DÚRÓ DÓRA, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül elkeserítő hallgatni a felszólalásokat. Az embernek az az érzése, hogy önöknek nincs más célja ezzel a vitával, mint hogy pártpolitikai alapon igyekezzenek megnyerni azt, nevezetesen, a kormánypárti felszólalók kiválasztják azokat a statisztikákat, amelyek javultak az ő kormányzásuk alatt, és ismertetik azokat, a baloldali képviselők pedig kiválasztják azokat a statisztikákat, amelyek romlottak az elmúlt 12 évben, és felolvassák azokat. Azt igyekeznek bizonyítani a Fidesz részéről, hogy jobban kormányoznak, mint Gyurcsányék tették, ami önmagában egyébként nem egy magas mérce. Tehát ha ehhez próbálják magukat viszonyítani, és arra büszkék önmagában, hogy jobban kormányoznak, mint Gyurcsányék, azt javaslom, azzal ne legyenek elégedettek. A baloldal pedig azt igyekszik minél erőteljesebben a vitában képviselni, hogy a Fidesz rosszabb, mint az előző kormányok voltak, illetve hogy az oktatásban az elmúlt 12 évben végbement minden romlásért kizárólag a kormány felelős.

Szeretnék ezen a vitán kívül helyezkedni, és arról szeretnék beszélni, hogy milyen problémákat látok a közoktatásban, és azoknak milyen megoldási javaslatai lehetnek, mert mindannyiunknak azt kellene szem előtt tartani, hogy a gyermekeinkről van szó.

Van három iskolás és egy óvodás gyermekem. Mindennap, minden héten tanulok velük, odaülök melléjük olvasni, édesanyaként nap mint nap látom, hogy mi történik az iskolában. Nem magániskolába járnak, körzetes állami iskolába járnak, és szülőként is azt gondolom, hogy a mi feladatunk az, hogy hozzájáruljunk ahhoz, hogy sikeres, boldog, tudatos és a közösséghez tartozás élményét átélni képes gyermekeket, majd pedig felnőtteket neveljünk. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Így van!) Én azt szeretném, hogyha önök is ebben a vitában ezt tartanák szem előtt, és a későbbi megnyilvánulásaik ennek jegyében történnének meg.

Ténykérdés, hogy ha Magyarországon a pedagógusok korfájára ránézünk, akkor nem sok biztató adatot láthatunk, hiszen az általános iskolás tanároknak nagyságrendileg a fele 50 év feletti, míg a 30 év alatti tanárok aránya mindösszesen 6 százalék Magyarországon. Önmagában ez is rémisztő lehet a jövőre nézve, de az, hogyha egymásra mutogatunk, és azt mondogatjuk, hogy ki ezért a felelős, attól nem fogunk előbbre jutni. Nyilvánvaló, és sokszor elhangzott már ebben a vitában, hogy ennek egyik legfőbb oka, sőt talán a legfőbb oka a bérszínvonal, amelyet ma Magyarország a pedagógusainknak képes vagy hajlandó biztosítani.

Hiteltelennek tartom a kormány részéről azt, hogy Brüsszelre mutogatnak ez ügyben. Értem, és önöknek igaza van abban, hogy ezek a költségvetési források Magyarországnak járnak. Az én meggyőződésem az, hogy akkor is járniuk kellene, ha mi egyetlen törvényt sem módosítunk brüsszeli nyomásra Magyarországon. De önöknek megvan a lehetősége arra, hogy hazai állami költségvetési forrásból emeljék a pedagógusok bérét.

Rengeteg olyan állami ágazat van Magyarországon, ahol az oktatáshoz hasonló mértékű létszámhiány és alulfizetettség jellemző, de az önök elmúlt 12 éves kormányzása alatt talán nem volt olyan ügy, amely ennyire összekovácsolta volna az érintetteket egy tiltakozási tömbbe, mint amilyen most az oktatás ügye. Ez önmagában mutatja, hogy hiába olvasnak fel itt különböző statisztikákat, ez égető, rendkívül nagy probléma Magyarországon, amelyre való válasz égető, nem várhat 2026-ig, 2027-ig, és nem függhet Brüsszeltől. Azért sem függhet, mert a következő években, ha nem történik meg a béremelés, újabb és újabb pedagógusok fogják elhagyni a pályát. Belemehetünk egy számháborúba, hogy hány pedagógus hiányzik, megnézhetjük azokat a statisztikákat, hogy Európa más országaiban mennyi az egy pedagógusra jutó diákok aránya, de látjuk azt, hogy az oktatás szereplői döntő többségében elégedettek, és nekem nagyon sok jobboldali, kifejezetten jobboldali ismerősöm, tanárok kint voltak ezeken a tiltakozásokon, mert szakmai alapon és megélhetési alapon közelítik meg ezt a kérdést. Én ezt szeretném, és ezt várom el a kormánytól is.

