SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy tájékoztatást adjak a benyújtott, az egyházakat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat lényeges rendelkezéseiről.
A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény a továbbiakban ingatlanrendezési törvény , elismerve az egyházak magyar történelemben végzett értékes kultúrateremtő, -megőrző és -átadó munkáját, az oktatás-nevelés, az egészségügy, a szociális és a kulturális szolgáltatások terén ellátott jelentős feladatukat és fontos társadalmi szerepüket, rendelkezett az 1948. január 1-je után kártalanítás nélkül államosított hitéleti és közcélú feladatokat ellátó beépített ingatlanaik rendezéséről. Ennek határideje 2011. de-cember 31e volt.
Az ingatlanrendezési törvény végrehajtása jelentős szerepet játszott az egyházak rendszerváltozás utáni újraindulásakor, leginkább a közfeladat-ellátás vonatkozásában. Részben ennek is volt köszönhető, hogy egyházaink át tudták törni a kirekesztettség azon kereteit, amelybe a rendszerváltás előtti kommunista diktatúra szorította őket. Az ateista rezsim célkitűzése az volt, hogy az egyházak ne lássanak el közfeladatokat, beleértve az oktatás-nevelést, valamint szociális, karitatív tevékenységet sem. Különösen az ifjúság körében korlátozta az akkori államhatalom az egyházakat, így csak néhány iskolát tarthattak fenn: nyolc katolikus, egy református és egy zsidó felekezeti középiskolát, azokat is inkább csak a látszat kedvéért. Ezzel a felnövekvő új nemzedékek lelkét akarta a kommunista rendszer megszerezni, és a maga embertelen képére formálni. Az egyházak még ilyen keretek között is példamutató tevékenységet tudtak felmutatni.
Az államszocializmus mára már történelem, míg egyházaink kiemelten az elmúlt tíz évben olyan virágzásnak indulhattak, ami az elmúlt ezer évben is csak ritkán volt látható. Az ingatlanrendezési folyamat végére az egyházak volt iskoláik, szociális, karitatív és kulturális intézményeik legalább egy részét visszakapták. Így megindult az a folyamat, amelynek során különösen a 2010. évi kormányváltást követően az egyházaknak lehetőségük nyílt arra, hogy elfoglalják a társadalomban az őket megillető, méltó helyet, azt a helyet, ami őket ezeréves organikus fejlődésük alapján illeti meg, s amelytől csak egy természet- és emberellenes diktatúra fosztotta meg őket, ha csak ideiglenesen is.
Az ingatlanrendezési törvény végrehajtását követően azonban több esetben kiderült, hogy olyan, főként városi templomok, amelyeket az egyházak akár még a kommunista diktatúra időszakában is folyamatosan használtak, ténylegesen nem egyházi tulajdonban, hanem jelentős részben a korábbi kegyúri jogviszony alapján önkormányzati, esetlegesen állami tulajdonban maradtak. Ezzel a jogi helyzettel több esetben maguk az egyházközségek, plébániák sem voltak tisztában, számukra ez csak akkor derült ki, amikor saját erőből vagy hitelfelvétel révén, vagy állami támogatással elkezdték felújítani templomaikat, s ennek kapcsán szükségessé vált az aktuális tulajdoni lapok beszerzése.
Figyelembe véve Magyarország Alaptörvényének az állam és a vallási közösségek különvált működésére vonatkozó, illetve a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvénynek a továbbiakban: az egyházi törvénynek a templom és a vallásgyakorlásra rendelt más hely kiemelt jogi védelmére vonatkozó rendelkezését, a törvényjavaslat a következőt mondja ki: kérésre közvetlenül hitéleti, szakrális célokra épített, de állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban álló ingatlan, ingatlanhányad templom, kápolna , amennyiben azt a most tárgyalt módosítás hatálybalépésekor, valamint az igénylés benyújtásának időpontjában is ilyen célokra használták és használják, ingyenesen és általánosforgalmiadó-mentesen egyházi tulajdonba kerül.
