DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tanulságos és színes vitát volt módunkban végighallgatni. Elöljáróban szeretném megköszönni részben azoknak, akik az előterjesztésünk egészét támogathatónak találták, részben azoknak a képviselőtársaimnak, akik egyes elemeket támogathatónak véltek benne. Ezt köszönöm, és kérem, hogy ennek megfelelően nyomják a gombot.

Ha megengedik, megpróbálok néhány olyan témát összefoglalni, amiket képviselőtársaim szinte mindegyike említett, nem megfeledkezve Dávid képviselőtársam három pontjáról sem, amiket felírtam. Ebből is az állami vagyonátadás kapcsán a műemlék- és talán a természetvédelmet volt kedves említeni. Itt is hangsúlyozni szeretném, amit az ön által is visszahivatkozott korábbi javaslatunkban is hangsúlyoztam, hogy minden olyan célhoz kötött terület esetében, ami védettség alatt áll  a természetvédelem esetén Natura 2000 alatt , minden esetben, ha ott egyáltalában tulajdonosváltásra kerül sor, amennyiben a törvény erre lehetőséget ad, a természetvédelmi védettség fenntartása mellett száll át a tulajdonjog. Ugyanez igaz a műemlékekre is. A műemlékeknél talán azért nem túl szerencsés az e témakörben felhozott példa, mert a műemlékvédelemnél a tulajdonosváltás jelentős része éppen azt a célt szolgálta, hogy az eredeti állapot helyreállítása során a rendeltetésszerű használat biztosítva legyen; gondolok például a kastélyprogramra.

Az Erzsébet-tábort több képviselőtársam is felemlítette. Muszáj vagyok elmondani, hogy a XII. kerületben egyéni képviselő voltam, így Csillebérc történetét volt szerencsém végigkövetni, sőt bizonyos fokig közreműködni benne. Akik régebb óta itt ülnek, azok talán emlékeznek a KISZ elszámolási vitáira és az úttörőszövetséggel való vitákra. A XII. kerület is a kormány segítségére volt. Hosszú-hosszú évek pereskedése után szereztük vissza ezektől a  hogy mondjam?  tevékenységüket befejezett szervezetektől például a csillebérci tábort, úgyhogy ez már csak ennek az utózöngéje.

Az Erzsébet-táborok sok-sok évtizede a gyermeküdültetést, a táboroztatást és hasonló célokat szolgálnak. Amint képviselő úr a kétpercesében megerősítette, nem a gyermekek elhelyezésével, támogatásával vagy üdültetésével van problémája, és a többi képviselőtársam esetében is nagyon bízom abban, hogy a magyar Országgyűlésben senki nem fogja kifogásolni azt, hogy határon belüli és határon kívüli gyermekek üdültetését, táborozását, hátrányos helyzetűek étkeztetését, számukra egy életre szóló élmény nyújtását biztosítsuk. Gondolom, hogy ezt támogatják.

(14.20)

Zárójelben muszáj vagyok hozzátenni, hogy meg kell mondjam, hogy az ötvenes években én is nagyon szerettem volna Csillebércre eljutni, de a Szent István parkból nem nagyon delegáltak oda küldötteket, úgyhogy én magam nem jutottam el Csillebércre, de egyébként nagyon szerettem volna.

Ugyanez vonatkozik a Lipótmezőre, hogy röviden mondjam. Én nagyon remélem, hogy a legjobb tudomásom szerint az ország legnagyobb alapterületű épületingatlana, aminek sok-sok éve a korábbi szocialista kormány általi bezárása és magárahagyottsága után funkciót találtunk, sikeres lesz, és amikor ez az iskola ott beindul, akkor a vélemény is megváltozik róla.

Ami a harmadik kérdésben volt, a Máltai Szeretetszolgálat, Református Szeretetszolgálat, illetve az MR Közösségi Lakásalappal kapcsolatban úgy gondolom, hogy Nacsa képviselőtársam erre választ adott, én ezt engedelmükkel nem ismétlem meg.

Amit itt Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is fölvetett, hogy az állami vagyon értékelésével kapcsolatban mi van: a magyar állami vagyon értékelésével kapcsolatban megvannak a szabályok, azoknak megfelelően történik ez. Ezek egyébként közismertek.

Szinte minden ellenzéki képviselőtársam felhasználta a kézbesítési határidő 24 órás kitolását arra, hogy a Magyar Posta problémakörét idehozza, amit a magam részéről messzemenően megértek. Azon kevesek közé tartozom, akik ebben az ügyben felelősséggel tartoznak. Én annak idején, 2000-től 2002-ig egyebek mellett postaügyi miniszter voltam, és az a folyamat, amiről mi most vitatkozunk, 30 évvel ezelőtt megindult. A helyzet az, hogy Ausztriában, Angliában, Dániában vagy Hollandiában viszont 60-70 évvel ezelőtt indultak meg ezek a folyamatok. Anélkül, hogy a postatörvény általános vitájává alakítanám át a mai diskurzust, engedjék meg, képviselőtársaim, hogy…  mobilposta. Tehát évtizedek óta folyik ez a tevékenység, több száz településen mobilposta van, túlnyomórészt kedvező fogadással. Nem azt mondom, van néhány hely, ahol nem volt sikeres, ott leépült, de a mobilpostát, nem mindenütt, de a legtöbb helyen kedvezően fogadták és jól működik.

A Magyar Posta 8-10 éve dolgozik partneri kapcsolatok kiépítésén, több száz helyen van partneri kapcsolat önkormányzatokkal, magánfelekkel, ahol egy közös üzemeltetés van. A „Magyar falu” program keretében 250 településen került sor eddig, és van élő szerződés és 2022-ben pedig fizikai végrehajtás, gondolok itt építésre, beruházásra, hogy a „Magyar falu” program keretében épülő faluközpontok vagy más rendeltetésű, épp akár kereskedelmi célú épületekben a posta helyet kapjon és partneri kapcsolatokkal működjön.