Milyen jövőkép vár Magyarországra a mai oktatási adatok alapján? A PISA-felmérések azt mutatják, hogy minden negyedik magyar gyermek szövegértésből a legalacsonyabb mérési szinten áll, és valóban, a korai iskolaelhagyók aránya nőtt a 2010-es arányhoz viszonyítva, a cigányság körében pedig közel kétharmada azoknak az aránya, akik mindenféle piacképes végzettség nélkül hagyják el a magyar iskolarendszert. Arról beszéljünk, hogy mi lesz velük, mi vár rájuk, milyen jövője lesz Magyarországnak, hogyha 15 éves gyerekek közül négyből egy nem érti, amit olvas! Hogy fogjuk tudni megállni a helyünket így a XXI. században?  hiszen a demográfiai mutatóink is több mint 40 éve romlanak. Ha az eltartók és az eltartottak aránya ennek megfelelően változik, akkor a magyar államháztartás fenntarthatatlanná fog válni körülbelül 20 éven belül.

Egyik megoldási javaslat erre, hogy nagyon alaposan végiggondolják, hogy mi és mennyi tananyagmennyiség szerepel a Nemzeti alaptantervben. Régóta hangoztatott, most már talán közhellyé vált az oktatás szereplői részéről, és úgy gondolom, hogy mindenki nap mint nap tapasztalja, hogy a Nemzeti alaptantervben megtalálható tananyagmennyiség rendkívül megterhelő a gyermekek számára, nem képesek elsajátítani, és hozzáteszem, tartalmi változásokra is szükség lenne, mert az a fajta nemzeti nevelés, amelyet egyébként a 2010-es kétharmados Fidesz-győzelem után nagyon sok jobboldali szavazó elvárt, még mindig nem ment végbe az oktatási rendszerben. Elég csak azt a példát említenem, hogy a pozsonyi csata még mindig csak kiegészítő tananyagként szerepel a magyar történelemkönyvekben, de nem kell minden gyermeknek megtanulnia.

Az a kérdés gyakran felmerül, hogy szükség vane önálló oktatási minisztériumra. Abban igaza van szintén a kormánypárti képviselőknek, hogy ez önmagában semmire nem jelentene biztosítékot. Ez valóban így van, a Gyurcsány-kormány ideje alatt a pedagóguselbocsátások akkor történtek meg, amikor volt oktatási minisztérium Magyarországon.

Ugyanakkor az mégiscsak röhejes, hogy a Belügyminisztériumhoz tartozik az oktatás legnagyobb része, amire egyébként Magyarországon kívül az egész világon kizárólag Nauruban van példa. Tehát az, hogy a kormányban nincs egy olyan erős politikus, aki képviselni tudná az oktatás ügyét a kormányban, igenis hozzájárul ebben a kormányzati struktúrában ahhoz, hogy az oktatás ügye  sok más mellett egyébként, említhetnénk így az egészségügyet vagy a szociális rendszert is  mostohagyermeke ennek a kormányzatnak.

A célunk nem lehet más, mint hogy a gyermekeinknek olyan jövőt, olyan országot építsünk, ahol érdemes élni és ahol ők tudnak boldogulni a saját érdemeiknek, a saját tudásuknak, a saját céljaiknak megfelelően. Úgy gondolom, hogy ha szakmai mederben igyekszünk megvitatni az oktatás problémáit, akkor ezekre a kérdésekre tabuk nélkül megoldást kell találnunk. Nem tűr halasztást a pedagógusok béremelése, nem tűr halasztást, hogy szembenézzünk azzal, hogy az elmúlt 30 év felzárkóztatáspolitikája csődöt mondott, és nem tűr halasztást, hogy alapvetően megreformáljuk az oktatási rendszert, mert látjuk azt, hogy nem tartható fenn az, hogy a 15 éves gyerekek közül minden negyedik nem érti azt, amit olvas.

Ezek a mi közös problémáink, a mi gyermekeink problémái, a mi jövőnk problémái. Kérem, hogy ennek megfelelő felelősséggel vegyenek részt ebben a vitában. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)