DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Folytatnám Ander képviselőtársam őszinte, józan és olyan tisztességes, kiegyensúlyozott konzervatív álláspontunk ismertetését (Derültség a kormánypártok soraiban.), ami ebben a kiemelt nemzetstratégiai ágazatban a Jobbik véleménye szerint a mai vitában meg kellene hogy jelenjen, ahelyett, hogy arról vitatkoznánk, hogy mi történt 2010 előtt, amikor a mi politikai közösségünk egyébként még a magyar Országgyűlésben sem ült. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Szerencsére!)

Hadd kezdjem ott, hogy azért gondoljuk egy nagyon hibás kormányzati struktúrának azt, amit a Fidesz 12 éves kormányzása alatt látunk, és azért gondoljuk azt, hogy egy egységes, olyan oktatási minisztériumra van szükség, amely az óvodától az egyetemig, sőt még a felnőttképzést is ideértve minden területet átfog, mert a mi holisztikus szemléletünk szerint az az egység, amelyet mi oktatásügynek nevezünk, az nem vehető szét különböző területekre, és ezeket nem lehet különböző minisztériumokhoz rendelni, mert abból pontosan az lesz, amit láttunk az elmúlt 12 évben.

Azt gondoljuk, hogy ez egy olyan terület, amelyet egységben lehet csak szemlélni, mert bizony a XXI. században, a tudás és az információ évszázadában azon múlik a magyar polgárok jóléte és szabadsága, hogy el tudjáke azokat a tudásokat, képességeket és készségeket sajátítani, amelyek a kiegyensúlyozott és boldog élethez szükségesek. Hol van itt a digitalizáció kérdése, a robotizáció kérdése, valóban? Hol van itt arról való vita, hogy például a közoktatás miért nem nyújt megfelelő idegennyelv-tudást a magyar fiataloknak? Nem mindenki lehet olyan szerencsés, szoktam erre mondani, mint jómagam: soproni poncichter polgárként német az anyanyelvem.

Azt gondolom, hogy ezekről a kérdésekről kellene egy olyan kiegyensúlyozott szakmai vitát lefolytatnunk, amely nem csak azon a felületen marad meg, hogy gyakorlatilag politikailag önök Brüsszelre mutogatnak, valóban, ahogy Ander képviselőtársam is megmondta, és azt gondolom, hogy ráadásul egy olyan időpontban zajlik ez a mostani vita, amikor tényleg mindenki azt figyeli ebben a magyar társadalomban, hogy a magyar politikusok felnőneke ehhez a feladathoz. Mi azért konkrét javaslatokat szoktunk tenni ebben az ügyben is. Azt mondtuk, hogy legyen klebelsbergi fordulat a magyar oktatásügyben. GDP-arányosan fordítsuk 6 helyett 8 százalékát a magyar nemzeti összterméknek az oktatásügyre! Ebből az azonnali 50 százalékos béremelésre futná. Egyébként kiemelt bérezésben kellene a leszakadó régiókban oktató tanár kollégákat részesíteni, és egyébként pedig nagyon fontos volna egy olyan monitoringrendszer bevezetése a teljes magyar oktatási rendszerben, amely folyamatosan visszajelzi azt, hogy aztán hol kell az egész rendszert úgy korrigálni, hogy abból valóban végre ezeket az Ander képviselőtársam által ismertetett mutatókat is javítani tudjuk közösen.

Végezetül egy utolsó gondolatmenet az egyetemi világról. Azt gondolom, hogy itt 12 év után egy olyan fontos fordulópontra jutott a magyar egyetemi világ is, ahol szerintünk bebizonyosodott az, hogy a kuratóriumokba kizárólag fideszes potentátokat nem szabad kinevezni, ennél a magyar egyetemi világ többet érdemel. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)