DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Több témát érintett, de az alapja, amiről ön beszélt, van annyira fontos, hogy a rendelkezésre álló időt arra használjam ki.
Gondolom, abban közöttünk semmi vita nincs, hogy a magyar társadalom a rossz történelmi tapasztalatai alapján alapvetően mind a mai napig a munkanélküliségtől tart a leginkább, tehát attól, hogy a családok elveszítik a létbiztonságukat, elveszítik a megbízható fix jövedelmet. Rosszak a tapasztalatok. Tudom, hogy mindig kritika ér bennünket, amikor történelmi példákra hivatkozunk, de hát, mondani szokták, hogy aki a történelmét nem ismeri, az arra ítéltetik, hogy újra átélje. A rendszerváltás előtt, amikor a magyar gazdaság egy akkor célzott, ám meg nem valósult struktúraváltás előtt állt, munkanélküliség volt. A rendszerváltást követően több mint egymillió munkanélküli volt Magyarországon, tradicionális iparágak tűntek el, és egész országrészek szakadtak le foglalkoztatás és megbízható megélhetés szempontjából. Gondolom, hogy ebben nincs közöttünk vita.
A legutóbbi példák is azt mutatják, például a Covid alatti felmérések is azt tanúsítják, ön is előszeretettel hivatkozik felmérésekre, hogy még a Covid-idő alatt is az emberek, a családok nagy része nem a járványtól tartott leginkább, hanem attól, hogy a járvány következtében a családfő vagy a család bérből és fizetésből élő tagjai elveszítik a jövedelmüket, vagy ha a család a vállalkozást választotta életformaként, akkor ellehetetlenedik a vállalkozásuk. Tehát abban, hogy ez egy alapvetően fontos dolog, úgy gondolom, nincs közöttünk vita.
Ugyanakkor, amikor a hozzászólásában a ma nyomokban fellelhető jelenségeket bírálta, kérem, hogy azért azt vegye figyelembe, hogy a munkanélküliségi ráta ma 3,5-3,6 százalék, 2010-ben ez közel 12 százalék volt. Ma mintegy 4 millió 700 ezer ember dolgozik, lényegében egymillió emberrel dolgozik több, van jövedelme, mint tíz évvel ezelőtt. A nettó átlagkereset reálértéke 2010 óta 70 százalékkal növekedett. Emelkedett a minimálbér, emelkedett a szakmunkás-minimálbér. A minimálbér vásárlóértéke, csak példaként mondom a sok szám között, 2010-22 között mintegy 100 százalékkal növekedett.
Ha ezeket a számokat vesszük, és azt mondom, hogy ma mintegy 4 millió 700 ezer ember dolgozik Magyarországon, és önök példaképpen mondjuk, 50 fő bevallom, általam nem ismert, de nem kételkedem abban, hogy megbízhatóak az adatai külföldi, ázsiai munkavállalót említenek, én úgy gondolom, hogy a nagy számok törvénye alapján ez nem határozza meg, és semmilyen szempontból nem befolyásolja a munkaerőpiacot.
Amit viszont én vitatok, talán már valamelyik államtitkár-kollégám beszélt az előbb arról, hogy főleg a magyar Országgyűlésben elhangzó politikusi nyilatkozatoknak jelentősége van, ezért kérem, hogy a számokkal azért vigyázzunk. Azt ön nagyon korrekten elismerte, és azt köszönöm, hogy tömeges munkanélküliség a jelenlegi helyzetben nincs, ugyanakkor azt, hogy a magyar munkaerőpiacról hány munkaerő hiányzik, én nem tudom ilyen egzakt módon. Biztos vannak felmérések, nem vitatom, hogy önöknek is vannak, ugyanakkor ennek a hiányzó munkaerőnek… és ez bizonyos fokig magyarázat arra, hogy egyes cégek, egyébként megint mondom, az összes foglalkoztatotthoz képest, elenyésző mértékben foglalkoztatnak vagy keresnek külföldi munkavállalókat, az a munkaerőigény struktúrájában rejlik, hogy mennyire van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) felkészülve a magyar társadalom arra, hogy ezeket kielégítse.
Úgyhogy kérem, hogy ennek a kérdésnek a megítélésénél ezeket vegye figyelembe. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)