ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni államtitkár úr kimerítő expozéjét, amiből azok a képviselőtársaink is megismerhették a törvényjavaslat részleteit, akik esetleg nem olvasták volna korábban, de persze elfogadom, hogy itt részben indokolt volt a részletes indoklás, hiszen szokás szerint egy rendkívül szerteágazó, többfajta témakört egy törvényben tárgyaló javaslatról van szó. Ezt most nem nevezném salátatörvénynek, mert bizonyos logikai összefüggés van a javaslatok között, csak egyszerűen nagy terjedelmű és sok területet érintő javaslatról van szó.

Ha megengedik, akkor alapvetően, azt hiszem, csak három kérdést emelnék ki, amely talán a közvélemény érdeklődésére is számot tart. Nem vállalkoznék arra, hogy részletesen, paragrafusról paragrafusra vegyem végig a törvényjavaslatot. Általánosságban azt tudom mondani, hogy a törvényjavaslat büntetőeljárással és büntetőjoggal kapcsolatos szabályozásának legtöbb módosítása valóban technikai módosítás.

(18.20)

Olyasmi, ami egyébként változó élethelyzeteket, megszerzett tapasztalatokat próbál egyértelmű szabályokkal megoldani és módosítani, ezért nem is feltétlenül van ellenünkre.

Három kérdésről szeretnék viszont beszélni, kettőről röviden és egyről hosszabban. Az egyik kérdés  az egyszerűség kedvéért így fogalmazok  a kábítószerlista kérdése. Valóban szakmai berkekben, szakmai körökben régóta felvetődő probléma, hogy mivel megváltozott a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés struktúrája, folyamatosan újabb és újabb anyagok kerülnek be erre a piacra  ha ezt lehet így fogalmazni , ahol nagyon gyakran csak viszonylag csekély molekuláris változásokkal érnek el hasonló vagy súlyosabb hatást, és éppen a legveszélyesebb szerek esetében ez a változás nagyon gyors és nagyon nehezen követhető, ezért az a fajta jogi egyszerűsítés, amit itt a törvényjavaslat-tevő javasol a törvényalkotóknak, az észszerűnek tekinthető, és valóban a világosság követelményének is jobban megfelel, mint az eddigi helyzet. Ugyan attól tartok, kormányrendeletet is ritkán olvasnak akár a dílerek, akár a fogyasztók, de például a jogalkalmazóknak, a rendőröknek, bíróságnak, ügyészségnek jelentősen könnyíteni fogja a dolgát az, hogy egy egyértelmű, adott időszakban érvényes tiltottanyag-listából indulhatnak ki.

Amivel kapcsolatban itt kételyeink vannak, az kettős, és érdekes módon a két szempont részben ellentmond egymásnak. De azt gondolom, hogy egyébként ezek részletes szabályozásokkal, jó gyakorlattal akár orvosolhatóak is. Az egyik szempont arra vonatkozik, hogy vannak bennünk aggályok azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogják ezek a döntések a szakmai észszerűséget követni, magyarán szólva a Belügyminisztérium, amikor kiadja ezt a rendeletet, akkor itt csak technikailag vezeti át egyébként a nemzetközi szabályokat vagy a nemzetközi jogszabályokban megjelenő változásokat; ez is egy egyszerűsítés. Ugyanakkor megfontolandó lenne az, hogy nyilván nem hasraütésszerűen, és nem a Széchenyi téri harmadik emelet egyik irodájából eldöntve, hanem megfelelő szakmai konzultációk alapján akár mód legyen arra, hogy a büntető-felderítő munkában felszínre kerülő anyagok esetében gyorsabb is lehessen ez a változás, mint a nemzetközi egyezménybe való beépüléshez kötött változás.

Magyarán szólva, ha találnak egy új anyagot, aminek világos, hogy mi a célja, és szakmai oldalról is igazolható ennek a hatása, akkor az akár úgy is bekerülhessen ebbe a jegyzékbe, hogy nem várjuk meg azt, hogy a magas ENSZ-hez vagy Egészségügyi Világszervezethez elmenjen, ott is észleljék, visszajöjjön. Még egyszer mondom, én úgy értékelem, hogy a törvényjavaslat erre lehetőséget teremt, de el kell kerülni mind a két szélsőséget, mert azt is el kell kerülni, hogy innen kezdve egyébként, már bocsánat, hogy így mondom, de ami egy rendőrnek valamilyen ok miatt nem tetszik, azt rögtön tiltott anyaggá lehessen minősíteni. Tehát kell ebben egy megfelelő kontroll és megfelelő mechanizmus, ami valóban átláthatóságot biztosít, és valóban azokra a szerekre terjeszti ki ezeket a fajta tilalmakat, ahol ez szakmailag, orvosszakmailag, rendőrszakmailag, jogi értelemben indokolt, és megfelelő garanciák vannak hozzá.