Működik és a polgári kormány nagyon nehéz pénzeket költött arra, hogy a postát korszerűsítse. Az ország számos pontján logisztikai központok épültek, a digitalizáció komoly lépésekkel haladt előre. Ha minderre azt mondták, hogy ezeket a folyamatokat gyorsítani kell, akkor önöknek igaza van. Ebbe az irányba igyekszünk, és erre utalt a miniszterelnök úr, amikor azt mondta, hogy ezeket a folyamatokat gyorsítani kell, és a korszerűsítéseket csinálni kell.

Azt több képviselőtársam mondta…  a 300 fő kizárólag irányító beosztásban van, tehát nem ablak mögött ülő kollégák, nem kézbesítő postás kollégák. Ennek a 300 főnek semmi köze nincs sem a szankciós energiaárak miatt megnövekedett  zárójel: ez 20 milliárdot jelent csak idén a postának, egy olyan postának, ami hosszú évek óta gazdálkodási veszteséggel működik.

Valaki említette, hogy miért volt két évig eredményes. Azért, mert a magyar állam megvette a Bélyegmúzeumot, és abban a két évben volt ebből az értékesítésből bevétele a Magyar Postának. Abból származott ez az eredmény. Tehát ez végig veszteséges volt, erre jött jelenleg egy 20 milliárdos többlet-energiaköltség. Azt itt, ebben a Házban a kormányoldalról és a mi szánkból képviselőtársaim többször hallották, hogy a kormány saját magán kívánta és kívánja a takarékoskodást elkezdeni. Az államapparátus és ennek folyományaként az állami vállalatok energiafelhasználás csökkentésére kötelezettek. Ez most 25 százalék. Ez természetszerűen a Magyar Postára is vonatkozik, csökkenteni kell a költségeit.

Ami a szünetelést illeti, nem titok, a sajtóban is megjelent, Budapesten 35, egyébként kis forgalmú postát bezártunk  múlt időben mondom , és ha jól emlékszem pontosan a számra, az országban 366 postát szüneteltetünk. Nem bezártuk, szüneteltetjük, kifejezetten a 20 milliárdos jelenlegi és a ’23 első hónapjaiban várható újabb energiaszámlák miatt; olyan számlák miatt  és ezt is számtalanszor elmondjuk , amiket nem a magyar kormány működése, nem a posta működése, hanem a háborúra rosszul reagáló szankciós intézkedések és az ugrásszerűen megugró energiaköltségek eredményeztek.

Szabadi képviselőtársamnak mondom, hogy ne haragudjon, nem vagyok abban a helyzetben, hogy konkrét ügyekben kormányálláspontot mondjak. Egyedi ügyekben állunk rendelkezésre, készséggel megvizsgálunk, de nem tudom.

Önnél is hangsúlyozni szeretném, hogy a 300 főnek a valóban bejelentett tömeges elbocsátása nem a kézbesítéssel, nem a postaszüneteltetéssel kapcsolatos. A postaszüneteltetéssel kapcsolatban egyetlenegy ember nem veszti el a munkahelyét. Emlékezetem szerint hétszázegynéhány postai dolgozót érint, mindegyiknek a lakóhelyéhez legközelebbi helyen biztosítunk postát.

Mellár képviselő úr elment, a jegyzőkönyv számára mondom, hogy ő a Magyar Villamos Művek és a posta mellékletben felsorolt tulajdoni hányadát tette kifogás tárgyává. Az nem változott, 75 plusz volt eddig is, és ennyi is maradt; tehát az nem változott.

(14.30)

Összességében…  bocsánat, még egy megjegyzésem van a postával kapcsolatban, hogy természetesen azzal én is tisztában vagyok, hogy a helyi postahivatal legalább annyira egy érzelmi kérdés, mint egy racionális postaüzem-gazdálkodási kérdés, és azt is megértem természetesen, ha az emberek abban véleményt nyilvánítanak. Ezzel együtt azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy ahol módjuk van, ott ezeken a településeken az érintett polgármestereknek inkább azt mondják, hogy mondjuk, keressenek meg engem, és akkor, ha tudunk közös megoldást találni a jövőre nézve  jelenleg ezt a kormányintézkedést végrehajtjuk, de ha a jövőre nézve  tudunk valamilyen közös megoldást találni, akkor abban mi partnerek vagyunk. Eddig is jelentkeztek polgármesterek, folyamatosan tárgyalunk velük. Ahány posta, annyiféle megoldás, úgyhogy azt javaslom, hogy ingerült, érzelmileg ugyan érthető, de sehova nem vezető helyi megmozdulások helyett a településért felelős polgármester keressen meg akár engem, és a többit legalábbis megkíséreljük megoldani. Nem azt mondom egy szóval sem, hogy mindenütt meg tudjuk oldani, vagy ez a szándék, de a jövőre nézve ez jelenthet és jelent megoldást.

Közben segítettek rajtam, 1249 településen van jelenleg is mobilposta, tehát egy jelentős számú településen van, ami azt jelenti, hogy a postának a sok más egyéb intézkedés mellett ez is sikeres.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést, hogy én is eltértem a törvénytervezet lényegétől, de a hozzászólásokból úgy gondoltam, hogy elsősorban erre volt igény a válaszadásra, ezt igyekeztem megtenni.

Még egyszer köszönöm. Ahol támogatták, ott támogatták, ahol pedig nem, ott kérem, hogy akár a válaszom alapján az álláspontjukat vizsgálják felül, és ha lehetőséget látnak a tervezetünk támogatására, akkor ezt tegyék meg. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypárti oldalon.)