DR. MARUZSA ZOLTÁN VIKTOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a magyar köznevelés minőségéről szeretnék beszélni. Fontos ez, hiszen 2010 óta minden évben azt halljuk, hogy összeomlik, sőt már összeomlott a magyar oktatási rendszer. Minden évben meghallgatjuk, hogy milyen gyenge a tanulók teljesítménye önök szerint. Minden évben azt halljuk, hogy nagyok a teljesítménybeli különbségek, hogy az oktatás hátránykompenzációs szerepe Magyarországon rendkívül alacsony. Minden évben megtudhatjuk, hogy hány ezer pedagógus hiányzik a rendszerből önök szerint, és minden évben elmondják, hogy tragédia, hogy csak 16 éves korig tankötelesek a gyerekek.
Ezekben a kérdésekben egy elképesztő dezinformációs hadművelet zajlik. Ezt a mai politikai vitát én ezért tényekkel szeretném megalapozni, még mielőtt az érdemi vita elindul. Nézzük meg, hogy milyen is a tanulók teljesítménye a magyar köznevelésben! Hogyan mérjük ezt? Vannak hazai és nemzetközi méréseink, adataink erre vonatkozólag.
A hazai mérések közül a legrégebbi múltra az országos kompetenciamérés nyúlik vissza. Szövegértés, matematika területén 6., 8. és 10. évfolyamon mérünk, az idei évtől a természettudomány területén is. Összehasonlítható, ugyanarról a mérésről beszélünk, a pontszerkezet alapvetően nem változott.
2008-ban matematikából a 8. évfolyamon 1601 pontot értek el átlagosan a magyar tanulók. 2019-ben matematikából 8. évfolyamon 1624 pontot értek el. Ez 23 ponttal magasabb, 1,5 százalékkal magasabb, mint 2008-ban. 2008-ban szövegértés, szintén 8. évfolyam, 1579 pontot értek el átlagosan a magyar tanulók. 2019-ben szövegértés, 8. évfolyam, ugyanabban a kategóriában, 1608 pont. Ez 29 ponttal magasabb, összességében tehát 1,8 százalékkal magasabb, mint a 2008-as adat. A kompetenciamérés eredményei tehát, vitán felül áll, hogy javultak ebben az időszakban.
A nemzetközi mérések közül az egyik nagy múltú a TIMSS-mérés, ez 4. és 8. osztályosok matematikai mérése elsősorban, de természettudományt is mér egyébként. A 4. évfolyamosok esetén a 2007-es mérés matematikából: 510 pontos átlagot érnek el a tanulók. 2019-es az utolsó mérés itt is; 523 pont ekkor a magyarok eredménye, 13 ponttal magasabb, mint a 2007-es, 2,5 százalékos javulást mérhettünk.
(16.30)
A 8. évfolyamon a 2007-es mérés szerint matematikából 517 pont az átlageredmény, 2019-ben, az utolsó mérés esetén pontosan ugyanennyi, 517 pont nem javult, és nem romlott. 2019-ben egyébként az Európai Unió tagállamainak az átlaga a TIMSS-en 504 pont volt, Magyarországnál csak két állam szerepelt jobban ezen a mérésen. A magyar eredmény az EU-átlag felett van 2,5 százalékkal. A magyar eredmény egyébként jobb, mint az Egyesült Államok, Anglia, Finnország, Svédország, Portugália, Olaszország vagy éppen Franciaország eredménye.
Szintén nagynevű nemzetközi mérés az úgynevezett PIRLS. A 4. évfolyamos tanulók szövegértésméréséről van szó: 2001-ben 543 pontot értek el áltagosan a részt vevő magyar tanulók, 2006-ban 551 pontot, 2011-ben 539 pontot, 2016-ban 554 pontot, a legjobb eredmény a 2016-os ezen a mérésen is; itt nem látszik semmiféle összeomlás, nem úgy tűnik. A magyar eredmény az EU-tagállamok tíz legjobb eredménye között szokott lenni egyébként mindig ezen a mérésen is, a PIRLS esetén. A 2021-es adatokat itt még nem tudjuk, a mérés már megvolt, de a járvány után került rá sor. A járvány Európában a 4. évfolyamosok esetén egyébként, azt tapasztaljuk más méréseken, mindenhol 2-3 százaléknyi romlást okozhatott. De csak összehasonlításképpen: éppen a múlt héten publikálták Németországban az úgynevezett IQB-mérést, ez mínusz 4,5 százalékos romlást mutatott egyébként a német 4. évfolyam esetén.
