SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a vitában elhangzott észrevételeket kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt. Kár, hogy néhányan korábban elmentek, mert ha meghallgatták volna nem az én bevezető gondolataimat vagy az expozét, hanem a kormánypárti képviselőket, akkor megérthették volna ennek a törvényjavaslatnak a lényegét. De sem az MSZP, sem a Jobbik képviselői, akik részt vettek a vitában, nincsenek itt, illetve hozzáteszem, ahogy Nacsa Lőrinc képviselő úr is mondta, többen meg fel sem vállalták a vitát, így a Momentum, a Párbeszéd, az LMP, mondjuk, egyértelműen beállnak a DK mögé, beállnak a Gyurcsány-párt mögé, ő a főnök egyházügyekben is, ez jól látszik, és nincs szabad véleményük vagy külön véleményük.

Úgy éreztem először, vagy még most is úgy érzem egyébként, hogy a DK árnyéka volt önmagának (Derültség a kormánypárti padsorokban.), szó szerint is, hiszen ha belegondolunk, hogy néhány hónappal ezelőtt vagy a választási kampány, mondjuk így, hevében, de a választási kampány előtt is olyan kijelentésekre ragadtatták magukat egyházakkal, hívőkkel, egyházi iskolákkal szemben, illetve a kormánnyal szemben is, amelyek egészen az akasztásig fajultak, akkor ehhez képest egész normális vita zajlott most az ő részükről. Még azt is tudom mondani, hogy nem hozták elő azt az örökséget, ami 1948. január 1-jei örökség, miszerint a teljes egyházi, szociális, illetve oktatási-nevelési vagyon elkobzását jelentette, elüldözését papoknak, lelkészeknek és szerzeteseknek. Tehát ehhez képest tényleg azt kell mondani, hogy árnyékban sincsenek, egész normális vitát folytattak le vagy mondtak el.

De mindemellett azért azt is kell mondani Sebián-Petrovszki Lászlónak, miután ön képviselte a DK-t, ezért legyen szíves átadni az egyébként érdekes oktatási árnyékminiszterüknek…  akinek, ha jól tudom, kisebb-nagyobb ügyei vannak vagy voltak a rendőrséggel, de hát oktatási árnyékminiszterként ő akarja nevelni gyermekeinket, fiataljainkat, legalábbis befolyásolni a nevelés irányát, így gondolom, az egyházi iskolák történetét is. Mindamellett pedig azt a két gondolatát csodáltam, hogy ki merte mondani, lehet, hogy ezért a főnökétől fog kapni, hogy sok racionális pontja van a templomok visszaadásának, teljesen egyetértünk, illetve azt is, hogy szociális, köznevelési területen az egyházaknak megvan a szerepük. Még egyszer mondom, ez nagy bátorságot jelent az ön részéről, hiszen a DK álláspontja, a baloldal nagy többségének az álláspontja messze nem ezt tükrözi.

Mindemellett pedig hadd reagáljak főleg az ön gondolataira, de nyilván itt van most már dr. Gurmai Zita képviselő asszony is, és majd az ő gondolataira is reagálni fogok, bár szerintem a véleményük hasonló, ahogy értettem vagy próbáltam figyelni a felszólalásaikat. Az egyik az, hogy amikor ideológiai támaszról, illetve játszótársakról beszél ön, akkor belegondolt abba, hogy hány olyan tüntetés volt, ahol Donáth László vagy akár Iványi Gábor ott volt? Belegondolt ebbe?  ahol nem éppen egyházvezetői, szónoki képességeikről, sokkal inkább politikai beállítottságukról és kőkemény vádakról szólt az ő beszédük, és mindez az önök tüntetésein, találkozóin, adott esetben rendezvényeiken, ünnepségeiken jelent meg. Csak úgy halkan teszem hozzá, hogy ha jól emlékszem, Iványi Gábor önöknek még árnyékköztársaságielnök-jelöltjük is volt (Sebián-Petrovszki László: Hivatalos jelölt volt!) mint egyházi vezető. Tehát azért én elgondolkoznék ezen, amikor ön a Fidesz-KDNP-t, a kormányt vádolja azzal, még egyszer mondom, amit mondott, ideológiai támaszként, játszótársakként aposztrofálta az egyházakat, akkor egy kicsit gondolkozzon el azon, hogy önök akkor milyen jelzőkkel kellene hogy illessék ezt a két, általam említett egyházi vezetőt.

