SZABÓ SÁNDOR (MSZP): (A képviselő mikrofonja nem szól.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársak! Ha majd felveszem magamra a mikrofont, akkor folytatom. (Megtörténik.) Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársak! Önök 2010-ben gyökeres változtatást hajtottak végre a magyar oktatási rendszerben: elvették az önkormányzatoktól az iskolákat azzal a céllal, hogy majd sikeresebbek, eredményesebbek legyenek, és jobb is legyen a közoktatás. Az iskolák központosításával, a KLIK felállításával magukra vállalták az intézmények fenntartását (Rétvári Bence: Már nincs KLIK…), a szükséges eszközökkel való ellátását, a tanárok megfelelő körülményeinek a megteremtését. Nos, hát lássuk be, ez nem teljesen sikerült, gondolok itt csak a gigaközpontra, a KLIK-re, ami három év alatt megbukott, jelentős adósságot hagyva maga mögött.
2011-ben elfogadták az új közoktatási törvényt, melynek 1. § (2) bekezdése így kezdődik: „A köznevelés közszolgálat, amely a felnövekvő nemzedék érdekében a magyar társadalom hosszú távú fejlődésének feltételeit teremti meg, és amelyek általános kereteit és garanciáit az állam biztosítja.” Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársak! Önök megszegték saját törvényüket: a tanárok fenyegetésével, a megalázóan alacsony fizetésekkel, a szakmai szabadság lábbal tiprásával, a szükséges infrastruktúra hiányával 12 év alatt igenis lerontották a magyar oktatási rendszert, bármennyire is próbálják azt most védeni.
Ugyanez a törvény ezt is megfogalmazza: „A köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg.” Milyen szép szavak ezek, ugye, képviselőtársaim? És milyen távol állunk attól, ami ma éppen zajlik ebben az országban?
A tanárok fizetése évek óta megalázóan alacsony, miközben itthon soha nem látott infláció és soha nem látott drágulás sújtja a lakosságot. Méltányosságról, szolidaritásról, fenntartható fejlődésről papolnak, miközben ma a diplomás tanárok bére már elmarad a szakmunkásokétól is, nem bántva ezzel a tisztességesen dolgozó szakmunkásokat. Hol van az igazságosság és a szabadság, amikor a tisztességes munkakörülményekért tüntető tanárokat tömegesen fenyegetik vagy megalázzák? Mások jogainak tiszteletben tartásáról fogadnak el törvényt, miközben kirúgják azokat, akik tüntetni mernek az önök elhibázott oktatáspolitikája miatt?
Folytatva a 2011-es oktatási törvényt, ennek „kiemelt célja” önök szerint „a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás”. Milyen nemes célok ezek, mondhatnánk, de mégis kérdezem: hogyan kívánják elérni akkor, amikor több mint 15 ezer tanár, pedagógus hiányzik a magyar oktatási-nevelési rendszerből? Hogyan kívánják mindezt elérni, ha egész Európában a magyar tanárok vannak leginkább leterhelve, párosulva azzal, hogy ők keresnek a legkevesebbet az Európai Unióban? Ki kell mondani, hogy az elmúlt 12 év központosításra épülő politikája súlyos válságot idézett elő a magyar oktatási rendszerben. Ennek a következménye az, hogy több tízezer fős tüntetések, élőláncok és tiltakozások vannak az utcán; Szegeden is volt egy, a Fő térről egészen a Dugonics térig, az egyetemig tartott. Több ezren mozdultak meg, kiállva pedagógusok, szülők, diákok a fenyegetések, a zsarolások, a kirúgások ellen, és hogy kiállnak magukért, köszönet nekik.
Vonjunk egy mérleget! Mindegy, hogy KLIK vagy Klebelsberg Központ, évről évre egyre rosszabb a helyzet, mára pedig tarthatatlanná vált. A tanárok szabadságát egyre jobban korlátozzák, miközben a fizetésük egyre kevesebbet ér. Mi Szegeden sokat költöttünk az iskolára, hiszen mégis a mi gyermekeink járnak oda, de azért nagyon sok más városban meg településen nem ilyen jó a helyzet, omladozó vakolat, beázó tető, düledező falak, folyamatos eszköz- és tanárhiány sújtja a magyar oktatási rendszert.
