MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban a Soltész Miklós államtitkár úr által elmondott gondolatokat szeretném megerősíteni, ugyanis a T/1785. számú törvényjavaslatban a jogalkotó rendezni kívánja az egyházi ingatlanok tulajdonba adásával az 1991. évi XXXII. törvénnyel az állami tulajdonban lévő ingatlanok tulajdonszerzéséről már elkezdődött folyamatot. Ezen folyamat folytatása indokolja a már idézett törvény, továbbá az ezzel összefüggő 1997. évi CXXIV. törvény, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről, valamint a 2001. évi LXIV. számú, a kulturális örökségről szóló törvény néhány rendelkezésének a módosítását.

Az 1991. évi XXXII. törvény módosításának elsődleges célja nem más, mint az, hogy még az egyházi törvény végrehajtását követően is állami, helyi önkormányzati tulajdonban maradt, közvetlenül szakrális célokra használt épületek, épületegyüttesek épületeire vonatkozóan azok egyházi tulajdonba vételét lehetővé tegye, azt megkönnyítse, miután ezen ingatlanok állami tulajdonban maradásához a tulajdonba adás megkezdése óta eltelt hosszú évtizedekre tekintettel már az állami tulajdonosi érdek fenntartása elenyészett. Vannak olyan szakrális, állami tulajdonban lévő ingatlanok, amelyek még az úgynevezett kegyúri jogviszony alapján képeznek állami vagy önkormányzati tulajdont. A kegyúri jogviszony, a jus patronatus bizonyos személyeknek vagy személyek csoportjának az egyházi hatóság által adott kiváltsága, ugyanis a patrónus, a jog birtokosa e jogával élve egyházi személyeket neveztethetett ki a földjén, a birtokán templomot vagy kolostort építtethetett és tarthatott fenn. A XXI. században valóban időszerű ezen antagonisztikus tulajdoni alapon megnyugvó, még állami tulajdonban lévő egyházi ingatlanok visszajuttatása az egyházaknak.

Az előterjesztés 14/A. §-a lehetővé teszi az egyházak számára a közvetlenül szakrális és hitéleti célokra épített, állami tulajdonban lévő ingatlanok és épületegyüttesek egyházi tulajdonba kerülését 2026. december 31-éig. A jogalkotó a határidő-hosszabbítással jelezni kívánja az egyházak történelmi, értékes kultúrateremtő és -megőrző munkáját, valamint elismeri a szociális, kulturális és egészségügyi területen végzett kiemelkedő szerepüket, ahogy arról államtitkár úr részletesen beszélt. A határidő meghosszabbítása egyúttal azt is jelenti, hogy az állam az egyházak revitalizációját kiemelkedő jelentőségűnek tartja, figyelemmel Alaptörvényünk lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az állam és a vallásközösségek különvált működésére nézve.

Ez a határidő-hosszabbítás egyúttal lehetővé teszi azt is, hogy az olyan ingatlanok, amelyek osztott közös tulajdonban vannak  tehát részben állami, részben egyházi tulajdonban , tulajdonközösség megszüntetése útján a polgári törvénykönyv szabályozása alapján kerüljenek egyházi tulajdonba, elsődlegesen természetben történő tulajdonközösség megszüntetésének az útján. Az erre vonatkozó igényt az állam az erre irányuló egyházi kérelem előterjesztésétől számított 120 napon belül teljesíti. Amennyiben a természeti úton való tulajdonközösség-megszüntetés nem lehetséges, akkor az ingatlan használatát használati szerződéssel kell rendezni. A jogalkotó elsődleges célja ez esetben is, hogy a szakrális tevékenység háboríthatatlanul folytatható legyen. Az állami tulajdon egyházi tulajdonba adása nem visszterhes szerződés alapján történik, tehát nem ellenérték fejében, a tulajdonosváltás ingyenes, és az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre kerül, hisz a hatályos jogszabályaink alapján a tulajdonszerzést az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés hozza létre.

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény módosítása kapcsolódik az egyházi ingatlanról szóló törvényhez. Az előterjesztés 10. §-a létesíti az egyházak tulajdonszerzésének a jogát, azt kiterjeszti a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek által végzett közcélú tevékenység végzése jogcímén megszerezhető tulajdonba adásra is. Ez a rendelkezés biztosítani kívánja az egyházi, köznevelési, szakképző intézetekbe járó gyermekek, tanulók és szüleik jogainak védelmét mindaddig, amíg a fenntartók ezekben az intézményekben egyházi, köznevelési, szakképzési tevékenységeket folytatnak.