A második kérdés a kuruzslás kérdése. Csak azért hoznám ezt nagyon csöndben szóba, mert ez egyike azoknak a dolgoknak, amiről az ön elődjével vitatkoztunk itt, a Házban 2020-ban, amikor ezt a szabályt behozták. Akkor a szakmai szervezetek felhívták a figyelmet, és felhívtuk mi is, hogy nem jó az a szabályozás, ahogy ez a pszichoterápia esetében szerepel, ezért lett ebből aztán alkotmánybírósági ügy. Most úgy tűnik, hogy a mostani szabályozás egy észszerűbb, józanabb szabályozás, hiszen a megtévesztés elemét beépíti a kuruzslásnál a pszichoterápia esetében. Beleírja azt, hogy akkor, ha a pszichoterape…  nem tudom kimondani ezt a szót , tehát ha olyan szakembernek adja ki magát, aki nem rendelkezik megfelelő végzettséggel. Ez egy megfelelő szabályozás, elkerülhető lett volna két és fél évi jogbizonytalanság, ha annak idején nem erőből nyomják át az elődjét ennek a szabályozásnak.

Végül, amiről leginkább szólni szeretnék, ezek a büntetés-végrehajtással kapcsolatos szabályok. Egyrészt itt lehet látni, hogy mennyire szerencsétlen az a helyzet  az nem biztos, hogy szerencsétlen, hogy a büntetés-végrehajtás átkerült a Belügyminisztériumhoz. A büntetés-végrehajtásban dolgozók egy része ezt negatív változásként éli meg, mert megszokták, hogy a magyar történelmi hagyományoknak megfelelően az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozik ez a terület. Mások látják ennek előnyét is. Mind a két megoldás mellett lehet érvelni egy irányítási struktúrában. De az nagyon nem szerencsés, hogy az önök szokásának megfelelően a törvényalkotás nem egységes rendszerben történik, hanem lényegében minisztériumi hatáskör szerint. Így a büntetés-végrehajtásra vonatkozó szabályok egy részét, ha jól emlékszem, két héttel ezelőtt tárgyaltuk az egyes közbiztonságot érintő törvények nevű borzalmas saláta keretében, amibe például a szociális törvényt is belerakták, más részét most hozzák be, merthogy ez éppen az önök minisztériumának a hatáskörébe tartozik.

Azonban a törvényjavaslatok áttekintését és vitáját jelentősen könnyítené ebben az esetben is, más esetekben is, ha az egy tárgykörhöz tartozó törvényeket egy egységes törvényben hoznák be. A büntetés-végrehajtás megérdemelte volna azt, hogy a rá vonatkozó szabályokat a különböző törvényekből egységesen, egy szabályban tárgyaljuk. Azért mondom, hogy megérdemelte volna és szükséges lett volna, mert ha ez így történik, akkor nem kellene most azt mondanom, hogy miközben a most elénk kerülő változások jelentős része észszerűen alkalmazkodik a körülményekhez és inkább könnyítést jelent a büntetés-végrehajtás tekintetében, az alapvető problémákat semmilyen módon nem oldja meg.

Hiszen belekezdtek egy teljesen átgondolatlan átszervezésbe, amit egyébként részben már végrehajtottak, de amit most éppen két héttel ezelőtt próbáltak törvényesíteni az agglomerációs együttműködések bevezetésével, aminek olyan nagyon sok értelme egyébként ebben a formában nincsen, azon kívül, hogy adminisztratív módon tüntetik el a hiányzó álláshelyeket a rendszerből. Hogy miért pont agglomeráció, és miért nem, mondjuk, régiók szerint szerveződik a büntetés-végrehajtás vagy más logika szerint, ezt nagyon nehéz megmondani.

Ami azonban a fő baj, az az, hogy a büntetés-végrehajtás alapvető problémáira ez a jogszabály nem kínál választ. Nem kínál választ arra, hogy továbbra is rossz állapotban van a büntetés-végrehajtási intézetek nagyon jelentős része, és ami még ennél is nagyobb baj, hogy továbbra sem képesek vonzó életpályát kínálni a büntetés-végrehajtásban szolgáló emberek számára, ennek következtében állandó a létszámhiány. Miközben a honvédségnél végrehajtottak egy érdemi és bértáblaszerű emelést, a büntetés-végrehajtásban továbbra is ötletszerű javaslatokkal, ötletszerű kifizetésekkel kezelik a helyzetet, ami nem jelent kiszámítható életpályát ebben az egyébként nagyon nehéz hivatásban.

Én tehát arra biztatnám a kormányt, hogy ne csak felületi kezelést, ne csak átszervezgetést alkalmazzon, és ne csak kozmetikai vagy akár fontos, de részletszabályokban változtasson, hanem érdemben tekintse át a büntetés-végrehajtás helyzetét, mert a büntetés-végrehajtás helyzete azon túl, hogy természetesen az ott szolgáló emberek megérdemelnének jóval jobb bánásmódot, azért is fontos, mert a büntetés-végrehajtás megfelelő működése jó esetben segítheti a reintegrációt, a társadalomba való visszailleszkedést, a bűnismétlés veszélyének csökkentését, ugyanakkor meg rossz esetben, ha rosszul működik a büntetés-végrehajtás, akkor nemcsak a bűnözésre van negatív hatással, hanem közvetlenül is veszélyt jelent a lakosságra. Nálunk, Kőbányán ezt jól tudjuk, akár fogolyszökések, még rosszabb esetben, ne adj’ isten, lázadások, más rendkívüli események formájában.

Én tehát arra biztatom a kormányt, hogy legyen olyan kedves szembenézni érdemben a büntetés-végrehajtás helyzetével, és érdemi, átfogó, jelentős javulást hozó javaslatokat hozzon az Országgyűlés elé. Köszönöm szépen.