Szeretném jelezni, hogy a javasolt módosítás nem nyitja meg újra az ingatlanigénylés folyamatát, az csak a korábbi ingatlanrendezés során, a jelzett okok miatt elmaradt, kisszámú hitéleti, szakrális célú ingatlanok egyházi tulajdonba adásának lehetőségét nyitja meg. Úgy gondolom, abban pártállástól függetlenül egyetérthetünk, hogy egy hitéleti célú ingatlannak, templomnak legjobb helye az egyház tulajdonában van.
Tisztelt Országgyűlés! Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXVI. törvény azaz az egyház-finanszírozási törvény jelenleg is rendelkezik a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek közcélú tevékenységük folytatásához szükséges ingatlan megszerzésének lehetőségéről. Tekintettel arra, hogy a belső egyházi jogi személyek önállóan is vállalhatnak, illetve folytathatnak közcélú tevékenységet, indokolt az egyház-finanszírozási törvény kiegészítése. A korábban ismertetett egyházi ingatlanrendezési törvény 2. § (2) bekezdésében meghatározásra kerültek azok a hitéleti és közcélú feladatok, amelyekre tekintettel az egyház a törvény alapján igényelhette volt ingatlanait.
(14.40)
Azóta e törvény keretein túl is jelentős hitéleti és leginkább közfeladat-ellátásra szolgáló ingatlanjuttatásban részesültek az egyházak, illetve mind az ingatlanrendezés, mind az egyedi ingatlanjuttatások során kapott ingatlanok rekonstrukciójára, fejlesztésére is komoly költségvetési, illetve állami és európai uniós támogatáshoz jutottak.
Figyelemmel arra, hogy a közérdekű célhoz kötődő ingatlanjuttatás és a költségvetési támogatások az egyházi igény kielégítésén keresztül valójában fontos társadalmi szükséglet kielégítését is szolgálják, indokolt és szükséges ezen közösségi célok biztosítása arra az esetre is, ha az ingatlanjuttatásban részesült egyházi közösség, szerv a jövőben esetleg megszünteti magyarországi működését. Az ilyen esetekben is szükséges, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó közcélú tevékenység folytatása, annak folyamatossága biztosított legyen, amely nemcsak az érintett egyház hívei, hanem az egész magyar társadalom számára kiemelkedően fontos cél.
Hasonlóképpen: az egyház tevékenysége szempontjából különös jelentőséggel bíró szakrális ingatlanok esetében is kiemelt érdek fűződik azok jellegének és szerepének megőrzéséhez. Erre tekintettel a javaslat ilyen esetekben, természetesen az érintett egyházakkal történt előzetes egyeztetés alapján rendelkezik az egyházi jogutódlásról is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozom: az egyházon belüli jogutódlás esetében az illetékes egyházi szervek a belső egyházi szabályokat is figyelembe véve járnak el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyházi köznevelési-szakképző intézményekbe járó gyermekek, tanulók, illetve szüleik jogainak védelme érdekében a törvényjavaslat az egyház-finanszírozási törvény módosításával az egyházi fenntartók számára biztosítani kívánja a feladatellátást szolgáló állami és önkormányzati tulajdonú épületek és az ezek tartozékát képező ingóságok tulajdonjogát mindaddig, amíg ezekben egyházi, köznevelési, szakképzési tevékenység folyik.
Felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy jogrendszerünkben nem példa nélküli ez a fajta, feladatellátáshoz kötött vagyonjuttatás. A nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézmények esetében az intézménynek helyet adó ingatlanok tulajdonjogának átadását a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény már korábban is az Országgyűlés 96 százalékos többségének pártpolitikai megosztottságon túllépő konszenzusával biztosította a nemzetiségi önkormányzati fenntartó által az épületben folytatott köznevelési tevékenység fennállásáig.
