SZTOJKA ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Múlt hét pénteken egy olyan óvodában jártam, amelynek a rendezvénye arról szólt, hogy a 80 éves létezését ünnepelhettük meg. Mondom ezt azért, mert a mai vitán elhangzott az is, hogy a kormánypárti, Fidesz-, KDNP-képviselők alig-alig jelennek meg a pedagógusok körében, ezzel szerettem volna csak illusztrálni, hogy valótlanságot állítanak, amikor egy ilyet mondanak ki.

Ez a valótlanság azzal is tornyosulhat, amikor azt tapasztalja az ember, hogy a tájékozatlanságukkal miket mondanak, és engedjék meg, hogy erre rávilágítsak, hiszen ugyan a tájékozatlanság nem bűn, de hiba. És amikor az oktatás nemzeti ügyként való megjelenését hangsúlyozzuk, az valóban az oktatás nemzeti ügyként való kezelését kell hogy jelentse, de nem pusztán ezt, hanem azokat a hátrányos helyzetű tehetségeket is, akiknek az esélyteremtése úgyszintén nemzeti ügyet kell hogy jelentsen mindnyájunk számára.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Na de nézzük, mit is jelenthet ez a polgári-keresztény kormányzat esetében! Felhívom a figyelmüket az esélyteremtő intézkedéseinkre, amelyek közül egyet most kifejezetten kiemelnék, ez az Útravaló-ösztöndíjrendszer, amelynek keretében évente tízezer diáknak tudunk ösztöndíjat folyósítani 2,4 milliárd forint keretösszeggel. Mit is jelenthet ez? Gyermekenként akár 20 ezer forintot is. Hasonló ösztöndíjrendszert ugyan működtetett a 2010 előtti kormányzat, de ott 2500 forintot folyósítottak havonta a diákoknak. Érezhető a különbség, közel nyolcszoros, hogy miben gondolkodunk mi, és hogyan.

Lőcsei képviselőtársamnak (Az elnök csenget.) csak felhívom a figyelmét, hogy ugyanez a helyzet és ugyanez (Az elnök csenget.) a pályázat elérhető Tarnaörsön is, és onnan is pályáztak a diákok. De mondhatnám azt a roma szakkollégiumi (Az elnök csenget.) rendszert is, csak… (Dr. Brenner Koloman: Nem három perc, csak kettő!  Az elnök csenget.)