DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar parlamentben van egy ilyen szokásjog, hogy amikor egy vitanap elkezdődik, általában megköszönjük a kezdeményezőknek, hogy kezdeményezték a vitát a témában. Azt hiszem, ettől most el kell tekintenünk, hiszen Janus-arcú az ellenzék, képmutató a hozzáállásuk ehhez a mai vitanaphoz is és a témához is. (Szabó Timea közbeszól.  Az elnök csenget.) Őszintén, tisztelt képviselőtársaim, hogyan lenne hihető például Arató Gergelyről, Gy. Németh Erzsébetről, Gyurcsány Ferencről, Hiller Istvánról, Vadai Ágnesről vagy Varju Lászlóról, hogy őket a pedagógusok életkörülményei bármilyen fokon is érdekli? Hogyan lenne hihető, amikor például 2008 júliusában beterjesztett a Gyurcsány-kormány egy törvényjavaslatot, itt van a kezemben ez az előterjesztés, és ennek a zárórendelkezései közé az akkori kormánypárti képviselők, Arató Gergelyék, Gy. Németh Erzsébeték betettek egy módosító passzust, amelynek az lett a következménye, hogy a pedagógusok 13. havi illetményét törölték? (Arató Gergely: Az 50 százalékos béremelésről beszéljél!)

Rendkívül cinikus volt egyébként ez a javaslat. Indoklásképpen azt fűzték hozzá, hogy a 13. havi illetmény, munkabér a közszférában való munkavégzésért járó komparatív előnyt jelentő juttatás, nem pedig az elvégzett munka elismerését szolgáló fizetés. És egyébként határozott lépésekre kényszerült a kormány, mármint a Gyurcsány-kormány, az államháztartás egyensúlyának érdekében. Pont. (Kunhalmi Ágnes: Így van! Miért nem adtátok vissza?) Tehát hogyan hihetnénk ezekről a képviselőkről, hogy a szívükön viselik a pedagógusok sorsát? (Rétvári Bence: Így van!) Vagy, kedves Kunhalmi Ágnes, Arató Gergely és képviselőtársaik, frakciótársaik, önöket tényleg érdekli a gyermekek jövője (Arató Gergely: Igen! Ez könnyű kérdés volt.), amikor például, itt több képviselőtársam részéről elhangzott, önök kormányon a tankönyvek árát átlagosan 70 százalékkal megemelték? (Kunhalmi Ágnes: Tankönyvtámogatás!) Akkor nem számított az, hogy egyébként a gyermekek életkörülményei hogyan alakulnak? Bizonyára kínos és kellemetlen ezeket visszahallani, de ezek tények, és ezek a kérdések felmerülnek bennünk (Arató Gergely: Nem tetszik igazat mondani!), mint ahogy az is, hogy mennyire őszinte az önök kezdeményezése erről a mai vitáról.

De hogyan hihetnénk azt, hogy ez egy őszinte kezdeményezés és érdekli őket az oktatási rendszer vagy a gyermekek jövője, amikor, amint államtitkár úr is elmondta, privatizálták a Nemzeti Tankönyvkiadót? Azt is elmondták fideszes, KDNP-s képviselőtársaim, hogy ez a privatizáció úgy zajlott, hogy volt egy nagyon jó ajánlat 4,2 milliárd forintra a Nemzeti Tankönyvkiadóért, de nem ezt az ajánlatot fogadták el, hanem Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök egyik üzleti partnere 3,2 milliárd forintért megkapta azt. Ezt azóta sikerült az államnak visszavásárolnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt mi hosszasan soroltuk, hogy amikor önök tehették, hány olyan törvényt módosítottak, hány olyan intézkedést hoztak, amely sokkal nehezebb helyzetbe hozta az oktatást, rontotta a gyermekek életkörülményeit és főleg a pedagógusok egzisztenciáját. Engedjék meg, hogy felidézzem, amikor Zsigó Róbert frakcióvezető-helyettes úr elmondta a vezérszónoki körben, hogy a Gyurcsány-kormány alatt 15 ezer tanárt bocsátottak el, akkor láttam, hogy a fiatalabb, első generációs ellenzéki képviselők álla leesett, megdöbbentek, hirtelen el sem akarták hinni, hogy te jó ég  tényleg, a mi ellenzéki szövetségeseink 15 ezer pedagógust küldtek az utcára? (Vitályos Eszter: Bizony!) Azért azt hadd szögezzem le, hogy a nemtudás nem mentesít a felelősség alól. (Gelencsér Ferenc: Istenem!) Itt most többször elhangzott, hogy az önök szövetségese 15 ezer pedagógust küldött utcára. Ez minden szövetséges pártot érint, és tudniuk kell róla, ugyanúgy, mint ahogy arról is, amin szintén meglepődtek, hogy 381 helyen szűnt meg az oktatás. Ez is egy nagy szám, egyetlenegy helyen sem kellene hogy megszűnjön az oktatás. Nem az Orbán-kormányok idején volt ez jellemző dolog, hanem az önök idején szűntek meg oktatási helyek.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy elmondjam, elképedtem azon, hogy a Demokratikus Koalíció egy olyan vezérszónokot választott a mai vitanapra, amely, ugye, a gyermekeink jövőjéről szól, Barkóczi Balázs képviselő úr személyében (Rétvári Bence: Hol van? Hova tűnt?), akit jogerősen elítéltek. Hogy a tényállást egészen pontosan mondjam, hogy tudják, jogerősen mivel lett elítélve (A jegyzeteibe pillant.): csoportosan elkövetett garázdaság és magánlaksértés. Ezt a büntető törvénykönyv így mondja (Rétvári Bence: Felfegyverkezve!), ebben jogerősen el lett ítélve a Demokratikus Koalíció vezérszónoka. Egyébként pestiesen asszonyverőnek, nőverőnek mondják azt, ami ott a gyakorlatban megvalósult. (Vitályos Eszter: Oktatási árnyékminiszter!  Rétvári Bence: Ő a példakép!) Tehát ennyit ér nekik a gyermekek jövője (Rétvári Bence: Baloldali példakép!), biztonsága, a pedagóguspálya egzisztenciája.

Tisztelt Képviselőtársaim! Többen elmondták, de én is szeretném megismételni, hogy Gyurcsányék idejében önök szerették volna bevezetni a felsőoktatásban a tandíjat. (Rétvári Bence: Be is vezették!) Ezt a tervüket úgy sikerült megakadályozni, hogy a magyar emberek vették a fáradságot, elmentek egy népszavazásra, és ellene szavaztak, ezért nem sikerült önöknek bevezetni a tandíjat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én is hadd köszönjem meg a pedagógusok tisztességes munkáját, és azt, hogy napról napra oktatják-nevelik a gyermekeinket. Hadd köszönjem meg külön azoknak a pedagógusoknak a munkáját, akik a pedagógussztrájk alatt is biztosították az oktatást, és foglalkoztak a gyermekeinkkel. Engedjék meg, hogy a végén még köszönetet mondjak a nyugdíjas pedagógusoknak is, akik egy egész életet töltöttek el azzal, egész életük munkáját fektették abba, hogy a következő generációkat neveljék-oktassák és gondoskodjanak róluk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)