Az, hogy itthon a járvány a 8. és 12. évfolyamosoknál tavaly publikáltuk ezt az adatot a 2021-es mérésben az előző öt év átlageredményéhez képest nem mutatott semmilyen romlást, a 6. évfolyamon pedig csak 1-2 százalékos romlást mutatott, kiváló eredménynek számít, a járvány időszakában is megállta a helyét a magyar köznevelési rendszer.
A nemzetközi mérések közül a legtöbbet idézett egyébként a PISA-mérés, ez a 15 éves tanulók matematikai és szövegértési tudását méri. 2006-ban a matematika esetén 490 pontot értek el a magyar tanulók, 2018-ban 481 pontot, itt valóban összességében 9 ponttal, mínusz 1,7 százalékkal romlott az eredmény. 2006-ban a szövegértés 482 pont, 2018-ban 476 pont, valóban itt is 6 pont a csökkenés, mínusz 1,3 százalék; nagy összeomlásnak egyébként ezt sem nevezhetjük. A világ legfejlettebb országait tömörítő OECD-átlag alatt mindössze 2 százalékkal van a magyar eredmény.
Egyébként azt is fontos elmondani, hogy az OECD-átlag is csökken. A kezdeti 500 pontról ezek a skálák mind 500 pontra lettek annak idején összeállítva 2006-ra 496 pontra, 2018-ra pedig 488 pontra romlott vagy csökkent az OECD-átlag, éppen 1,7 százalékkal, pont úgy, ahogy a magyar átlageredmény.
Akár arról is beszélhetnénk, bár nem ezért vagyunk ma itt, hogy az istenített Finnország átlageredménye 2006-ban még 553 pont volt, a 2018-as mérésen pedig négy, folyamatosan romló mérési eredményt követően már csak 516 pont, mínusz 6,7 százalék, mégsem olvastam sehol egyetlen cikket sem arról, hogy összeomlott volna a finn oktatási rendszer.
A szövegértés terén egyébként a magyar PISA-eredmény pont olyan, mint Olaszországé, de mondjuk, 6 ponttal jobb, mint a luxemburgi. Matematikából a magyar eredmény Spanyolországéval egyezik meg, de 3 ponttal jobb, mint az Amerikai Egyesült Államok eredménye. A szomszédos országok közül egyébként Ausztria és Szlovénia eredménye az, ami egy picivel felettünk van, Horvátország, Szlovákia eredménye nagyjából megfelel a magyar eredménynek, Szerbia, Románia és Ukrajna pedig minden mutató terén jóval gyengébb a magyarnál.
Vizsgálhatjuk az oktatás hátránykompenzációs szerepét is. A családi háttérnek Magyarországon az oktatás eredményessége terén valóban nagyon markáns szerepe van, ennek persze vannak előnyei. Köszönet minden olyan családnak, amely nagyon sok támogatást, hátteret tud adni a gyerekek jó tanulmányi teljesítményét támogatandó az iskola mellett. Ahol ez nincs meg, ott van arra szükség, hogy az iskola hátránykompenzációs szerepe nőjön, hiszen minden gyereknek joga van az azonos színvonalú oktatáshoz.
Azt állítom, hogy az oktatási rendszer 2010 utáni átalakításával ez a hátránykompenzációs szerep igenis javult. Éppen a PISA-mérés adatait tudjuk itt is segítségül hívni: 2009-ben a teljesítménykülönbségek 26 százalékáért volt felelős a családi háttér a PISA-adatok alapján, 2012-ben már csak 23 százalékáért, 2015-ben 21,6 százalékáért, 2018-ban pedig már csak 19,1 százalékáért. Tudom, hogy ez egy kényes mutató, de a helyzet éppen a PISA-adatok alapján javuló tendenciát mutat, ezért azt javaslom, hogy ne térjük vissza a 3 ezer iskolafenntartó önkormányzat világába, hiszen akkor érvényesül csak igazán a „szegény település rossz iskola, gazdag település jó iskola” elv. A mostani rendszer képes arra, hogy javuljon az oktatás hátránykompenzációs szerepe.
