Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Nagyon köszönöm a segítséget. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Jeleztem, hogy ugyanarra figyeltem, hogy a titulusát el ne rontsam, mint amennyire az előttem szólók hozzászólására, mert úgy készültem erre a napra, hogy egyfajta kegyelmi pillanata lesz a Háznak. Egyébként Hende Csaba felvezetése és még talán miniszter asszony megszólalása is ennek azért teret engedett, tehát úgy éreztem, hogy ez a kegyelmi pillanat létrejöhet. Ha csatlakozóként kértek volna fel az előterjesztéshez, én ahhoz is szívesen csatlakoztam volna, és természetesen támogatom is azt, ami előttünk a papíron rövid, nyúlfarknyi mondatokkal leírva szerepel, de ennek a kiterjesztő értelmezése annál fontosabb.

(12.00)

Engedjék meg, hogy egy személyes szálat is belevigyek ebbe. Én a kilencvenes évek első fele óta vagyok a magyar történelem és egyébként az őstörténet szerelmese, rajongója, és nagyon sokszor annak az évtizednek a második felében már megnyilvánultunk, cikkeztünk, előadásokon vettünk részt ezekben a témákban, és az Aranybulla több mint 800 éven átívelő, elképesztő szimbolikus fontosságáról is sokszor beszéltünk. Volt, amikor akkoriban még a Fidesz politikai közössége a Liberális Internacionáléhoz volt köthető. Voltak másfajta történelmi értelmezések.

Engedjenek meg annyit, hogy némi visszaigazolást érzek a tekintetben, hogy most talán a parlament többsége már magáénak tudja a magyar történelmi kontinuitást megalapozó nagyon fontos nemzeti gondolatvilágot, amellyel kapcsolatban ugyanezt 15 évvel ezelőtt nem mondhattuk volna el. Nagyon kevesen voltunk azok, akik ennek a fontosságát legalább igyekeztek átlátni, hiszen az Aranybulla fontossága is abban rejlik, hogy egy organikus magyar államfejlődésnek egy megalapozó eleme. Tehát nem egy egyszer kőbe vésett valami, amitől aztán nem lehetett elmozdulni a következő évszázadokban, hanem rá lehetett építeni azokat a kiegészítő, nagyon fontos pozitív közjogi elemeket, amelyeket így összességében talán történeti vagy történelmi alkotmányként ismerünk, bár a két fogalom egyáltalán nem azonos, és nagyon támogatom, hogy erre sokszor felhívják a figyelmet.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy az Alaptörvényt illetően már sokkal több vitás pont rajzolódott ki közöttünk, és ezeket én fontosnak tartom tisztázni. Az Alaptörvénnyel kapcsolatban nemhogy nem baj, én kimondottan üdvözlöm, hogy a történeti magyar alkotmány ívén igyekezett elhelyezni nemcsak a közjogi gondolkodást, de az egész berendezkedést, és üdvözlöm azt is, hogy a Szent Korona-tan, illetve annak misztériuma legalább utalás szintjén megjelenhetett ebben.

Nekünk, jobbikosoknak soha nem ezzel volt a problémánk. Alaptörvényi szinten legalább ennyire zavart minket az, ami nem volt benne, hogy mondjak gyakorlati példát, a lakhatáshoz való jog tisztázása egy törekvés megjelenítésén túl, vagy éppen a munkához való jog körülményeinek a tisztázása. Sokkal inkább zavart minket az, hogy érdemi társadalmi részvétel nélkül került mindez kimunkálásra. Nem vitatom, hogy egyébként kiváló jogtudósok dolgoztak be ebbe, és a Nemzeti hitvallásba is belekötni, azért ember legyen a talpán, aki megpróbál ilyen alapvetésekbe belekötni. Én nem bátorkodnék ilyesmire, és nem ragadtatnám magam erre.