Erre alapozva erős a bizodalmunk, hogy a tisztelt Ház támogatja ezt a javaslatot is, hiszen helyi önkormányzati tulajdonú épületben bevett egyházi fenntartó által fenntartott köznevelési-szakképző intézmények is működnek. Ezek működésének hosszú távú biztosítása, a tanulók, illetve szüleik jogainak védelme érdekében a törvényjavaslat ezen fenntartók számára is biztosítani kívánja az önkormányzati tulajdonú épületek és tartozékát képező ingóságok tulajdonjogát mindaddig, amíg ott köznevelési, illetve szakképzési tevékenység folyik. Ezért a törvényjavaslat rendelkezik a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére alkalmas szerződések megkötéséről, illetve arra az esetre, ha ez a megadott határidőig nem jön létre, a perindítás lehetőségéről és ezzel összefüggésben az elidegenítési és terhelési tilalomról is.
Amennyiben az ingatlanok és ingóságok helyébe más vagyonelemek lépnek a közfeladat-ellátás egyházi részről történő megszűnése esetén beleértve itt a fenntartói jog, központi költségvetési szerv, települési önkormányzat avagy nem bevett egyházi, más vallási közösségi magánalapítványi gazdasági társasági fenntartó részére történő átadását is , ezek esetében a tulajdonjog az ingatlannal együtt ingyenesen visszaszáll az eredeti tulajdonosra.
A törvényjavaslat ilyen esetekre nézve rendelkezik az elszámolás szabályairól is. Az egyházi finanszírozás törvényjavaslat általi módosítása és elfogadása esetén biztosított tulajdonjog értelemszerűen nemcsak a jövőbeni átadások, hanem a jelenleg már működtetett köznevelési és szakképző intézmények esetében is megilleti a bevett egyházi fenntartókat. Ezért ebben az esetben is rendelkezik a törvényjavaslat a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére alkalmas szerződések megkötéséről, a bírósági jogorvoslat lehetőségéről. Továbbá rendelkezik az elidegenítési és terhelési tilalom elrendeléséről arra az esetre, ha a megadott határidőig a tulajdonba adásra vonatkozó szerződés nem jön létre.
Végül kitér az ingatlan-visszaadás esetén irányadó elszámolási szabályokra is. Tekintettel arra, hogy a bevett egyházak és belső egyházi jogi személyek részére közfeladat-ellátásra történő ingatlanátadásra vonatkozó rendelkezés az Alaptörvény VII. cikk (5) bekezdésével összefügg, a javaslat e része elfogadása esetére szükséges sarkalatossági záradék módosítása is.
Tisztelt Országgyűlés! A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény többek között a történelmi és a nemzeti emlékhelyeket is szabályozza. A nemzeti emlékhely a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a magyar nemzet, illetve a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképén kiemelkedő fontossággal bír. (Sic!) Továbbá nemzeti emlékhelyek az országos jelentőségű állami megemlékezés színhelyei is, amelyeket az Országgyűlés törvénnyel azzá nyilvánít.
A nemzeti emlékhelyek között vannak az Országgyűlés által nemzeti kegyhelynek minősített ingatlanok is. Ezek az egyetemes magyarság lelki-kulturális központjaiként is működnek, és mind a nemzet megmaradásában, mind a vallás szabad gyakorlásában kiemelkedő szerepet töltöttek és töltenek be jelenleg is.
Mindezekre figyelemmel szükséges a történelmi és nemzeti emlékhelyül szolgáló ingatlanok jó karbantartási kötelezettségét rögzíteni, valamint az esetleges tulajdonváltozással kapcsolatos kérdésekről is rendelkezni; mindezt annak érdekben, hogy a nemzeti emlékhelyek ne kerülhessenek ki a magyarországi tulajdonosi körből, és erre tekintettel szerepüket mind a nemzeti emlékezet, mind a magyar nemzet spirituális és kulturális önazonossága vonatkozásában folyamatosan be tudják tölteni.
