Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi hetekben Európa kormányai versenyt futnak azt illetően, hogyan támogassák a nemzeti vállalkozásaikat, kisvállalkozásokat, mikrovállalkozásokat, ezzel szemben magyarként azt tapasztaljuk, hogy ezen kisvállalkozások vagyona, de egyébként a családok vagyona, fizetései, megtakarításai is folyamatosan értékelődnek le, ennek pedig egyik fő oka a magyar forint brutális vesszőfutása.

Láthatjuk, hogy 2010-ben, amikor önök átvették a kormányrudat, nagyjából olyan 266 forintos euróárfolyammal kapták meg azt a lehetőséget, hogy megerősítsék a nemzetgazdaságot, és bár előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a háború miatt romlik a magyar forint fizetőereje, a helyzet az, hogy a háború kirobbanása előtt 367 forintot kellett adni egy euróért, tehát több mint 100 forinttal többet, mint anno, a Fidesz-kormány hatalomba lépésekor. A háborús időszak közepén pedig azt látjuk, hogy 410 forint környékére, adott esetben fölé is kúszott ez az árfolyam  brutális különadóval ér fel mindez a magyar családok számára. Drágább ettől a gyermekruha, drágább ettől a gyógyszer, drágább ettől a bébiétel, és drágábbak az alapvető élelmiszerek is, tehát elvárható lenne, hogy Magyarország Kormánya végre tegyen valamit.

Mégis mit tesz a magyar kormány, amikor nekiszegezem a kérdést, hogy miért gyengítik tudatosan a forintot, miért hagyták ezt a folyamatot, most pedig, amikor beavatkoznának, miért nem sikerül mindez? Akkor azt szokták mondani, hogy hát, alapvetően a Magyar Nemzeti Bank felségterületéről beszélünk. Ezek után megkérdeztem a Magyar Nemzeti Bankot, amely elmondta, hogy hát, neki nincs árfolyamcélja, mert az Országgyűlés a róla szóló törvénybe nem írta bele, hogy legyen árfolyamcélja.

Éppen ezért szeretném feloldani az önök számára ezt a problémát két irányból. Egyrészt a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását javasoljuk annak érdekében, hogy legyen árfolyamcélja a jegybanknak, tehát senki ne mondhassa azt, hogy egy bizonyos zónán kívüli kilengés esetén neki nincsen beavatkozási kötelezettsége; a kormány is elismeri, hogy ez szükséges, hiszen most már próbálkozik a Magyar Nemzeti Bank, csak későn, rosszul és egyáltalán nem hatékony módon. A másik javaslatunk pedig az Alaptörvény módosítása, igenis jelenjen meg benne célként a nemzeti fizetőeszköz vásárlóerejének a megőrzése, mert ez kihat arra a nemzeti vagyonra, annak az értékére is, amit pont maga az Alaptörvény szabályoz.

Természetesen nem a forintárfolyamot akarjuk törvényekbe beleírni, mint ahogy a fideszes képviselők egyike-másika ezt dekódolta magának. A helyzet az, hogy ha az Alaptörvényben megjelenik egy ilyen erős törekvés, akkor minden egyes, ezzel ellentétes kormányzati döntés vagy pozíció felvétele alkotmányellenes és megtámadható lesz; hozzáteszem, a későbbi korokban is, mert nem tudjuk, hogy meddig lesz Fidesz-kormányzás, de egyszer biztos, hogy változás lesz ebben a struktúrában, akkor sem mindegy, hogy tudjuke védeni a magyar forintot vagy sem. Én bármely kormánnyal szemben védem a magyar forintot, amely a magyar forint értékállóságának megőrzése ellen tesz lépéseket.

És idecsatlakozik a vállalkozói csomagunk következő javaslata, amely arról szól, hogy adóváltozás évente maximum egyszer lehessen. Magasak az adók, látjuk, a kormány folyamatosan és nagyon gyorsan nyúl bele ebbe a rendszerbe, látjuk, de a kata kivéreztetésének példája bizonyítja, hogy óriási károkat okoz az, hogyha néhány hét alatt megpróbálnak szétbombázni egy ilyen rendszert. Arról szóló javaslatot fogunk tehát benyújtani, hogy évente maximum egyszer lehessen adózási szabályokhoz hozzányúlni. Magam csak annyit tennék hozzá, hogy szeretném, ha ezek mind kedvezőek lennének az állampolgárokra nézve. Ezért egy valódi nemzeti konzultációs kérdést is feltettünk a világhálóra, amely úgy szól, hogy támogatjae, hogy a magyar kisvállalkozások az uniós átlagnál kevesebb adót fizessenek, de ami még fontosabb, egyszerűbb módon.

Nagyon fontos tehát a vállalkozási csomagunknak mind a három pillére, amelyet felsoroltam, de kérem önöket, hogy ezen a napon ne feledkezzünk meg november 4e közeledésére való tekintettel sem szabadságharcunk leverésének évfordulójáról és azokról a kárpátaljai magyar testvéreinkről sem, akik most egy másik háborúban áldozzák a vérüket, jellemző módon a családjuk megvédésének szándékával. Éppen ezért arra kérem önöket, hogy a felszólalásomból hátralévő idő tekintetében néma felállással emlékezzünk meg azokról a kárpátaljai magyar testvéreinkről és a levert forradalom áldozatairól is, akikre ezekben a napokban emlékeznünk kell. Köszönöm. (Az ülésen részt vevők rövid időre felállnak.) Köszönöm.