Beszéljünk egy kicsit a pedagógusok létszámadatairól is! A pedagógusok létszáma a köznevelésben és a szakképzésben együttesen 2006-ban még csaknem 183 ezer volt. Ez csökkent a 15 ezer fős felépítés időszakában 2008-ra 169 ezer főre. Ez a létszám azóta érdemben nem változott, annak ellenére, hogy egyébként a tanulói létszám 12 százalékkal csökkent. A 2009/2010-es tanév esetén 1,7 millió tanuló volt, a 2021/2022-es tanévben 1,5 millió, mínusz 210 ezer tanuló, ennyivel csökkent a tanulólétszám. Ennek köszönhetően 2010-ben egy pedagógusra 11,5, 2020-ban egy pedagógusra 10,4 tanuló jutott statisztikai átlagban. Az OECD átlaga egyébként 14. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne munkaerőhiány, hiszen mindenhol, a gazdaság minden ágazatában és nemcsak Magyarországon, hanem Európában is jelentős munkaerőhiánnyal küzdünk, de szó sincs arról, amit pedig elolvashatunk minden létező fórumon, hogy 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, vagy ha igen, akkor ez 2006-hoz képest igaz.
Beszéljünk a tankötelezettség korhatáráról is, hiszen nagyon sok esetben hallhattuk itt az Országházban is a vita során, amikor a kormány csökkentette a tankötelezettség életkori határát, hogy vajon milyen hatást vált ki. Ugye, a kérdés az, hogy meddig legyen kötelező iskolába járni, és melyik életkortól legyen ez a tanulónak az egyéni választása. A kormány 18 évről 16 évre csökkentette egy évtizeddel ezelőtt ezt a kötelező jelleget, és a baloldal akkor ezt ellenezte, nagy vita volt, érdemes megnézni az eredményét. Szó szerint értsük az eredményét! A kérdés az, hogy hogyan alakult a legalább felső-, középfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 20-24 évesek körében. Jelenthetem, hogy a legalább felső-, középfokú végzettséggel rendelkező 20-24 évesek hazai aránya 2009-ben 83,6 volt, 2020-ban 85,7, tehát az arány javult ebben a mutatóban. Az EU átlaga egyébként a 2020-as Eurostat-adat szerint 84,3, tehát a magyar eredmény az uniós átlagnál is jobb. És abban is biztos vagyok, hogy ezt az arányt tovább fogja javítani a technikumokban bevezetett ösztöndíjrendszer, hiszen a lemorzsolódás ebben az iskolatípusban volt a legmagasabb. A bevezetett ösztöndíjrendszer ezen tovább fog javítani.
Kihívások természetesen vannak. Miniszterhelyettes úr is elmondta, hogy milyen sok előremutató lépést tettünk, és meg kell felelnünk eközben munkánk során számos elvárásnak: ott a társadalom elvárása, hogy az iskola hármas szerepe ami az oktatás, a nevelés, a minél teljesebb gyermekfelügyelet feladataiban megfogható minél inkább megvalósuljon; ott a gazdasági elvárás, hogy jól felkészült, további tanulásra vagy munkára kész fiatalok utánpótlását biztosítsuk; ott vannak a pedagógusok, akiknek jogos elvárásuk, és mi méltányos bért is szeretnénk nekik biztosítani; ott vannak a szülői elvárások, hogy versenyképes tudást biztosítsunk, hogy gyermekeik a tehetségüket ki tudják bontakoztatni.
A Belügyminisztérium ezeknek az elvárásoknak meg szeretne felelni. Munkánk során valljuk, hogy a köznevelés megújításának középpontjában a gyermek kell hogy legyen. Célunk ezért egy jelentős béremelés végrehajtása, és így a pedagógus-utánpótlás biztosítása. Célunk a jelentős béremelésen túl a valós értékelésen alapuló, a teljesítményhez kapcsolódó differenciálás lehetőségének a megteremtése. Célunk, hogy a jelentős arányban hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó kollégák munkáját még jobban elismerjük. A béren kívüli ösztönzési lehetőségek közül több továbbképzési lehetőséget, a kistelepüléseken a lakhatás elősegítését és egy további, kedvezményekre jogosító pedagógusigazolvány bevezetését akarjuk.
(16.40)
Be akarjuk vezetni a pedagógusi munka belső vezetői teljesítményértékelését, emellett a külső minősítést is szeretnénk megerősíteni, ennek elemeit viszont opcionálissá tennénk. Kibővítjük a tanulmányi eredményesség mérésének rendszerét, ami fontos visszajelzést ad az intézménynek a pedagógusok munkájának eredményességéről, a tanulók fejlődéséről. Tovább szeretnénk erősíteni a magyar köznevelési rendszer digitalizációját. Mindezek a lépések tovább fogják erősíteni a magyar köznevelési rendszer eredményességét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)