De az egészen biztos, hogy akár egy megerősítő népszavazás, akár másfajta legitimáló eszköz rengeteget segített volna azon, hogy most, több mint tíz évvel később ne folytassunk azon vitát, hogy az Alaptörvény tekintetében mi az, ami történelmi ívű, megalapozottságú, mi az, amit egy párt rakott bele. Tehát lehetett volna ezt akkor tisztázni, és úgy gondolom, hogy a rá épülő, és a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szinten lévő jogszabályok megalkotása is lényegesen egyszerűbb lett volna, ha ezt tisztázzuk.

Az eltervezett beszédhez képest ugyanakkor van még egy tisztázandó pont, mert ezt önök szóba hozták a mai vitában. Én nem arra készültem, hogy az előző választási kampány politikusi kiszólásait elemezzük, hanem nagyjából 800 évvel ezelőtti, kicsit régebbi eseményekre. Szeretném tisztázni, hogy én nem vagyok rajongója annak a gondolatnak, hogy adott esetben kétharmados törvényeket, jogszabályokat 50 százalék plusz 1-gyel valaki megpróbáljon módosítani. Tehát nagyon fontosnak tartom azt, hogy akármilyen is az Alaptörvény, legyen egy átfogó íve a jogalkotásnak, törvénykezésnek. Tehát nagyon sok kritikám van önökkel szemben is, és az indoklásaikkal szemben különösképpen, ugyanakkor itt egy éles határvonalat érdemes húzni. Én minden esetben a jogállami megoldások híve vagyok, egy esetleges kormányváltás vagy éppen egy politikai program megvalósítása tekintetében is. Tehát visszautasítom azt az általánosító kritikájukat, amely itt az ellenzék egészére nézve olyan kijelentéseket tett, amelyek egyébként nem állják meg a helyüket az ellenzék egészére vonatkozóan.

Az Alaptörvény R) cikke került még szóba továbbá a mai nap folyamán. Nagyon örülök, hogy ez a történelmi ív belekerült az egészbe, és annak is örülök, hogy ennek kapcsán önök hozták szóba az Európai Unió talán mai viselkedését. Itt is annyi személyes megjegyzést engedjenek meg, hogy amikor egyes balliberális képviselők tevőlegesen hozzájárulnak a Magyarországot elmarasztaló kritikák, jelentések megfogalmazásához, háttérmunkához, nekem rossz érzésem van, hiszen alapvetően a hazám képviseletére esküdtem, és nehezen tudnám elképzelni, hogy részt vegyek olyan folyamatban, amely a hazám dolgát megnehezíti. Ha van jogos kritika, én annak a pártján állok, hogy ezt próbáljuk meg itthon a belpolitikai térben lefocizni. Nagyon nehéz önökkel, nagyon-nagyon nehéz sokszor, hiszen ha csak a korrupciót illető kritikáinkra gondolunk, akkor nyilván nem önök fogják ezt megfogadni. Tehát van helye, mondjuk, egy Európai Ügyészségnek, de egyáltalán nem mindegy a mikéntje és a hogyanja, hogy egy ottani magyar képviselő tevőlegesen hozzájárule az elmarasztaláshoz vagy sem, ebben egyetértünk.

Ugyanakkor, amiben már nem érthetek egyet önökkel, az éppen az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata, annak előkészítése, hiszen ha komolyan vesszük az Aranybulla intelmeit, ha komolyan vesszük az organikusan fejlődő magyar alkotmánytörténet áldásait és fizikai leképeződéseit, de egy szélesebb jogi dimenzióban gondolkodva azt is komolyan vesszük, amire következtetni engednek ezek a papírra, kőbe vésett mondások, akkor az európai uniós csatlakozási folyamat nem zajlott volna így le.

