HEGEDÜS ANDREA (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Emlékeznek még arra a pillanatra, amikor első alkalommal lépték át az iskola kapuját, vagy arra, hogy ki tanította meg önöket írni, olvasni, számolni? Biztos. Hiszen mindenkinek volt egy tanítója, aki az iskolai kiránduláson fogta a kezét, aki kijavította a fecskefarkú „g” betű alsó hurokvonalát, aki az 5-ös számjegy horpadt hasát piros tollal kigömbölyítette, aki megtanította az ugróiskolát vagy a cipőfűző bonyolult, nyuszifüles megkötését, akinek a meseolvasása maga volt a varázslatos fantáziavilág ő volt a nagybetűs tanító. Igen, ő is kint volt az utcán, csatlakozott a pedagógusok sztrájkjához, az élőlánchoz vagy akár a hídfoglaláshoz. Lehet, hogy nyugdíjas már, de harsogta a tömeggel, hogy „a grund mi vagyunk”. Lehet, hogy nyugdíjasok.
A fiatalabb fideszesek tanítója viszont még nem nyugdíjas, aktív tanító, tanár, aki nemcsak a mindenkori diákjaiért aggódik, hanem a saját és kollégái választott hivatásáért.
(19.00)
Mit gondolnak, hogy amikor egyik napról a másikra ott volt az iskolapadjukon a kivágott körte, alma, maci, zsiráf, száz darab papírfigura, az mikor készült el? Késő este, éjszaka, amikor már mindenki alszik.
Tisztában vannak azzal, hogy milyen fáradt egy pedagógus, amikor végigtanít egy napot? Becsengetéstől kicsengetésig 45 percet beszél, oktat, koncentrál, nevel, dicsér, majd van öt-tíz perce, hogy egyen két falatot, elmenjen a mosdóba, és átérjen a következő tanterembe, magához vegye a következő osztály tankönyvét, és előkészítse az órához szükséges segédeszközöket. Mindez késő délutánig hétszer-nyolcszor ismétlődik. A késés pedig tilos, megengedhetetlen, a diákok nem lehetnek egy pillanatig sem egyedül, a felügyelet kötelező teremben, folyosón, udvaron. Tanítás után jönnek a magánórák, a statisztika, és minden hétre jut egy-két köteg dolgozat kijavítása, ami minimum 60 diák két-három oldalas írásbeli felelete, és azt nem elég százalékolni, pontozni, hanem a naplóba is át kell vezetni, nem beszélve a rögtönzött fogadóórákról, az órák utáni és az órák közötti, diákkal vagy szülőkkel folytatott konzultációkról. A tudás átadása kemény szellemi és fizikai munka egyvelege.
Nem, önök ezzel nincsenek tisztában, vagy ha mégis, akkor úgy gondolják, hogy ez természetes. Túlterheltség, kevés bér, a gyermekek nevelése, oktatása, felügyelete a Fidesznek nem érték. Háromszor 10 százalék, ennyi! Majd egyszer, 2023-ban 20,8 százalék, 2024-ben 25 százalék, 2025-ben pedig 30 százalék, és ez még mindig nem a diplomás-minimálbér.
Tudják, hogy egy aktív pedagógus mennyit tanul, amíg a katedra közelébe jut? Majd hiába van a katedrán, nem adhatja át magát az önfeledt tanítás szépségeinek, mert meg kell felelnie a Fidesz által kitalált életpályamodellnek, melyet helytelenül nem kísérleti jelleggel vezettek be, hogy beválike a gyakorlatban, hanem ráömlesztették az egész oktatási rendszerre. Van olyan pedagógus, aki mire bevezették a pedagógusok előmeneteli rendszerét, már rendelkezett kettő-három-négy szakirányú diplomával, de mindez önöknek kevés volt. Jöttek a fideszes 30-60 órás tanfolyamok és fokozatai, gyakornok, ped. I., ped. II., mesterpedagógus, kutatótanár.
Ne unatkozzon a magyar pedagógus, írjon életen át portfóliót különböző ciklusonként, ne a gyermekkel foglalkozzon, ne jusson ideje a családjára, hanem görnyedjen esténként a 40-50 oldalas irományok felett, gyártson diaképekből álló kiselőadást az eddigi munkájáról! Mindezt nettó 20-40 ezer forintért, hogy a szemtelenül kevés alapfizetése egy kis aprópénzzel több legyen.
Kitalálták a kilencvenes években már eltörölt szakértői, szakfelügyeleti, tanácsadói rendszert, amely aránytalan megkülönböztetéseket és igazságtalanságokat hozott az amúgy is széteső rendszerbe. Tanár- és diákellenes, működésképtelen rendszert hoztak létre, módszeresen butítják el a társadalmat, pedig az önök köreiben is van gyakorló pedagógus, így már a fideszes pedagóguséletpálya-modell megalkotásának kezdetén kapták a súgást: fiúk, rosszul, döcögve működik a rendszer, feleslegesen terhelitek a pedagógustársadalmat, ha a le- és kifárasztás a cél, akkor célba értetek, álljatok le!
