DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat hasonló ahhoz, amit számos esetben megtapasztalunk, hogy salátatörvényről kell hogy tárgyaljunk. Ez jelen állás szerint 31 törvényt módosít, és nehéz 31 törvény kapcsán egyébként egy döntést hozni. Nyilvánvalóan ez egy szándékos dolog a kormánypártok részéről, hiszen ha a 31-ből, mondjuk, esetleg 30-cal egyet is ért az ember, de esetleg valamely okból fakadóan nem tud támogatni egyet, akkor nehéz döntést kell hozni. Egyébként majd utána lehet visszamutogatni, hogy esetleg mind a 31-et ő nem támogatta.

Nem fogok mind a 31 törvénymódosításon végigmenni nyilvánvalóan, ugyanakkor engedjék meg viszont, hogy három-négy törvénymódosítást részleteiben is megvizsgáljak.

Kezdeném azzal, ahogy önök is nyilatkoztak arról, hogy a javaslat általános célja az adatváltozás-kezelési szolgáltatás, amely egyrészt a természetes személyek adataiban felmerülő változások egyszerű ügyintézésének lehetőségét, másrészt a közműátírási folyamat elektronizálásának az egyszerűsítését teremtette meg. Jelen törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy az ügyfél adatainak változásáról, valamint a felhasználóváltozásról szóló bejelentést már az adatváltozási szolgáltatás útján is köteles legyen fogadni a távhőszolgáltató, a villamosenergia-kereskedő, az egyetemes szolgáltató, a földgázkereskedő, valamint a víziközmű-szolgáltató.

Nos, ez mind szép és jó, és támogatandó, ugyanakkor viszont, ha már közművekről és energiáról beszélünk, akkor miért nem a lakosság ez irányú terheinek a csökkentését tartalmazza akár ez, akár egy másik törvényjavaslat? Már csak azért is, mert mind államtitkár úr, mind pedig a kormánypártok részéről a vezérszónok elmondta, hogy az ügyfelek anyagi terheinek a csökkentése a célja  és ezzel egyet is értünk természetesen, azt gondolom, mindannyian , annak mikéntjét nyilvánvalóan esetleg gondolhatjuk másképp. És nem ezt támadjuk, hogy ez nem lenne jó, sokkal inkább ezt jobban ki kellene fejteni, szélesebb körben kellene alkalmazni.

(14.20)

De hogy mire is gondolok? Azokra az adócsökkentésekre, melyeket mind a héten, mind az elmúlt két-három hétben vagy egy hónapban sorra szavaztak le úgy a Vállalkozásfejlesztési Bizottság ülésén, hogy tárgysorozatba sem vették, és nem engedték meg, nem adták meg azt a lehetőséget az ellenzéki képviselőknek, nem adták meg a Jobbik előterjesztőinek azt a lehetőséget, hogy egy szakmai vita lefolytatását kezdeményezhessük itt, a parlamentben. Nyilvánvalóan vitassuk meg! Nem biztos, hogy ugyanazokat a számokat kell elfogadni egyébként a törvényben, mint ami az általunk előterjesztett törvényjavaslatban van, de folytassunk egy érdemi szakmai vitát arra vonatkozóan, hogy hogyan tudjuk a lakosság terheit csökkenteni! Idetartozott azoknak az üzemanyagoknak az adóinak a csökkentése, amit egy évvel ezelőtt, tavaly október közepén nyújtottam be először, azóta már háromszor szavazták le. Ezen a héten, hétfőn volt az utolsó, amikor leszavazták. Természetesen ezt újra be fogom nyújtani.

Ugyanúgy, mint ami jelenleg, és itt kérem önöket, esetleg ha önök elé kerül, akkor majd azt támogassák, hogy a munkába járás költségét, ami jelenleg is 15 forint 2017 óta  még 370 forintos üzemanyagárnál lett megállapítva , azt emeljük föl 30 forintra. Szeretném hangsúlyozni, ezen törvényjavaslatok a szakma támogatását is bírják, a szakma is azt kéri, hogy a jelen üzemanyagáraknál ez az összeg már nem elfogadható, már nem kielégítő.