Szuverenitás  rettenetesen fontos. Tökéletesen egyetértek azzal a mondattal, hogy a nemzet saját maga kell hogy döntsön sorskérdéseiről, és ebben nem lehet vita, ebben nem ismerhetünk könyörületet, ha külső beavatkozási szándék áll fenn. Éppen ezért nem értettem, hogy amikor önök tárgyalták le felerészben az uniós csatlakozási feltételeket, akkor a magyar föld kérdését, amikor a „tőke szabad áramlása” fejezetet kellett tárgyalni, valamifajta neoliberális engedékenységgel lényegében odaengedték az Európai Uniónak. És még azt is engedték, hogy csak lépcsőzetesen, nagyon lassan érje el a magyar gazdák által kapott támogatás azt az átlagos európai szintet, amely egyébként minden uniós polgárnak, aki agráriummal foglalkozott, járt. És önök ezt nem harcolták ki a magyar gazdáknak. Egy lépcsőzetes megoldást léptettek érvénybe, ami álláspontom szerint ellenkezik azokkal a közjogi alapvetésekkel, amelyekről ma egyébként nagyon szép szavakkal beszéltek.

Ugyanígy beszélhetnénk a lisszaboni szerződés által átengedett elképesztő szuverenitástranszferről. Tehát engem nagyon zavart abban az időszakban az, hogy a magyar nemzeti szuverenitás, amiért az eleink évszázadokon, jóval több mint ezer éven keresztül küzdöttek, az egy-egy ilyen megállapodással részben elpárologni látszott. Egy szuverenitástranszferrel odaadtak olyan szuverenitáselemeket is, amelyeket egyébként nem lett volna kötelező. Bizonyos testületekben volt a hazámnak vétójoga, és önök ezzel nem éltek. Az akkori balliberális kormányok, akik a fejezetek másik felét letárgyalták, ők sem éltek vele.

Tehát legyünk korrektek, a kritika két irányba szól. Az én politikai közösségem nem érintett mindebben, de önöket joggal kritizálom abban, hogy mind a csatlakozási tárgyalási hosszú évek során, mind pedig a lisszaboni szerződés előkészítése, elfogadása, olvasatlanul történő ratifikálása során  lényegében olvasatlanul történt mindez  túl engedékenyek voltak, és nem tartották be azokat az intelmeket, amelyeket most teljesen jogosan hozunk fel ezen a napon.

Azt kell mondjam, hogy az EU tekintetében igen, a szuverenitástranszfernek minden formáját károsnak tartom, vagy legalábbis nagyon meg kellene alapozni és indokolni azt, hogy ilyesmi bekövetkezhessen, de nézzük meg, hogy ez az egész közjogi dimenzió, amiről nagyon emelkedetten beszélünk, hogy képződik le a mindennapjainkban.

Ott, ahol én élek, és ahol a gyermekeinket neveljük, ott igazából harmadik generáció óta lakik a családom, és mindig volt egy posta. Péntektől nem lesz postánk, azért, mert önök úgy állapodtak meg az Európai Unióval… (Cseresnyés Péter közbeszól.) Hiába krákog bele, a dolgok összefüggnek! (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Önök úgy állapodnak meg az Európai Unióval, hogy nem támogathatják a Magyar Postát, annak veszteségessége esetén. Ugye, évekkel ezelőtt ekkor jött annak a bélyeggyűjtemény-vásárlásnak a minősített esete, ahol megpróbáltak talán támogatást nyújtani.

A szuverenitásunknak olyan szeleteit adják át, hogy oda jutunk el, hogy a könyvtárunkat bezárták, a postánkat most zárják be, háziorvosi rendelő még van. Ez egy kertvárosi, tulajdonképpen polgári beidegződésű településrész, az előző önkormányzati választáson nagy ellenzéki győzelem született, de a korábbiakban rendre egy ilyen polgári, sokszor fideszes győzelemmel végződő kampányokon voltunk túl. Abban mindenki megegyezett, hogy normálisan szeretne élni egy kertvárosi közösség. Most a postáját is elveszik, és az a hivatkozásuk, hogy az Európai Unió önöknek nem engedi, hogy a Magyar Postát támogassák.