Építsék be a szókincsükbe a bocsánatot, ehhez még pénz sem kell. Szív, jóság, beismerés, elismerés, gyakoroljanak gesztust! Több mint 15 ezer pedagógus hiányzik, és tetézik a bajt a tanárok elbocsátásával, kirúgásával. Vegyék őket vissza, és az a minimum, hogy kérjenek bocsánatot! Azonnali béremelés kell! A pedagógusok a folyószámlájukra minimum 45 százalékos béremelést várnak. Polgári engedetlenségbe a kormány sodorta a pedagógusokat, az elégséges szolgáltatás biztosításával ellehetetlenítették a sztrájkhoz való jogot, alapjogot. Jól kitalálták: láthatatlan sztrájk, az önök hibájáért ők lakolnak. A sztrájkjogot állítsák vissza! Érdemleges tárgyalást folytassanak a szakszervezetekkel, és kérjenek bocsánatot, hogy eddig látszattárgyalásokat folytattak!
Tudják, miért engedetlenkednek? Mert ők látják, amit önök nem. Látják a szakadékot, és nem akarnak belezuhanni. Látják ezt a diákok is, a szülők is, és az utcán dudáló taxisok, buszsofőrök, a csilingelő villamosvezetők. Mind látják, hogy a jövőorientált elvárásoknak a magyar oktatás nem képes megfelelni. A falu kontra város, főváros viszonylatában nagyon sok a hiányterület. Minden gyermeknek jár egyenlő esélyekkel a magas szintű oktatás, hazánkban viszont ettől fényévekre vagyunk. A kormány oktatáspolitikája odavezetett, hogy oktatási kasztrendszert emlegetnek az oktatási szakértők.
És néhány példa. A mai alapfokú iskolarendszerből több szinten ki lehet lépni, hat-, nyolcosztályos gimnázium, tehát a legjobban teljesítő tanulók távoznak egy-egy osztályból, vagyis nincs húzóerő, a teljesítmény romlik, erősen szelektivizálás történik. Egy borsodi kisvárosban, ahol a hátrányos helyzetű diákok aránya azonos volt két oktatási intézményben, az egyik iskola ma már 100 százalékban nehéz sorsú gyermekek gyűjtőhelye, a másikban a magasabb státuszú szülők gyermekei tanulnak. Ma nincs esélye a szegényebb családokba születő gyermekeknek, hogy tanulással feljebb jussanak a társadalmi ranglétrán.
12 éve a felsőoktatásban még 7-8 százalék volt a hátrányos helyzetű hallgatók száma, ma ez 1 százalékra csökkent. Ezzel az úgynevezett első generációs értelmiség lassan eltűnik, egyre nő faluhelyeken és kisvárosban a funkcionális analfabéták száma, alapvető szövegértési problémákkal küszködnek a 15 éves gyerekek. Hazánkban az oktatás ráerősít a társadalmi különbségekre, és a hatalomnak nem érdeke ezen változtatni. Évek óta látják a romló eredményeket, és nem kezdték korrigálni az irányt, annyi hiteltelen ígéret után elvesztették a társadalom bizalmát. Az utcai demonstrálások már nemcsak a főváros ingerküszöbét érték el, hanem hazánk minden pontját, legyen szó faluról, kisvárosról, nagyvárosról. Tiltakoznak a tanárokért, a diákokkal a magyar oktatás jövőjéért.
Váltsanak irányt! Ahol szabad a tankönyvválasztás. Ahol demokratikus keretek között az életre nevelik a diákokat. Ahol nincs szükség sztrájkra, mert a hivatásukat gyakorolják tisztességes bérért a tanárok. Ahol a diákok nem hidat foglalnak, hanem a tantermekben a helyüket foglalják el. Ahol nem utcai plakátokat gyártanak, hanem tudást gyűjtenek. Ahol nem a megfélemlítés eszközeivel tömik be az intelligens pedagógustársadalom száját, hanem engedik szárnyalni. Ahol reggel mosolyogva nyit be a tanterembe a tanár, és nem a gondterhelt mindennapok szűkös keretein mélázik el a gondolata. Ahol nem lasszóval kell a tanárszakokra keresni a hallgatókat, hanem a túljelentkezés többletmunkája alatt roskadoznak az oktatók. Ahol a teljes esélytelenség helyett egyenlő esélyekkel indul egy szegény gyermek is a jövőbe. Ahol nem a Belügyminisztériumnak, hanem az Oktatási Minisztériumnak van oktatáspolitikai koncepciója. Ahol az iskoláknak van szakmai, szervezeti, gazdasági önállósága. Ahol az intézményvezetők nem alárendelt végrehajtói a Fidesz-hatalomnak, hanem van döntési kompetenciájuk. Ahol az életképtelen életpályamodell és a merev folyamatszabályozás helyett életképes pedagógus-továbbképzési rendszer van. Ahol nem politikai projektek hálózata, hanem magas fokú szakmaiság működik. Ahol a hatalom nem visszaél, hanem él a választóktól kapott bizalommal. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki sorokban.)