De meg kell hogy említsem az élelmiszerekre vonatkozó adócsökkentéseket. Azokat az alapvető élelmiszereket említem és hozom ide, melyek adójának a csökkentése elengedhetetlen a mai világban. Elengedhetetlen azért, mert nem mehetünk el amellett, hogy lassan 100 forint egy tojás és 1000 forint egy kenyér. Eljutott oda a magyar lakosság sajnos, hogy a kenyér és az alapvető élelmiszerek is már-már a luxuskategóriába tartoznak. Egy felelős kormányzásnak ezzel foglalkozni kell.

Amikor azt mondják, hogy a világpiaci árak elszabadulása miatt szabadultak el bizonyos termékek árai Magyarországon, azon túl, hogy ez egy külön vitát érdemelne, és ebbe most nem is feltétlenül szeretnék belemenni, de amennyiben a világpiaci árakat nem tudjuk befolyásolni, a magyar adóterheket tudja befolyásolni a magyar kormány és a magyar Országgyűlés, és nemcsak, hogy tudja, hanem azt gondolom, kötelessége is lenne.

Még egy területet hadd említsek! Ez pedig az önök által is rendkívüli módon szorgalmazott tűzifának a köre. Hiszen egyre több területen javasolják önök is, egyébként a lakosság is érzi a szükségét. Az, hogy egyébként ez hogyan találkozik, az önök által elmondottak és a valóság között mi a különbség, az ismét egy külön téma kellene hogy legyen, mert sajnos nem jutnak megfelelő módon, megfelelő szállítási eszközt találva és megfelelő áron és megfelelő időben tűzifához azok a lakosok, akik ezt igényelték, és szükségük is lenne rá. Viszont olyan ára van, és megjelentek ezen a piacon is azok az ügyeskedők, akik ráteszik azt a hasznot, amit az egyébként általában szegény vidéki lakosságnak kell megfizetnie, azon túl, hogy ezt kordában kellene tartani és hathatós segítséget nyújtani az ügyeskedőkkel, okoskodókkal szemben, a tűzifa adójának a csökkentése is rendkívül indokolt lenne, mint ahogy minden energiahordozó adójának a csökkentése, és már nemcsak azért, mert  hogy is mondjam?  ezzel az adócsökkentéssel, az ebbe az adónembe való belenyúlással nem Magyarország lenne az, aki utat mutatna, hanem egyébként, ha szétnéznénk a környező országokban, akár Bécsben, akár Angliában, de hogy ne nyugati példát mondjak, mondhatom Szlovákiát, Romániát, Lengyelországot akár, ahol az élelmiszerektől kezdve az energiahordozók adótartalmáig, felismerve a kormány, hogy ez mekkora segítséget nyújt a lakosságnak, belenyúltak, és azt mondták, hogy lemondanak a saját extrabevételeikről jelen esetben, mert Magyarországon jelenleg az van, hogy mind az önkormányzatok, mind a vállalkozások, mind a lakosság, mélyen-mélyen a zsebébe nyúlt már, ideje lenne, hogy a kormány is ezt megtegye.

Egy másik törvényjavaslat, amely a vad védelméről szól. Azt gondolom, hogy legitim vita tárgyát képezi a törvényjavaslatban foglalt is, ugyanakkor viszont higgyék el, hogy minden, de szinte minden  inkább így mondom  autóval közlekedő találkozott már vaddal. Aki esetleg csak Budapest belvárosában közlekedik, de talán ilyen nem is létezik, őket leszámítva mindenki találkozott már vaddal, látja azt, hogy milyen veszélynek vannak kitéve a közlekedők, és a közlekedők mellett természetesen idehozom azt is, hogy milyen veszélynek vannak kitéve a vadak is, a kettőnek a találkozása pedig egy igen komoly problémát okoz. Az nem megoldás, hogy egyébként „vadveszély”-táblával van telitűzdelve az ország, és ezzel meg van oldva, hogy egyébként figyeljenek az autósok.

