DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja annak az alapvető magyar nemzeti érdeknek a megerősítése és szolgálata, hogy az 1222. évi Aranybulla a nemzeti emlékezet számára törvény által is hirdesse az alkotmányos önazonosságunkat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulója alkalmából fontos kimondanunk, hogy a magyar nemzet legfontosabb jellemvonásai közé tartozik az alkotmányosság szeretete. Ezért nem véletlen, hogy a II. András király által 1222-ben kibocsátott Aranybulla vetekszik a vele szinte egy időben keletkezett Magna Chartával. Az Aranybulla olyan jogelveket rögzít, amelyek mind a mai napig egy jogállam legalapvetőbb igazságai közé tartoznak. Az egy és ugyanazon szabadság elve a szabad országlakosok jogegyenlőségét biztosította, míg az ellenállási jog ugyanezen személyeknek lehetőséget ad arra, hogy a történelmi alkotmányt megszegő uralkodónak ellenállhassanak.

A 800 éves Aranybulla nemcsak történelmi jelentőséggel bír, hanem Alaptörvényünk alapján ma is élő olyan joganyag, amely lehetővé teszi történelmi alkotmányunk jogértelmezés útján való érvényre juttatását. Az Alaptörvénybe foglalt Nemzeti hitvallás ikonikus sorai ugyanis kimondják: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” „Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”

Az Alaptörvénybe foglalt R) cikk (3) bekezdése pedig azt mondja ki: „Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.” Ez a nemzetünk alkotmányos hite.

Történelmi alkotmányunk szellemi öröksége pedig átszövi Alaptörvényünket. Ezért, ha őseinkhez méltó magyar honpolgárok akarunk lenni, akkor meg kell tartanunk történelmi alkotmányunk iránymutató szellemi erejét, vagyis nemzeti, keresztény értékeinket. Ki kell mondanunk, hogy csak akkor járunk jó úton, ha történelmi alkotmányunk organikus fejlődéséből háramlanak jogaink és kötelezettségeink.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne feledjék: voltak idők, amikor ettől az organikus alkotmányfejlődéstől kényszerrel elszakították hazánkat Ezt tette az 1949. évi XX. törvény, mely a szovjet szuronyok árnyékában született sztálini alkotmány magyar fordítása, magyar adaptációja volt. Bár a rendszerváltás után jelentős módosításokon esett át az 1949. évi kommunista alkotmány, de attól még ihletettsége mit sem változott. Hatálya alatt olyannak éreztük magunkat, mintha „védők nélküli várban lennénk”. A baloldal ma is ezt akarja visszaállítani, ma is ezt akarja restaurálni, a húsvéti Alaptörvény helyébe, pedig ne feledjék, csaknem 60 évet kellett várnunk, hogy hazánk visszatérhessen az organikus alkotmányfejlődéséhez. Ez a pillanat konkrétan 2011. április 25-én következett be az úgynevezett húsvéti Alaptörvényünk által.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezt a tényt megint csak ki kell mondanunk. Ki kell mondanunk, mert sokaknak ez a tény sajnos nem magától értetődő. Meggyőződésem, hogy legjelentősebb örökségünk az a keresztény gyökér, amelyből a magyar állam ezer éve kisarjadt. Ezért a húsvéti alaptörvényünk sem véletlenül a nemzeti imánkkal, a magyar himnusz első sorával kezdődik, vagyis azzal: Isten, áldd meg a magyart.

Az Alaptörvényünk pedig ezt követően a Nemzeti hitvallásban kimondja: „nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését,” és „nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.”

Mindez azt jelenti, hogy Magyarország az égre tekintve a 2011. évi húsvéti Alaptörvénye által feltámadt, újra méltón védelmezi ezeréves honát és annak honpolgárait.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Történelmi tényként kell megállapítanunk, hogy míg Magyarország a 2011. évi Alaptörvénye által újra organikusan magára talált, addig a világ magát fejlettebbnek mondó fele rommezővé változtatta Európa szellemi színterét, erőszakosan eltorzítva a nemzeti, keresztény értékeket. Ez azzal a következménnyel járt, hogy napjainkra a magát fejlettnek mondó világ fő ideológiája a nemzetellenesség és a keresztényellenesség lett.

Szomorú, de tény, hogy Paul Valéry szavai már csak zárt fülekre találnak Nyugaton. Egy idézet tőle: „Európa ott van, ahol Eukleidész és Arkhimédész, Arisztotelész és Platón, Traianus és Vergilius, Mózes és Szent Pál neve jelentéssel bír és hatást gyakorol.” Csak zárt fülekre talál. Csak zárt fülekre talál, mert a Nyugat lemondott mindenről, és elkezdett egy más erkölcsi rendszer szerint működve élni.

Nekem a Nyugat más erkölcsi értékrendszeréről ma Szodoma és Gomora jut eszembe, vagyis a megátalkodottság és az erkölcsi romlottság. Ez konkrétan

azt jelenti, hogy a Nyugat a modernizációja folytán valóságos elkereszténytelenedésen ment keresztül, sőt napjainkban már ott tart, hogy saját gyökereit, a kereszténységet is tagadja, még történelmi tényként sem hajlandó az európai alapokmányba venni.

(11.40)

Így Európa hajdanvolt szép vonásai már nemcsak egyre rejtettebbek maradnak, hanem egyre inkább elenyésznek, úgy tűnik mintha Európa a Római Birodalom hanyatló korszakába lépett volna.