A szegregált iskolákról is beszélt. Egyszerűen nem igaz! Ön egyszerűen nem ismeri az országot. Nem tudja azt, hogy akár a katolikus egyház, adott esetben annak szerzetesei, akár pedig püspökségek által fenntartott iskolái, akár a református testvérek, az evangélikusok, a baptisták vagy pedig bármilyen más felekezetek, így a pünkösdiek is hány olyan egyházi oktatási-nevelési intézményt tartanak fenn, ahol többségében roma gyermekek járnak. Tudja, mi a szomorú ebben?

(16.20)

Csak a történelmi hűség kedvéért, a görögkatolikusoknak volt egy olyan csodálatos iskolájuk a Nyírségben, amelyet egyébként pont egy nagyszerű európai uniós vizsgálat következtében vizsgáltak, az úgynevezett szegregáció miatt. Ennek a következménye az lett… (Dr. Gurmai Zita felé:)  nyugodtan vegye a képviselő asszony ezeket a mondataimat, és küldje el barátnőinek oda ki, Brüsszelbe. (Dr. Gurmai Zita: Nem!) Tehát a következő történt. Egy ragyogóan működő iskoláról beszélünk, a görögkatolikusok működtették, megszállták mindenféle ellenőrzéssel, majd szegregációval vádolva őket végül is úgy döntött a görögkatolikus egyház, hogy köszöni szépen, visszaadja. És tudja, kik tiltakoztak egyébként emiatt? A roma szülők, cigány asszonyok és cigány bácsik. Miért? Mert olyan jó helyre kerültek a gyerekeik, olyan körülmények között nevelték őket, ami egyedülálló volt. Az önök politikai közössége mit csinált? Tönkretett egy ilyen iskolát.

Tehát amikor szegregációról beszélünk, egyik oldalról nézze meg, legyen szíves azt, hogy mi van a világban, mi van Európában, másik oldalról pedig azt is nézze meg, hogy az egyházak mi mindent tesznek azért, hogy valóban, ahol nagyon súlyos élethelyzetek vannak, ott a felzárkóztatásban segítsenek.

Mindemellett a finanszírozásra is kicsit kitért képviselő úr, elképesztő. Tehát menjen vissza Horn Gyuláig, és nézze meg, hogy Horn Gyula mit írt alá annak idején a vatikáni vagy szentszéki szerződésben. Ezt a joggyakorlatot azóta minden egyes kormány, amennyire lehet, követi. Mondjuk, a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormány nem, mert ő volt az, aki nem adta meg az egyházi iskolák pedagógusainak a bérét és a támogatását, több milliárd forintot vont el tőlük. De hozzáteszem, hogy egyébként ezt a gyakorlatot, amit Horn Gyula aláírt a szentszéki megállapodás során, mindenki követi, sőt olyan szinten, hogy azt nemcsak a katolikus egyházra vonatkoztattuk sokáig, hanem minden egyes egyházra, akik intézményfenntartók voltak.

Azért mondtam, hogy vonatkoztattuk, mert most már az egyéni megállapodások, illetve az egyházi törvénynek a keretében mindenki megkapja ugyanazt a támogatási és finanszírozási lehetőséget, mint amit korábban a vatikáni vagy más néven szentszéki megállapodás adott. Tehát ne rajtunk kérjen számon olyat egyébként, ami nem is igaz, hiszen az egyházi iskolák támogatása mindig attól függ, hogy a zárszámadási törvényben mind az állami, mind pedig az önkormányzati támogatások milyen kiegészítést adtak az elmúlt év során, és ezt a kiegészítést kapják meg az egyházi iskolák  vége, pont. Ezt meg kéne egyszer önöknek tanulni, és egyszer el kéne fogadni, már csak azért is, mert mindig fölhozzák, és sose akarják megérteni, vagy pedig azt kell mondani, hogy nem mondanak igazat.

De ha azt a logikát követjük, tisztelt képviselő úr, hogy ha több van az egyházi iskoláknak, akkor, ha megkapnak egy önkormányzatit, miért laknák le. Akkor arra fordítják a pénzt, akkor felújítják, akkor szép lesz, akkor XXI. századi lesz. Ezt ön irigyli tőlük egyébként? Nem is értem a logikáját. Ráadásul még egy számsort hadd mondjak önnek, mert azt mondta, hogy nem áll nyitva mindenkinek az egyházi iskolák lehetősége. Bocsánat, egyik oldalról tiltakoznak, hogy minél több legyen, a másik oldalról pedig azt mondják, hogy nem áll nyitva. De hogy mennyire nem áll nyitva, és mekkora nagy az igény az országban, csak hadd mondjak három számot!

