TÓTH ENDRE (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! 2009 novemberében Orbán Viktor Szentpétervárra látogatott, személyesen beszélgetett Putyin elnökkel, majd egyszerűen nyoma veszett, eltűnt az a liberális politikus, aki ’89-ben a szovjet megszálló csapatok azonnali kivonását követelte a fiatalság nevében, de nyomtalanul eltűnt az a konzervatív politikus is, aki a 2008-as, Grúziát ért orosz inváziót dörgedelmes szavakkal ítélte el.

A szentpétervári találkozó után a korábbi Orbán Viktor helyett Budapestre már egy keleti diktátorokkal barátkozó, elnyomó rendszerekre példaként tekintő, populista vezető érkezett haza. Azon morfondírozott, hogy miként döntse le a magyar demokratikus jogállam tartópilléreit. Be akarta betonozni saját személyes hatalmát abból az eszköztárból merítve, amit Putyin elnök mutatott meg neki. Persze, ezt nem tűzte nyíltan a zászlajára, hiszen ezzel nem lett volna túl népszerű az akkori szavazótáborában, hiszen sokan egyfajta antikommunista hősként tekintettek akkor rá, aki képes ellentartani az orosz befolyásszerzéseknek, aki nagy hangon vallotta akkor: „nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni”. Aztán mégiscsak azok lettünk az oroszbarát Orbán Viktor kormányzása alatt, a Gazprom és a Roszatom legvidámabb barakkja és persze a kommunista Kínáé, Fudan Egyetemmel és a kínai érdekeket szolgáló vasútépítéssel. Ennyit a fideszes antikommunizmusról! Már nem lenget valamiért tibeti zászlót Balog Zoltán, nem kéri számon a kormány a kommunista Kína keresztényüldözését, nem szervez az orosz invázió ellen tüntetést a Fidelitas, és Szijjártó Péter sem von párhuzamot 1956 és az ukrán-orosz háború és az oroszok agressziója között.

Kedves Kormánypárti Képviselőtársaim! A 2010-es választások után önök 180 fokos fordulatot hajtottak végre a külpolitikájukban, és ezzel becsapták és elárulták az önök konzervatív szavazótáborát. S mikor azon keseregnek, hogy oda Buda, és áprilisban elbuktak minden budai választókerületet, ami korábban a Fidesz bástyájának számított, akkor tudniuk kell, hogy ennek egyik fontos oka, hogy az önök miniszterelnöke bizony beleült a modern kori cár ölébe, mert a Körtéren és a Széna téren harcoló forradalmárok leszármazottai, a kommunisták által tönkretett, megfélemlített és megfigyelt budai polgárok soha nem fogják ezt önöknek megbocsátani. Mert ők még pontosan tudják a magyar történelem fontos tanulságait, amiről önök szándékosan nem akarnak tudomást venni. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Ti jártatok az Apró-villába, nem mi.) Tudják, kik verték le a ’48-as és ’56-os szabadságharcot. Tudják, hogy kik hurcolták el több százezer honfitársunkat éhezni és megfagyni Szibériába. Tudják, kik erőszakolták meg Radnóti hitvesét, Gyarmati Fannit és még több százezer magyar asszonyt, és tudják, hogy kik ölték meg a magyar szabadság költőjét, Petőfi Sándort.

A budai polgárok tudják ezt, de 2008-ban még Orbán Viktor is tudta, akkor ezt mondta: „Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy visszasorolják az orosz érdekszférába. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli vagy nem aggasztja, sőt mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot.” Minden egyes szava igaz a mai helyzetre. De a legsúlyosabb probléma nem is a pálfordulásuk, hanem az, hogy az önök keleti nyitása nem maradt a józan gazdasági pragmatizmus szintjén. Önök tudatosan politikai függésbe taszították a keleti diktátoroktól az országot, mert akinek kritikus infrastruktúrát és atomerőművet építenek autoriter országok állami vállalatai, az zsarolhatóvá válik.

(13.50)

Akinek hackerek törik fel a minisztériumi levelezését, és orosz kémek lepik el a fővárosát, az sebezhetővé válik. Aki pedig elidegeníti magától a saját szövetségeseit, az egyedül maradhat a bajban. Önök ráadásul még rossz lóra is tettek, mert a keleti diktatúrák globális dominanciája nem jött el, sőt a szemünk láttára veszíti el Oroszország a nagyhatalmi státuszát, mikor képtelen katonai győzelmet aratni a huszadakkora Ukrajna felett, és az ukrán honvédek folyamatosan, napról napra szabadítják fel a megszállt településeket.

Önök tehát rossz lóra tettek, mikor egy olyan Oroszországra alapozták a magyar szövetségi politikát és bízták rá Paks bővítését, amely előbb véres háborút indított, majd csúnyán leégett katonai hatalomként, végül a nyugati szankciók tíz évre vetik vissza a gazdaságát, ahonnan menekül az értelmiség, ahol nem férnek hozzá a legalapvetőbb nyugati technológiákhoz sem. Valóban ők a legmegfelelőbb szövetségeseink? Valóban rájuk kell bízni hazánk nukleáris biztonságát?

Önök az elmúlt évtizedben aktívan dolgoztak valódi szövetségeseink, a nyugati demokráciák gyengítésén. Az oroszok által pénzelt európai szélsőjobboldalhoz csatlakozva, belülről fúrták meg az európai egységet. Ezzel önök történelmi bűnt követtek el hazánk és Európa ellen. (Rétvári Bence: Szankciópárti vagy, gratulálok!) De van egy rossz hírem önöknek: nem jött el a keleti diktátorok és keleti diktatúrák ideje. (Rétvári Bence: De a Momentumé sem!) Így hiába gondolja magát világpolitikai zseninek a miniszterelnök (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), valójában a keleti nyitásunk egy teljes morális és politikai kudarc. (Szórványos taps a Momentum, a Párbeszéd és a DK soraiból.)