DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan gondolhatják úgy, hogy fura országban élünk, mert van egy olyan kormány, amely a szankciókat okolja mindenért, amelyekből a kormányfő egyébként nyolcból nyolcat megszavazott Brüsszelben, vagy mert agrárország lévén hiánycikk lesz az év végére a hagyma, a burgonya, és máshol nem drágult ilyen ütemben a kenyér, illetve a tojás.

Vagy gondolhatják azt is, hogy fura ország az, ahol a Belügyminisztérium az, amely az egészségügyi átalakításokat végzi. És hát, nem járnak messze ebben az igazságtól, mégiscsak szokatlan az, hogy az egyik nagy ellátórendszerért egy olyan minisztérium felel és egy olyan miniszter felel, aki nem az egészségügy területéről érkezett. (Rétvári Bence: Mondja ezt egy jogász!) De ettől függetlenül az egészségüggyel kapcsolatosan az elmúlt napokban világossá vált, hogy a Belügyminisztériumnak határozott álláspontja van. Ez a határozott álláspont egy olyan reform irányába mutat, ami az elkövetkezendő hetekben, az elkövetkezendő napokban a nyilvánosság előtt fog folytatódni, és a javaslatokat a nyilvánosság előtt kell megvitatni.

Szeretném leszögezni ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban, amely a médiában több helyről olvasható volt, és ez a Jobbiknak a saját, most már következetes, régi álláspontja (Rétvári Bence: Következetes!): mi abban hiszünk, hogy egy robusztus, erős állami egészségüggyel lehet a magyar egészségügy igazán sikeres, az állami finanszírozásnak meghatározó súlyúnak kell benne lennie, hiszen ő képes  és ezt a koronavírus-járvány is bizonyította, ő képes  a nehéz helyzetekben áthidalója lenni az ellátási nehézségeknek.

A megismert tervvel kapcsolatosan azonban engedjék meg, hogy pár vitapontot előrebocsássak, és kritikát fogalmazzak meg! Önök megint ahhoz az eszközhöz nyúlnak (Rétvári Bence: Olyan, amit te nem ismersz!), amely az elmúlt időszakban sem vált be az egészségügyben, sem máshol, hogy megint államosítás és központosítás fog következni. Az államosítás és központosítás most már eléri a háziorvosokat, eléri az önkormányzatoknál lévő szakrendelőket, sőt eléri a laborszolgáltatást is. Önök úgy gondolják, hogy minthogyha mindenre megoldás lehetne ez, ez az intézmény, miszerint mindent a központban rendeznek.

Nekem abban tapasztalatom volt 2010-től ’14-ig mint önkormányzati képviselőnek, hogy milyen az, amikor az önkormányzat a helyi egészségügyi intézményére rálát, és valóban gazdaként foglalkozik vele, és azt bizonyította be, hogy az önkormányzatok igenis jó gazdái tudnak lenni a szakrendelőknek, jó gazdái tudnak lenni a kórházainknak, jó gazdái tudnak lenni a védőnői szolgálatnak, és a háziorvosokkal is tisztességes alkura és tisztességes megállapodásra tudnak jutni, hogy az alapellátást biztosítsák. Ehhez képest ezzel szembemegy az önök által tervezett újabb államosítás és központosítás.

Az a koncepció, miszerint „egy megye, egy kórház”, és hogy küldözgethetik kiküldéssel, illetve áthelyezhetik a munkavégzés helyére az egyes szakdolgozókat vagy orvosokat, ahhoz fog vezetni, hogy azok a kis kórházak, amelyek most legyenek akár Karcagon, legyenek akár Orosházán vagy más településeken, folyamatosan ki fognak ürülni, és folyamatosan veszíteni fogják az ellátási képességüket a helyi lakosság rovására. A laborállamosítás, tehát az a labordiagnosztikai államosítás, amelyre készülnek, nagy valószínűséggel abba fog torkollni, és az lesz a vége, hogy a minőség és az innováció, ami eddig jellemző volt erre a területre, teljes egészében ki fog iktatódni a rendszerből; ahova az állam eddig betette a lábát, ott csak a várólisták növekedtek és a várólisták hossza növekedett, márpedig a diagnosztikához a labordiagnosztika az egyik legfontosabb, a terápiához az egyik legfontosabb eszközünk, amelyet védeni kellene. Természetesen világos és  mondjuk úgy  fair versenynek kell lennie, és tisztességes piaci körülményeknek kell lenniük a laborszolgáltatások területén, hiszen az állam is így tudja a legköltséghatékonyabban kezelni a saját forrásait.

A közreműködői szerződések megszüntetése, amit terveznek, lényegében a kis kórházaknak a halála lesz. Jelenleg ezek a kórházak a közreműködői szerződésekkel képesek ellátni megfelelően a munkájukat. Ez nagyon sok esetben azt is fogja jelenteni, hogy azok a szakrendelők, amelyek most az ellátásnak az ékkövei, amelyek a nagyobb településeknek a szakrendelői, járóbeteg-szakrendelői, teljes egészében ki fognak üresedni, és nem azt az igényt fogják tükrözni, amit a lakosság szeretett volna.

Szintén nem lehet szó nélkül elmenni a hungarikum védőnői szolgálatnak a tömbösítése, ha úgy tetszik, államosítása mellett, amelyet most már a kórházakhoz adnának, és a kórházak szervezésében lenne.

(13.40)

Ez egy olyan szolgáltatás, és akinek van gyermeke, volt gyermeke, és védőnővel találkozott, tudja, hogy ez egy olyan szolgáltatás, amelynek igazából jó helye a lakosság legközelebbi elérhető pontján, a háziorvosoknál és a háziorvosi szolgálat mellett van. Az ügyelettel kapcsolatosan úgy jártak el, hogy hoztak is ajándékot meg nem is, a háziorvosoknál ebben nem tesznek rendet, a mentők kapnak ismételten pluszfelelősséget.

Tisztelt Államtitkár Úr! Befejezésként hadd mondjam el, hogy az egészségügyi reformok akkor sikeresek, ha amögött széles támogatás van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), egyrészt társadalmi, másrészről szakmai támogatás. Önök megint úgy akarnak egy reformot, egy átalakítást véghez vinni, hogy sem a szakma álláspontját nem ismerik és nem is bírják a támogatását, sem a lakosságét. Úgy tűnik, mégiscsak egy önálló egészségügyi tárcára lett volna szükség. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)