1990-ben, amikor az önök kommunista rendszerének vége lett (Sebián-Petrovszki László: 12 éves voltam, csak mondom!), akkor 3 ezer gyermek járt abba a tíz egyházi iskolába, amit említettem, nyolc katolikusba, egy zsidó felekezetibe és egy reformátusba. Amikor véget ért az a kommunista rendszerük, akkor elindult az egyházi iskolák újraépítkezése, és 2010-re fölment a gyermeklétszám, óvodától egészen a középiskola végéig 110 ezerre. Most meg 2010 óta, 2021-ig, tehát 11 év alatt megkétszereződött ez a szám, sőt több mint kétszeresére növekedett, mert 240 ezer gyermek jár ilyen intézménybe. Tehát azt mondani, hogy egyik oldalról nincs nyitva mindenki számára, másik oldalról pedig azt követelni, hogy ne legyen több egyházi iskola, megint csak ellentmondásos, és ezt át kéne önöknek gondolni.

Mindamellett pedig még egy gondolatot azért hadd mondjak el! Dr. Gurmai Zita képviselő asszonynak is hadd mondjam, hogy olvassák már el, legyenek szívesek, ezt a törvényjavaslatot. Ugyanúgy, ahogy elmondta szószóló asszony, ugyanúgy, ahogy háznagy asszony is elmondta, ugyanúgy, ahogy elmondta felszólaló képviselőtársaim többsége, a megoldás azt javasolja, mint a nemzetiségi intézmény átadásánál, tulajdonba adásnál, hogy abban a pillanatban, ha az egyház vagy pedig valamelyik belső jogi személye befejezi ott az oktatás-nevelést, akkor visszaszáll az önkormányzatra ez a tulajdon.

Itt hadd térjek ki arra, hogy eddig az önkormányzatok átadták azt a feladatot, ami a közneveléssel kapcsolatos volt, és amit ők működtettek. De ha átadták, akkor miért félne egy önkormányzat attól, hogy a tulajdont is átadja? Tehát nem kell ettől félni, és még egyszer hangsúlyozom, hogy ha átadja, utána vissza is kapja abban az esetben, ha ez a közfeladat megszűnik.

Tisztelt Országgyűlés! Még dr. Gurmai Zita képviselő asszonynak a következőt hadd mondjam! Még több ingatlan kerüljön az egyházak birtokába, erről szól most ez a törvény  ön is tudja, hogy ez nem igaz. Egyik oldalról igaz, hitéleti szempontból, de szerintem azt senki nem vitatja, hogy amit a Rákosi-rendszerben az önök politikai elődjei elvettek az egyházaktól, vagy nem akartak odaadni, de mégis szentmise volt, mondjuk, a Mátyás-templomban, akkor az ilyen templomok és az ilyen kápolnák jogosan kerülnek vissza az egyházakhoz, hiszen 500-600 évvel ezelőtt az egyházak építették. Szerintem ezt senki nem vitatja. Még egyszer hangsúlyozom, a másik ingatlanjuttatás, az pedig nem arról szól, amit önök gondolnak, hogy most itt feneketlenül adunk ingatlant az egyházaknak, és ráadásul, még egyszer mondom, abban az esetben örök, ha ők ott 50 év múlva, 100 év múlva, 200 év múlva is tanítanak, de ez feladat. Pont a DK-s képviselőtársam kérte, hogy engedjenek be az egyházak még több embert. Magyarán, több egyházi iskolára van szükség, ha jól értelmeztem. (Sebián-Petrovszki László: Nem mondtam ilyet!) Tehát érdemes akkor ezt az igényt abban az irányban is segíteni, hogy akkor a közfeladathoz a vagyont is adjuk hozzá.

Van ennek a törvénynek még egy magyarázata, képviselő asszony, azt is szeretném mindenkinek még egyszer elmondani. Ha megszűnik Magyarországon egy egyházi jogi személy…  márpedig vannak olyan szerzetesrendek, kevesen vannak már, és idősek lakják, sajnos idősek viszik a közfeladatot. Sajnos, volt rá példa a múltban, hogy valakik valahova kijátszották az ő vagyonukat. Szerintem az mindenkinek az érdeke, minden egyes magyar embernek, aki még nem hívő, aki nem ilyen intézménybe járatja a gyermekét, még annak is érdeke, hogy magyar kézben maradjon. Egyébként ez igaz a nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatos kérdésekre is.

