikkekkel együtt három év alatt nyilván nem érheti el az ezermilliárdos nagyságrendet. Még egyszer mondom, megvan arra a fedezet, és csak a váratlanul realizált bevételeiknek egy részét kérjük el erre.

Tehát egyáltalán nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a költségvetés egyensúlyát ez veszélyeztetné. Nagyon sok minden veszélyezteti, a magyar családok érdekeinek a védelme viszont semmiképpen. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)