ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem: „A magyar iskolarendszer összeomlott, tisztelet az elszigetelt kivételeknek és a lehetetlen körülmények között is helytállni akaró pedagógusoknak. Összeomlott, mert az iskolákat jelentős részben műveletlen és neveletlen fiatalok tömegei fejezik be vagy hagyják el, akik nem alkalmasak a munkavállalásra, és nem hajlandók a társadalmi együttélés legelemibb szabályainak betartására sem.” Államtitkár úr, ez nem egy ex-SZDSZ-es oktatási tudor írása, mondjuk akkor, a merce.hu-ról, hanem 2010-ből való ez az idézet, a Magyar Nemzetben jelent meg Salamon Konrádtól, attól a konzervatív Salamon Konrádtól, akinek a tankönyvéből még én is szívesen és örömmel tanítottam.

Nos, azért azt látni kell, hogy a pszichológiából jól ismert Anna Freud-féle énvédő mechanizmusok a kormányzati körökben is működnek. Hogyan is? Hát úgy, hogy tagadják, tagadják az egésznek a létét, és az ilyesféle termelési beszámolókból, amivel azért szoktunk olykor találkozni az önök részéről, ez a tagadás köszön vissza. Vagy ha nem tagadják, és akkor egy fokkal jobb helyzetet nézünk, akkor racionalizálják ezt a problémát.

(17.50)

Mit jelent ez? Azt, hogy megpróbálják, ha nem is tagadni, de rákenni másra a felelősséget, és itt rendre most is előjött Brüsszel. Nagyon sokszor, amikor ezzel a témával foglalkozunk, mindig Brüsszel, Brüsszel. Szeretném jelezni, hogy a Jobbik frakciója megszavazta azokat a törvényjavaslatokat, amelyekkel azok a pénzek, amelyek valóban megjárnak a magyar nemzetnek, hazahozhatók, de hozzátesszük mindig: ezeket a pénzeket valóban nem kell akkor ellopni és olyanformán kezelni, ami nem a magyar nemzet javát szolgálja.

Szóval, jobb lenne, ha megfogadnák azt a tanácsot, illetve azt a történelmi példázatot, amit Klebelsberg Kunó tárt önök elé. Önök állandóan Brüsszelre hivatkoznak, és ha Brüsszelről beszélnek, akkor én kénytelen vagyok újra meg újra fölhozni azt, hogy milyen körülmények közepette kellett a két világháború közötti legendás oktatásügyi miniszternek helytállni és sikerágazattá fejleszteni a hazai oktatásügyet. Trianon, egy vesztes világháború után vagyunk, de mondok mást: ’19. őszi jelentés szerint 19 ezer vagon volt az a mennyiség, amelyben a lopott vagyont vitték ki az országból a megszálló román csapatok, és ilyen körülmények között ők nem Párizsra meg aztán Versailles-ra mutogattak, hanem nemzeti erőforrásokat teremtve valóban sikerágazattá fejlesztették a hazai oktatásügyet, mert pontosan tudták, hogy ennek az országnak más esélye nincsen.

De kérdés az, hogy milyen versenyképességi paradigmában gondolkodunk. Ha valóban a kiművelt emberfők sokasága jelenti egy nemzet erejét és a kibontakozás lehetőségét úgy, ahogy azt Széchenyi mondta, akkor bizony így kell cselekedni, ahogy Klebelsberg tette, akire önök is hivatkozni szoktak. Viszont, ha az a Parragh-féle paradigma jön elő, ami inkább Latin-Amerikába való, és nem csak az oktatásügy vonatkozásában  jól láttuk, szociális kérdésekben vagy éppen a munkavállalókkal kapcsolatos hozzáállásukban is ez köszön vissza rendre , akkor az a helyzet, hogy így ebből megoldás nem lesz.

Igen, kettős iskolarendszert működtetnek. Sokszor rávilágítottunk már mi is arra, hogy az elit egyes tagjai bizony a gyermekeiket, az unokáikat olyan elitiskolákba járatják, ahol adott esetben több millió forint a tandíj évente. A többieknek, a plebsnek, bizony ki kell mondjam, sokszor az önök által is cselédnek tartott köznép gyermekeinek viszont ott van a lepusztult közoktatás. Ezen kellene változtatni, ha valóban egy polgári és független társadalmat szeretnének.

És akkor jöjjön néhány statisztikai adat! Államtitkár úr, ön is idézett, én is idézni fogok az Európai Bizottság oktatási és képzési figyelőjéből. Nézzük csak! 2010-ben az alulteljesítő 15 éves magyar fiatalok aránya olvasás tekintetében 17,6 százalékos volt, ez 2020-ra 25,3 százalékra romlott. Matematika terén 22,3 százalék 2010-ben, 2020-ra 25,6 százalékra romlott. Természettudományok 14,1 százalék volt 2010-ben, ez romlott 2020-ra 24,1 százalékra. Míg 2010-ben mind a három területen jobban szerepeltünk, mint az uniós átlag, 2020-ra mind a három területen rosszabbul szerepelünk, mint az uniós átlag. És akkor van még egy szám: 2010-ben a lemorzsolódott fiatalok aránya, tehát a korai iskolaelhagyók aránya 10,8 százalék volt, ebből lett 12,1 százalék, és hozzáteszem, a cigány fiatalok körében ez az arányszám majdnem kettőharmados.

Államtitkár úr, szó volt itt az anyagi megbecsüléséről a pedagógusoknak, legyen szó akkor az erkölcsiről is! Néhány évvel ezelőtt azért borzolta egy egész ország kedélyállapotát, amikor mondjuk, Mezőtúron vagy Pesterzsébeten magukból kivetkőzött fiatalok támadtak pedagógusokra; olyan fiatalok, akiknek a családjában valószínűleg az asszertív kommunikáció semmit nem jelentett; olyan fiatalok, akik tengerimalac helyett, mondjuk, pitbullt tartanak, és olyan fiatalok, akiknek a családjában valóban az erőszak az isten. Milyen példát mutatnak önök, államtitkár úr, illetve kormánypárti képviselőtársaim, amikor ezeket a pedagógusokat, akik a kásleri axiómát megvalósítva valóban példát mutatnak gyermekeinknek, és megmutatják azt, hogy milyen saját magukért kiállni és másokért küzdeni, őket a szőnyeg szélére állítják vagy adott esetben kirúgják, vagy éppen a NER egyik propagandistája egyenesen söpredéknek minősíti őket? Szóval, ha azoktól a fiataloktól elvárjuk, hogy tiszteljék a tanárokat, akkor arra kérem önöket, hogy nulladik lépésként önök is tiszteljék a pedagógus kollégákat.

Egy történetet szeretnék azért Dél-Somogyból hozni. Az ország első paraszti származású országgyűlési képviselője, Nagyatádi Szabó István visszaemlékezéseiben leírta, és tudták róla ott helyben, Dél-Somogyban, hogy amikor vissza-visszatért a falujába, Erdőcsokonyába, akkor mindig kalapját levetve, előre köszönve, mester uramnak szólította egykori tanítóját. Ilyesféle tiszteletet várnak el önöktől is a pedagógusok. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)