Dr. Brenner Koloman képviselő úrnak: Ferenc pápát idézte, magasról indított, majd, azt gondolom, egy kicsit lejjebb jött a dolgokkal. Először is el kéne gondolkodni a Jobbiknak is, így személy szerint nyilván képviselő úrnak is, hogy meddig akarnak még hintapalintázni. Mert a választások előtt teljesen beálltak abba a sorba, amit Gyurcsány Ferenc diktált. Miben nyilvánult például ez meg? Mondjuk, az Eszterházy Károly Egyetemnek a visszaadását az egész Jobbik nem támogatta. Miért nem támogatták? Azért nem támogatták, mert akkor éppen baloldaliaknak sorolták magukat, és akkor egyházellenesek voltak. Eljött a bukta, a nagy bukás áprilisban, kiderült, hogy Gyurcsány Ferencbe nem kéne annyira kapaszkodniuk  legalábbis most éppen ezt állítják , ha jól értettem, valami nemzeti szociális, keresztény és én nem tudom, milyen párttá avanzsálták hirtelen magukat, legalábbis szóban. Ezért én ezt megköszönöm, hogy támogatják ezt a törvényjavaslatot, de másik oldalról azért nem árt a következetesség.

Tudom, hogy a falnak beszélek, mert a Jobbik mellett ülő képviselők már messze vannak a Jobbiktól, a többiek, most nem tudom, hogy éppen elhatárolódnake tőlük, vagy nagy barátságban vannak itt DK meg MSZP, én ezt nem tudom eldönteni, de azért egy kicsit beszéljenek már egymás között erről a dologról, hogy nem lehet kéthavonta, félévente, néhány évente változtatni egyház területén az álláspontot, már csak azért sem, mert teljesen hiteltelen.

(16.30)

A legszebb az volt, hogy mi pártpolitikai szempontból nyújtjuk be ezt a jogszabályt is, meg foglalkozunk az egyházakkal, majd utána Brenner Koloman, dr. Brenner Koloman idézte  kicsodát?  Székely János püspök urat, aki meg minket bírált egy héttel ezelőtt. Tehát, most akkor ennyire jóban vagyunk az egyházakkal, vagy pedig megkérjük, hogy azért bíráljanak is minket, már csak azért, hogy nehogy azt tudják mondani, hogy mi teljesen összebútoroztuk magunkat, ahogy a DK-sok mondják? De még egyszer szeretném fölhívni arra a figyelmet, hogy nem katolikus, református, evangélikus vagy más, keresztény vagy nem keresztény felekezetű püspökök (sic!) és egyházi vezetők vannak ott a tüntetések élén, hanem érdekes módon azok a szimpatizánsai a DK-nak, akiket Donáth Lászlónak és Iványi Gábornak hívnak, és ők azok, akik minden egyes ilyen rendezvényen megjelennek vagy sokszor ott vannak.

Én a lengyel szószóló asszonynak nagyon szépen köszönöm egyrészt önökön keresztül azt a 12 egyhangú támogató szavazatot, amelyet a bizottság tett. Köszönöm szépen azt a figyelemfelhívó kérést vagy felvetést, hogy esetleg változtassunk az „emlékpont” kifejezésén, szerintem ebben semmiféle gond nem lehet. Valóban az a cél, hogy akár az ön által említett zalavári vagy akár bármilyen más emlékponton, ahol a nemzetiségeknek is van valamilyen nagyon fontos történelmi emléke, akkor a magyar, angol nyelvű táblák mellett ott legyen egyrészt nemzetiségi nyelven is a felirat, illetve a történeti elbeszélés, de a másik oldalról pedig ne lehessen azért az emlékhelyekkel összekeverni, mert nyilván más kategória.

Amit ön kért, képviselő asszony, a lengyelség, akár pedig a magyarországi szlávok Szent Cirill és Szent Metód emlékhelye érdekében, én azt gondolom, hogy ez nem jelenthet gondot, és biztos, hogy az a bizottság, amelynek ez a feladata, ezeket a lépéseket megtenné.

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönöm a kormánypárti képviselőknek azokat a támogató hozzászólásait, amelyek a törvénytervezetnek egyrészt a tartalmát mondták el  nem hiszem, hogy oktató céllal, de hátha valaki ebből mégiscsak egy idő után megérthet valamit, aki eddig máshogy értelmezte ezt a törvényt , de a másik oldalról azt is, ami akár Balla Mihálynak, akár másnak, a többi képviselő úrnak is a gyakorlatban megjelent, illetve ami a jelen lévő, az egyházakkal kapcsolatos lépéseket érinti. Nagyon fontos az, hogy valaki ne csak Brüsszelbe járogasson el, ne csak onnan hallja az egyházakkal kapcsolatos feladatainkat, illetve az együttműködési célokat, hanem itt, az emberek között, legyenek azok nemzetiségek, legyen az bármely kis falu vagy kis település, vagy akár a nagy településeken is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását. (Taps a kormánypárti oldalon.)