SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos nem lep meg, hogy a nemzeti vagyon széthordása láthatóan továbbra is a Fidesz-kormány prioritásai közé tartozik. Azt viszont minden eddiginél veszélyesebbnek érzem, hogy most az ország felbecsülhetetlen értékű természeti kincseit, a közös természeti örökségünket akarják kiárusítani.

Korábban már az Alkotmánybíróság ez ügyben többször az önök kezére csapott, de úgy látszik, hogy nem nyugszanak, és most egy olyan törvényjavaslatot nyújtottak be Semjén Zsolt nevében „Az állami vagyonnal való gazdálkodás hatékonyságának növelése” címen, amellyel megpróbálják kicselezni a korábbi alkotmánybírósági határozatokat, és a céljuk, hogy védett területeket kótyavetyélhessenek el pályáztatás és verseny nélkül.

Bizonyára tudják, hogy az Alkotmánybíróság 1994-es határozata rendelkezett környezet- és természetvédelmi ügyekben a visszalépés tilalmáról, rögzítve, hogy a védettség már elért szintje utólag jogszerűen nem csökkenthető. Minden, a védett területek privatizációjával kapcsolatos későbbi Ab-döntés is erre az 1994-es döntésre utal vissza, és mind ugyanabba az irányba mutat. A természetvédelem alapvetően az állam dolga, a védett területek alacsony áron történő magánosítása nem közérdek akkor sem, ha önök ilyen jól szórakoznak.

A korábbi alkotmány helyébe önök által hozott Alaptörvény azzal, hogy a védett természeti értékekkel kapcsolatos felelősséget mindenkire, vagyis az állam minden polgárára, hatóságára és intézményére kötelező érvényűvé tette, nem csökkentette, hanem változatlanul érvényben hagyta a korábbi állami felelősséget. Erre az említett alkotmánybírósági határozatok egyértelműen kitérnek, jelezve, mind a feladat, mind a hatáskör, mind a szükséges infrastruktúra elsődlegesen az államnál van, bár az tény, hogy önök az elmúlt 12 évben a természetvédelmi hatóságok és a természetvédelem intézményrendszerének a meggyengítésén fáradoztak sajnos, és ezt folyamatosan igyekeztek elvégezni, tovább gyengíteni a hatóságokat.

Az önök kormányának korábbi erdőprivatizációs kísérletei kapcsán szintén volt egy állásfoglalása az Alkotmánybíróságnak, amely így szólt: az állam a jövő nemzedékek mint kedvezményezettek számára egyfajta bizalmi vagyonkezelőként kezeli a rábízott, a nemzet közös örökségébe tartozó természeti és kulturális kincseket, ekként a jelen generációk használati és hasznosítási joga nem korlátlan. Továbbá azt is kimondták, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon, a nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása. Segítek az értelmezésben: mindez annyit jelent, hogy a gazdasági érdekek nem írhatják felül a természeti kincsek megőrzéséért viselt állami felelősséget. A védett természeti területek az államnál vannak a legjobb helyen, és ha ott vannak, akkor már nem kell őket máshova tenni.

Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy nem szolgál semmilyen közérdeket, ha az állam, amelynek elsődleges feladata ezeknek a kincseknek a megóvása, most nekiáll versenyeztetés nélkül, az eddigieknél sokkal könnyebben magánkézbe átjátszani a védett területeinket. És sajnos, ha egy terület magántulajdonban van, már egy tollvonásba kerül a védelem szintjének csökkentése, hiszen éppen néhány hónapja engedélyezték, hogy védett vagy Natura 2000-es magántulajdonú erdőkben a széles társadalmi tiltakozás ellenére lehetőség legyen a tarvágásra. Talán nem csoda, hogy az jut eszembe, esetleg ugyanilyen trükkre készülnek e törvényjavaslat kapcsán is, tehát kiárusítják a védett területeket, majd utána valahol csökkentik a védettség szintjét, és lehetővé teszik azok művelését, beszántását.

Nem tudom, tudjáke egyébként, hogy mikor alakult az első magyar nemzeti park. Segítek, 1973-ban a Hortobágyon. Akkor 52 ezer hektár volt, mostanra a területe mintegy 81 ezer hektárra bővült. Azóta egyébként összesen tíz nemzeti parkunk alakult meg, és kapaszkodjanak meg, ezek a nemzeti parkok a természeti szempontból értékes területek megvásárlásával is foglalkoztak, tehát a közös pénzünket erre költötték. Így nemcsak a legfontosabb védett fajoknak otthont adó területeket vásárolták meg, hanem olyan utakat, felhagyott bányákat, esetleg felhagyott szántóföldeket, csatornapartokat, amelyek a már meglévő értékes területek pufferzónájául szolgáltak, vagyis védik azokat a nagyon értékes területeket, ahol nagyon sok védett faj található. Tehát ezekre is szükség van ahhoz, hogy a védettség már elért szintje ne csökkenjen, de önök most csekély bevétel reményében a kiárusítás mellett akarnak dönteni.

Nem tudom, észrevettéke, hogy a klímaválság és az egész Földre kiterjedő élővilágkrízis olyannyira fenyegeti már az emberi társadalmunkat, hogy a világ országainak vezetői globális konferenciákon igyekeznek erre valamilyen megoldást találni, legközelebb éppen most decemberben. Tudniuk kell, hogy a termőföld minősége, a levegő, a vizeink tisztasága, a megfelelő mennyiségű csapadék, a páratartalom, a beporzók megmaradása és az élelmiszer-termelésünk sikeressége mind azon múlik, hogy a minket körülvevő környezet, az ökoszisztéma milyen állapotban van.

(11.30)

És ezek komoly veszélyben vannak, ezért azt szeretném még mondani, hogy a Párbeszéd, hogyha így hagyják ezt a vagyontörvény-módosítást, akkor Alkotmánybíróságon fogja ezt megtámadni, mert nem hagyjuk…