A javaslat ezenkívül különböző terminológiai pontosításokat is tartalmaz az emlékpontok vonatkozásában; annak megnevezését magyar emlékpontra módosítja. A magyar emlékpontok meghatározásának szabályaival kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy a megjelölés a továbbiakban nemcsak magyar és angol nyelven, hanem ha az emlékpont valamelyik magyarországi nemzetiséghez kapcsolódik, az adott nemzetiség nyelvén is meg fog jelenni. Itt jegyzem meg, hogy az előterjesztő megfontolja, és valószínűleg egyet is ért a javaslat benyújtását követően a velünk élő őshonos nemzetiségek részéről érkezett azon jelzéssel, kezdeményezéssel, hogy az emlékpontok jogszabályi megjelölése magyar nemzeti emlékpont legyen.
A nemzeti emlékhelyül szolgáló ingatlan jó karbantartási kötelezettségére vonatkozó rendelkezés meghatározza az ezzel kapcsolatos hatósági ellenőrzési és működést biztosító kötelezettségeket is. A hatósági eljárás során a felmerült hitéleti kérdésben az érintett egyház magyarországi legfőbb képviseleti szervének nyilatkozata a vallási közösségek és az állam Alaptörvény szerinti elkülönült működésére tekintettel nem mellőzhető.
A javaslat azt is szabályozza, hogy a nemzeti emlékhelyek elidegenítésére vagy terhelésére vonatkozó bármely okirat joghatás kiváltására csak a miniszter jóváhagyása esetén legyen alkalmas. Ezzel elkerülhető, hogy a nemzeti emlékhelyek kikerüljenek a magyarországi tulajdonosi körből, és akadályozott legyen a törvényben meghatározott célok megvalósulása.
A javaslat szabályozza a nemzeti emlékhelyek tulajdoni viszonyait is. Egyházi tulajdon esetére a javaslat úgy rendelkezik, hogy amennyiben a tulajdonos egyházi szervezet magyarországi működése bármilyen okból megszűnik, úgy a nemzeti emlékhely tulajdonjoga az érintett egyház legfőbb képviseleti szerve által megjelölt belső egyházi jogi személyre száll át.
(14.50)
Az egyház legfőbb képviseleti szervének hallgatása esetén a tulajdont a területileg illetékes belső egyházi jogi személy szerzi meg. Szabályozni szükséges a nemzeti és történelmi emlékhelyek funkciójuknak megfelelő használatát, illetve esetleges megváltoztatásukra irányuló tulajdonosi vagy vagyonkezelői tevékenységet is.
A törvényjavaslat az emlékhely státusz odaítélésére egyébként is felhatalmazott Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságot ruházza fel véleményezési hatáskörrel, amelyet a bizottság a Nemzeti Örökség Intézetével egyeztetetten gyakorol. A módosítással elkerülhetővé válik az emlékhelyek esetleges méltatlan, az emlékhely jellegétől akár esztétikailag, akár funkcionálisan idegen átépítése, használata. A védett kulturális javakhoz hasonlóan indokolt a nemzeti emlékhelyek vonatkozásában is a magyar állam elővásárlási jogának biztosítása az ellenérték ellenében történő tulajdonátruházás során, tekintettel arra, hogy a nemzeti emlékhelyek a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszínek, amelyek az országos jelentőségű állami megemlékezés színhelyei lehetnek.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül a javaslat tartalmaz egy szövegpontosítást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem által ellátott oktatási feladatok elősegítése céljából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részére történő ingyenes vagyonjuttatásról szóló 2020. évi XVI. törvény vonatkozásában.
Köszönöm, hogy meghallgattak, úgy gondolom, minthogy ezt már az expozéban többször is említettem, a most benyújtott törvényjavaslat olyan elemeket tartalmaz, amelyeket képviselőtársaim pártpolitikai elfogultság nélkül, bátran megszavazhatnak, támogatva ezzel a vallásszabadság gyakorlását, a hívek közösségét, valamint a köznevelési, szakképzési feladatok ellátását. Ehhez kérem szíves támogatásukat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)