Az előterjesztés 11/A. §-a rendezni kívánja a jogutódlás kérdését is. Kiemelten vonatkozik a jogutódlás kérdése azokra az ingatlanokra nézve, amelyek európai uniós forrásból történő támogatásban részesültek, ily módon kikerültek az államháztartás rendszeréből és magyarországi működésük megszűnik. Ez a helyzet áll elő  felsorolnám taxatíve , ha a fenntartó jogutód nélkül megszűnik; a köznevelési vagy szakképző intézet megszűnik; a nevelési-oktatási feladat ellátása megszűnik; ekkor a fenntartói jog más jogi személy részére kerül átadásra. Tehát a jogalkotó, mint mondtam, felsorolja és ezzel szűkíti azokat a jogcímeket, amelyek megléte esetén az egyházi tulajdonban lévő ingatlan tulajdonjoga visszaszállhat az eredeti tulajdonosra, az önkormányzatra vagy az államra. Legvégső esetben, ha nincs egyházi jogutód, kerüljön ki az egyházi tulajdonból. A jogalkotás körében garanciális lehetőségként biztosítja az előterjesztés a bírói út igénybevételének a lehetőségét.

A T/1785. számú előterjesztés módosítja a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényt is, amely érinti az egyházi szakrális helyeket is, miután ezen helyek szerepe kiemelkedő jelentőségű a nemzet történetében, a nemzeti összetartozást erősítő voltában. A jelenleg hatályban lévő szabályozás „nemzeti emlékhely” és „nemzeti emlékpont” elnevezése összetéveszthető, erre tekintettel az előterjesztés bevezeti a „magyar emlékpont” elnevezést. A magyar emlékpont az egyetemes vagy nemzeti közemlékezetben kiemelkedő helyet elfoglaló személlyel összefüggésben meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amelyet a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság emlékponttá nyilvánít. A magyar emlékponttá nyilvánításról a bizottság a Nemzeti Örökség Intézetének javaslata alapján dönt. A módosítás hatálya kiterjed a történelmi emlékhelyekre, a nemzeti és kiemelt nemzeti emlékhelyekre, és kiterjed a szakrális emlékhelyekre is.

A nemzeti és történelmi emlékhelyek védelme és hozzáférhetővé tétele közérdek, amelynek a megvalósításában az állam, az önkormányzati, valamint a vallási közösségek, a belső egyházi jogi személyek, civil és egyéb szervezetek vesznek részt. A nemzeti emlékhely ingatlanhasználatával felhagyni nem lehet. A módosítás garanciális jellegű rendelkezéseket tartalmaz az emlékhelyek védelmével kapcsolatban, így a tulajdonos köteles gondozni az emlékhelyet és környezetét, és annak látogatottságát is biztosítani kell. Ez vonatkozik az egyházi tulajdonban lévő emlékhelyekre is. A gondozási kötelezettségnek való megfelelést kizárólag a hatóság ellenőrzi. A nemzeti emlékhely részét képező ingatlan tulajdonosa csak a magyar állam, magyarországi jogi személy vagy természetes személy lehet.

A nemzeti emlékhelyeken lévő ingatlan tulajdonjogának vagy tulajdonrészének az elidegenítéséhez miniszteri jóváhagyás kell, egyházi tulajdon esetén ehhez az egyház magyarországi legfőbb képviseleti szervének az állásfoglalása is kötelező. Egyházi tulajdon vagy tulajdoni hányad jogutódlása esetén a tulajdonjog csak az egyház legfőbb magyarországi szervére vagy az általa kijelölt belső egyházi személyre, illetve az egyházi területi jogi személyre szállhat át. A magyar államot a nemzeti emlékhelyet képező ingatlanra nézve elővásárlási jog illeti meg. Nem illeti meg az elővásárlási jog az államot, ha az ingatlan tulajdonjogát egyházi jogi személyre vagy az érintett egyház belső jogi személyére ruházta át.

A T/1785. számú előterjesztés, elismervén az egyházak magyar történelemben végzett értékes kultúrateremtő, -megőrző és -átadó munkáját, valamint az oktatásban, a szociális ellátásban, az egészségügyben végzett kiemelkedő jelentőségű szolgáltatásait, szélesíti és egyszerűbbé teszi az egyházi tulajdon megszerzésének és jogutódlásának a lehetőségét.

(16.00)

A jogalkotó szándéka a tulajdonszerzés folyamatának a befejezése. Az előterjesztés módosításai az egyházi törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatain alapulnak, és körültekintő szabályozással kívánják előmozdítani az egyházak napjainkban betöltött történelmi szerepének elismerése mellett az őket megillető, a kommunista éra alatt ellenszolgáltatás nélkül, jogtalanul elvett ingatlanaik visszajuttatását.

A fentiekre tekintettel kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényt támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)