Nagyon sok esetben, főleg a vidéki utakon annyira be van nőve az út széle, hogy a lehetősége sincs meg arra sem az autósnak, sem a vadnak, hogy elkerüljék a gázolást. Ezzel kellene foglalkozni mind a vad értékének és életének védelme érdekében, mind pedig a másik oldalon az autós életének és az autó anyagi értékének a vé-delme érdekében. Én örömmel láttam volna, ha a vad védelméről és a vadgazdálkodásról szóló törvénymódosító javaslatban erről is lehetett volna olvasni.

Az önkormányzatok tekintetében az a törvényjavaslat, amely az önkormányzatokkal foglalkozik, ez egy újabb tehertétel véleményem, véleményünk szerint az önkormányzatok számára. Olyan értelemben újabb tehertétel, hogy egy újabb területen érezhetik azt a helyhatóságok, hogy egyébként a Nagy Testvér figyel, és egyébként mindenben meg kell felelni. Ez nem azt jelenti, az általam elmondottak, hogy egyébként ne legyen törvényi felügyelet az önkormányzatok felett, sőt ezt én nagyon helyes dolognak tartom, hogy minden önkormányzati intézkedést, mely jegyzőkönyvben rögzített, és a kormányhivatal törvényességi főosztályának megküldésre került, hogy vizsgálják fölül, hogy egyébként sem a magyar jogrendszerrel, sem az uniós jogrendszerrel szembemenő intézkedés ne történhessen.

De itt meg kell hogy említsem, és számomra ez a jelen törvényjavaslati módosítás azt juttatta eszembe, amikor nagyjából 10-11 évvel ezelőtt a járási hivatalok felállításával, a hatáskörök elvételével olyan szintű zavar keletkezett egyébként mind akár a járási hivatal, mind az önkormányzati testületek munkájában, de legfőképp, és számomra ez a legfontosabb volt polgármesterként ezt mondhatom, hogy a lakosság ügyintézési szokásaiban keletkezett zavar, hiszen nem tudták, hogy egyes ügyekkel most hová kell fordulnom. Az önkormányzathoz, természetesen, hiszen mindig is odafordultam, mióta az eszem tudom, az elmúlt jó pár évtizedben. Nem, innentől kezdve a járási hivatalhoz. Nem tudták esetleg a járásnál, hogy ez most hozzájuk tartozik, mint ahogy nem tudták az önkormányzatnál, hogy ez most hozzájuk tartozik-e. Ezek a folyamatos feladatelvonások, kompetenciazavarok nem segítették sem az önkormányzatok működését, sem a járási hivatalok működését, de legfőképp nem segítették a lakosságnak a segítségnyújtást.

Természetesen ide lehetne hozni, de most ennek a törvényjavaslatnak nem tárgya ezt tárgyalni, hogy az elmúlt években, az elmúlt évtizedben milyen elvonásokkal kellett megküzdeniük. Röviden azért mégis idehozom engedelmükkel, mert az önkormányzatiság az, amely  önök is gyakran hangoztatják, hogy a szubszidiaritás elve mennyire fontos Magyarországon, annak minden közigazgatási területén. Teljes mértékben egyetértek vele, az önkormányzatok azok, akik legfőképp megtestesítik ezt, legfőképp a megtestesítését szolgálná az ő működésük, hiszen ők vannak helyben, ők látják, hogy mire van szükség.