A tanórák 13 százalékát nem megfelelő végzettségű tanár tartja, énektanárok tartanak például kémiaórát, vagy éppen testnevelő tanárok történelemórát. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között egyre kevesebben választják a tanári pályát. A fiatal pedagógusok aránya megdöbbentően alacsonnyá vált, a tanárok több mint 40 százaléka 50 évnél idősebb, a 20-29 éves pedagógusok aránya pedig mindössze 7 százalék, a teljes tanártársadalomban 7 százalék. Soha ilyen kevesen nem akartak tanárnak menni, mint most. Amit pedig a kormány most tesz, valószínűleg aligha hozza meg a kedvüket.
A most belengetett fizetésemelés szerint pedig a magyar tanárok bérei az inflációt beleszámolva, ötéves távlatban is csupán 6 százaléknyi reálbéremelést eredményezne, ráadásul mindezt a kormány az uniós támogatáshoz köti. Rétvári államtitkár úr, mindannyian abban vagyunk érdekeltek itt mert ön azt mondta, hogy valaki szólaljon fel , hogy megkapjuk az uniós forrásokat. (Rétvári Bence: És miért akadályoztátok?) Minden ellenzéki képviselő abban érdekelt, hogy megkapjuk az uniós forrásokat, és ezért dolgozni is fogunk, csak önök meg azt ígérjék meg, hogy önök arra fogják költeni a forrásokat, amire kapjuk, és nem a barátoknak és a haveroknak fogják odaadni. (Rétvári Bence: Pedagógusbérre fogjuk költeni… Nem szavaztok meg semmit…) Egyébként meg, kérdezem én: miért az EU-tól várják ezeket a forrásokat az oktatásra? Milyen kormány az, mondja meg, államtitkár úr, amely a gyermekek jövőjéről nem saját maga gondoskodik? Milyen kormány az, amelyik nem saját erőből gondoskodik a jövő generációjának a sikeréről, a neveltetéséről vagy a tanításáról? (Vitályos Eszter közbeszól.)
Nos, mondom én: gyenge és alkalmatlan, államtitkár úr, mert minden állam maga költ az oktatására és maga fizeti a saját pedagógusait. Illetve mondhatnám, hogy Mészáros Lőrincre meg Tiborcz Istvánra jut, de a magyar gyermekek jövőjére a magyar adófizetők pénzéből, úgy látszik, már kevesebbet kívánnak fordítani.
Hát, a hanyatló Nyugaton persze nem spórolnak a fiatalok jövőjén, nem spórolnak a tanárok fizetésén. Németországban hatszor, a sokat támadott Brüsszelben négyszer, a szomszédos Ausztriában ötször, de még Portugáliában is háromszor annyi a pedagógusok bére, mint Magyarországon. Sokszor szokták mondani, hogy persze, ott természetesen a megélhetés is sokkal drágább. Nos, a magyar világbajnok inflációnak köszönhetően ez már nem igaz, hiszen a pedagógusok ma már ott szinte olcsóbban vásárolnak maguknak, mint itt. Ez, kérem, szégyen és gyalázat!
Fizessék ki, legyenek szívesek, a tanárainkat, nem jövőre, nem holnap, nem holnapután, hanem most. És ne fenyegessék őket, ne vegzálják őket, és végre értsék meg, hogy nagyobb megbecsülést érdemelnek. És azt is értsék meg végre, hogy az azonnali és méltányos béremelésen túl valódi szakmai szabadságot, jobb munkakörülményeket, kisebb terhelést kell biztosítani a pedagógusoknak; a diákoknak minőségi, XXI. századi tudást kell adni, és igenis többet kell költeni az oktatásra, mert az oktatásba befektetni a jövő gyümölcse, és csak és kizárólag ez lehet az ország sikerének a záloga. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)