A kérdés az, hogy vajon miért nem látják, hogy nyakukon az ár; miért fáj nekik azt a tényt kimondani, hogy a kereszténység vetette meg a közös európai civilizációnk alapját, hozta létre valójában az emberi jogokat, továbbá szilárdította meg minden egyes nép saját identitását, a nemzeti különbözőségek tiszteletben tartása mellett. Mi ez az újpogány barbarizmus?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió alapító atyái, Schuman, De Gasperi és Adenauer azt mondták, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Elgondolkodtató, hogy ezen alapmondatnak miért az utóbbi fordulata látszik most megvalósulni. Elemi erővel merül fel a kérdés, hogy mi történt a világgal és benne Európával, miért vesztette el keresztény értékrendszerét. A válasz valahol ott keresendő, hogy mára Európa már csak jól akar élni és nem bölcsen.

Mit is takar ez a „jól élés”? Egyrészről azt, hogy Európa nem akar már a zsidó-keresztény organikus fejlődés keretei között élni, hanem azt elutasítva csak a maga által kitalált szabados értékrend alapján. Másrészről pedig azt akarja, hogy nem számít már a másik ember, csak a pénz és a hatalom.

Az európai „jól élés” elfelejtettette már az emberekkel azokat az alapvető tér- és időkoordinátákat is, melyek a világot meghatározzák. Alapvető tér- és időkoordináta: elfelejtették azt, hogy az évszám a mi Urunk születésétől van számolva, vagyis elfejtették, hogy a 2022 azt jelenti, hogy Jézus Krisztus 2022 éve született. Továbbá elfelejtették azt is, hogy a Föld gömbölyű volta miatt kell egy pont, egy viszonyítási hely, amelyhez képest beszélhetünk Keletről és Nyugatról. Ez a viszonyítási pont pedig nem más, mint Jézus Krisztus keresztre feszítésének és harmadnapra történt feltámadásnak a helye, azaz Jeruzsálem. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben elfelejtjük, hogy életünk viszonyítási pontja az Úr, akkor az objektív erkölcs és igazságosság szubjektívvé válik, vagyis lezuhan a vitathatatlan szintről a vitathatóra, lényegében a preferenciák szintjére.

Ezt történt a hajdan szebb napokat látott Európával is. Európa odajutott, hogy az erkölcs és igazságosság már teljességgel szubjektívvé vált, az eredeti keresztény értékeket pedig napról napra tromfolják a háttérhatalom érdekében. Európa odajutott, hogy a kereszténység helyébe egy globális, új világrendet akarnak állítani, olyan világrendet, mely erőszakkal kiforgatja a rendes kerékvágásából a társadalom értékrendszerét és annak teljes struktúráját.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne feledjék, az ő „szabadság, egyenlőség és testvériség” felfogásuk pokoli felforgatást jelent a zsidó-keresztény értékek számára. Pokoli felforgatást, mert a szabadság számukra az isteni törvények elleni lázadást jelenti. Pokoli felforgatást, mert az egyenlőség számukra azt jelenti, hogy mindannyiunkat a legalacsonyabb szintre helyezve, felülről akarnak elnyomni deviáns ideológiájukkal. Pokoli felforgatást, mert a testvériség számukra azt jelenti, hogy nem az Úrban vagyunk testvérek, hanem az őáltaluk okozott nyomorunkban.

A múltat? Nos, a múltat is végképp el akarják törölni, keresztény és nemzeti gyökerestül. Az értékeinket pedig relativizálni akarják, hogy ne tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, vagyis ne tudjunk vágyni az erényre. Hová vezet ez az abszurd narratíva? Az ember megcsúfolásához, végső soron pedig egy újkori Ninivéhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne feledjék: Európa, bár anyagilag erős, de mégis gyenge. Gyenge, mert liberális fővédnökei az egyetemes emberi jogokból ácsolnak maguknak hamis vallást, azzal büszkélkednek, hogy minden korábbinál szorosabban kötődnek az emberi szabadsághoz. Ez azonban hamis szabadság, melyben a bűnt erkölcsi vívmányként ünneplik, új emberi jogként ünneplik.

A nyugati erkölcsiségből a keresztény értékek kigyomlálása napjainkra már odavezetett, hogy tagadják azt a tényt is, hogy az élet nem a születéssel, hanem a fogantatással kezdődik. Tagadják azt a tényt is, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre. És tagadják azt, hogy az anya nő, az apa meg férfi. Ők az élet kultúrájával szemben a halál kultúráját képviselik, sőt már attól sem riadnak vissza, hogy gyermekeiket védtelenül hagyják. Ez a magatartás kifejezetten tetten érhető ott, hogy miképpen viszonyulnak a pedofil bűnözőkhöz, illetve miképpen viszonyulnak azon országokhoz, így kifejezetten Magyarországhoz, mely védi családjait, védi gyermekeit. Ők azok, akik bennünket igaztalan jogállamisági és mondvacsinált szólászabadsági vádakkal illetnek, sőt megbüntetnek minket azért, mert kiállunk családjaink és gyermekeink mellett, mert kiállunk keresztény értékeink mellett.

Ne feledjék, a Nyugat lehet bár gazdag, de mégis létének ott van a vége, ahol üldözik azt, aki kiáll keresztény értékei mellett. Legyünk bátrak, álljunk ki nemzeti-keresztény értékeink mellett! A KDNP parlamenti frakciója támogatja az 1222. évi Aranybulla jelentőségéről és az Aranybulla napjáról szóló T/1778. számú törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)