Azzal viszont, ha elveszünk feladatokat akár a járások, akár a kormányhivatalok irányában, akár bármely irányban; azzal, ha elveszünk kompetenciákat, elveszünk adóbevételeket  gondoljanak bele olyan kistelepülések vonatkozásában, hogy mit jelenthettek az elmúlt egy, másfél, két év adóbevételei, akik egyébként másféle bevételre az állami normatíván kívül nem is tudnak szert tenni, nincs lehetőségük. Így első körben azt tudják tenni, hogy a nem kötelezően ellátandó, önállóan vállalt feladataikat, és ezt látjuk a mai napokban, hetekben, hónapokban, elengedik. Ez a lakosság számára rossz. Természetesen rossz az önkormányzatnak is, de közelítsük meg a lakosság irányából: a lakosság számára ez rossz. Rossz, ha be kell zárni egy sportlétesítményt, egy kulturális létesítményt.

(14.30)

No, de ha még mindig nem tudják a kötelező terheiket kifizetni, akkor mi lesz? A kötelező feladataikat kell elengedni? Azt ugye, nem lehet elméletileg, államilag kötelezően rájuk rótt feladatról van szó, de ha nem lesz hozzá megfelelő forrás, akkor veszélybe kerülhet a gyermeknevelés, az óvodai, a bölcsődei nevelés, az idősellátás.

Itt szeretném azért felhívni a figyelmet, hogy az iskolai oktatásnál láthattuk az elmúlt másfél-két évben, hogy volt online rendszer, online oktatás. Ez azért a gyermekek fejlődését, képzését nyilvánvalóan a szakemberek által sem pallérozta tökéletesen, hiszen nem volt meg az a személyi kontaktus, nem volt meg az a lehetőség, hogy egyébként tényleg az oktatás oktatás legyen. Ugyanakkor viszont volt az a hibrid rendszer, amiben mégis ezt meg lehetett tenni. Bölcsődei, óvodai nevelést nem lehet online végezni, mint ahogy idősgondozást sem. Én azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne, hogy ezekkel foglalkozzunk.

Egy utolsó területet engedjenek meg nagyon röviden, ez pedig a hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat módosítása. Tavaly februárban volt az Országgyűlés előtt a hulladékgazdálkodásról szóló törvény módosítása, amit jelen törvénymódosítással egyébként visszahelyeznek, mondhatni, majdhogynem eredeti formájába. Természetesen nem eredetibe, de mégis.

Ennek kapcsán engedjék meg, hogy megemlítsem, hogy a Törvényalkotási Bizottság ülésén, ami egyébként ebben a teremben volt akkor a Covid-járvány időszakában, itt volt az Országos Hulladékgazdálkodási Tanács elnöke. Elnök úr elmondta aggályait a törvényjavaslattal kapcsolatban, és süket fülekre talált, majd elküldte e-mailben minden egyes pártfrakció vezetőjének. Egyedül én voltam az, aki a frakció vezetőjétől megkapva foglalkoztam ezzel az üggyel, úgy, hogy olyan határozati javaslatot nyújtottam be, ami nem egy ellenzéki javaslat volt, nem egy pártjavaslat volt, hanem a szakma véleményét tartalmazó javaslat. Elmondtam a bizottság ülésén, hogy a szakma javaslatáról szavaznak, nem Dudás Róbert javaslatáról, önök ezt mégis leszavazták.

Azt írta elnök úr ebben a javaslatában, amit én nyújtottam be, hogy „a módosítás változatlan tartalommal történő hatálybalépése hazánk hulladékgazdálkodási teljesítményének nagymértékű visszaesését hozhatja magával. Elképzelhetetlen, hogy egy koncesszor hatékonyan helyettesíteni képes egy országosan működő sokszereplős szabadpiacot, az EU újrafeldolgozási célértékeinek eléréséhez nem a hatékonyság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és a gyűjtési lehetőség csökkentésére, hanem a szektor gyűjtési kapacitásainak együttes kiaknázására és növelésére van szükség.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Jelen törvényjavaslat bizonyos részeit támogatni tudjuk, bizonyos részeit pedig nem. Köszönöm szépen. (Balassa Péter tapsol.)