Gondoljanak bele! Tehát itt nagyon szép szavakat hallunk arról, hogy a szuverenitásunkat őrizni kell, és amikor a mindennapi életünk leképeződéseit vizsgáljuk, akkor önök tehetetlenségről tesznek tanúbizonyságot, pont az említett Unióra hivatkozva.

Azért fontos idehozni ezt a példát, mert ezek a valódi életünkbe történő leképeződései mindannak, amiről beszélünk, és ha jól csináljuk, akkor ez nem így lesz, ha rosszul csináljuk, akkor pedig ilyen példákat kell idehoznunk, és úgy látom, hogy a mindennapi életünk ellehetetlenülése is ideköthető.

(12.10)

Az Aranybulla vívmányai között meg kell hogy említsük az összeférhetetlenségnek az előképét  ha mondhatunk ilyet , de én az ártatlanság vélelme előképét is idesorolom, hiszen a szankciók, büntetések tekintetében már egyfajta előleképeződése volt annak, ami a későbbi évszázadokban megjelent a jogfejlődés során. És igen, bizonyos elemek, mondjuk, a brit fejlődéssel párhuzamosan, néhány év eltéréssel kerültek ide, de bizonyos elemek teljes mértékben megelőzték a korukat, és hungarikumként jelentkezve tulajdonképpen irányt adhattak, irányt szabhattak a nagyvilág jogfejlődése számára, és én erre hallatlanul büszke vagyok, tehát abszolút a nemzeti értékek közé sorolom mindezt, a megalapozást is, tehát nemcsak azt, amit esetleg egy időben alkalmaztunk, mint mások.

Összességében viszont azt látom, hogy amit a napjainkra vonatkozóan lehetne megfogadni ebből az egészből, azt kellene sokkal komolyabban venni. A szuverenitástranszfer tekintetében már valós példát is hoztam, ugyanígy gondolkodom a későbbiek során is arról, hogyha bárki a magyar szuverenitást korlátozni próbálná. Ugyanúgy gondolkodunk egyébként…  A földes példát azért hoztam, hogy az idegenek számára juttatott földadományok tiltása, korlátozása kapcsán mennyire máig ható tanulságai vannak mindennek.

Az alaptörvényi ívet megdicsértem, tehát azt, hogy a Szent Korona-tan, a misztériuma legalább említés szintjén megjelenik, és elmondtam, hogy az Alaptörvénnyel igazából nem ez a problémánk, hanem sokkal inkább a technikai, a kivitelezési körülményei, a teljes körű legitimáció hiánya és az, ami nincsen benne. Rettenetesen fontos területek nincsenek benne. 32 olyan területet azonosított a jogalkotó abban az időben, amelyről úgy döntött, hogy nem alaptörvényi szinten tisztázza, hanem sarkalatos törvényekben majd később, majd valami másfajta körülmények között dolgozza ki a részletszabályokat. Ismerjük, hogy a sarkalatos törvények születésének a körülményei hány sebből véreztek, és sajnálatos módon ez a kritikánk is alapot nyert.

De összességében arra szeretném kérni önöket, hogy ha már végre felismerték ennek fontosságát, akkor vegyék komolyan a történelmi korokon átnyúló intelmeket, és mind a földpolitika, mind a demográfiát érintő politika, vagy éppen igen, nagyon helyesen, a magzati élet fogantatástól történő védelme tekintetében kérlelhetetlenül és a törvénykezés során az utolsó passzusig képviseljék azt, amit egyébként a magyar őseink, a mi őseink nem a hasukra ütve találtak ki, hanem egy organikus, szerves jogfejlődés során, évszázadok tapasztalatát beépítve, egy nagyon komoly szellemi munkával tettek le az asztalra; szakrális szinten tették mindezt annak idején.

Én úgy gondolom, hogy minden magyar képviselőnek ezt komolyan kell vennie, ennek a fontosságát át kell éreznie, éppen ezért fogom támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm, elnök asszony.