BEDŐ DÁVID (Momentum): Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Ez a szokásos mellébeszélés. A létező legegyszerűbb kérdést tettem fel önnek; a létező legegyszerűbb kérdést, és még erre is képtelen válaszolni.

Bárkit megkérdez az ember ebben az országban  bárkit  pontosan tudni fogja, hogy mennyit fizet gázért és áramért. (Rétvári Bence: Mondd, te mennyit! Dávid, mesélj!) Pontosan tudja, hiszen azt számolgatja hónapok óta, hogy hogyan fog kijönni a következő hónapokban, és hogyan fogja kifizetni a rezsiszámláit. De az ország miniszterelnöke ezt nem tudja! Ön szereti játszani a nép egyszerű gyermekét. Szereti azt hazudni mindenkinek, hogy egy átlag magyar. De melyik átlag magyarnak van két villája és egy luxusbirtoka? (Rétvári Bence közbeszól.) Melyik átlag magyar nem tudja azt, hogy mennyit fizet otthon a rezsiért?

Önnek kellene megoldást nyújtania több millió magyar embernek, hogy mit tegyenek egy ilyen válságban. De hogy tudna megoldást nyújtani, amikor azt sem tudja, mi a probléma, mert annyira elrugaszkodva él  nem is tudni éppen, hogy hol él, melyik házában vagy melyik villájában. (Zaj, felzúdulás a kormánypárti padsorokban.  Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ez hülye!)

Én arra kérem önt, miniszterelnök úr, hogy menjen majd haza ma, vegye elő a rezsiszámláit, és nézze meg, azt, hogy mivel szembesül több millió magyar nap mint nap! Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.  Zaj, közbeszólás a kormánypártok padsoraiban: Hazudós!  Rétvári Bence közbeszól.)