DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ami az elítélt személyek átszállításáról szóló strasbourgi egyezmény módosításának kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot illeti, a Magyar Szocialista Párt azt támogatja, igennel fog rá szavazni, hiszen maga a módosító javaslat gyorsabbá, rugalmasabbá teszi a nemzetközi együttműködést ezen a területen. Célja az igazságszolgáltatás feladatainak előmozdítása, az elítélt személyek társadalmi beilleszkedésének elősegítése. Mindezen célokkal és az egyezmény módosításában lévő eszközökkel is egyetértünk, ezért ezt támogatni fogjuk.

Ilyen egyértelmű támogatásról nem tudok beszámolni az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó egyéb törvények módosításával kapcsolatban. Én is szeretném megjegyezni, hogy ami nem sikerült államtitkár úrnak 30 perc alatt, annak én se fognék neki, hiszen olyan terjedelmű törvényjavaslatról van szó, hogy minden egyes rendelkezésén én sem kívánok végigmenni, zanzásítva két részre tudnám osztani.

Az egyik: azok az egyébként még a törvényjavaslat indoklásából is kitűnő módon szakmai javaslatok  mármint alapos és tényleg mindenre kiterjedő indoklást tudunk olvasni ebben a törvényben, bárcsak más törvényeknél is láthatnánk ilyet , amik a kábítószer, a szabálysértési elzárás, a Btk.-, a Be.-, egyébként EU-jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítésével kapcsolatos vagy éppen korrigálásával kapcsolatos szabályok. Ebbe a körbe tartozik, amiről államtitkár úr is hosszan beszélt, az Alkotmánybíróság döntéseinek a végrehajtásával kapcsolatos szabályok, és mind a büntetőeljárás, mind a bv tekintetében van egy csomó olyan szabályozás, ami valóban szemlátomást, mondhatnánk, házon belül születhetett, tehát a jogalkalmazók, a jogszabályok mindennapi végrehajtásáért felelős emberek visszajelzéséből adódóan praktikusan javítják valamilyen módon vagy konkretizálják a szabályokat. Tehát itt ez a törvényjavaslat, amit elmondtam, szerintem ha körülbelül a 80 százaléka terjedelmében ez lenne csak benne, még akár meg is szavaznánk.

Viszont én is szeretnék kitérni egy olyan részre, államtitkár úr, amit én sem értek, hogy mit keres itt, és azt a kritikát is szeretném megerősíteni, amit itt Arató képviselőtársam mondott, hogy nem olyan régen tárgyaltunk egy másik törvényt, ahol a büntetés-végrehajtás szervezetrendszerét, ha jól emlékszem, egy százhatvan-valahány oldalas törvényjavaslatnak a paragrafusai közé eldugva, nem is tudom, lehet, hogy a 160 a paragrafusszám volt, néhány paragrafusban rajzolták át. Most ebben a törvényjavaslatban egy csomó más szabályt a büntetés-végrehajtás mindennapi életével kapcsolatban módosítanak. Ez valóban egyrészt méltatlan, másrészt két olyan része is van a javaslatnak, vagy közvetetten vagy konkrétan kimondja a törvényjavaslat és indoklása, beismerése annak az óriási problémának, ami a büntetés-végrehajtási szervezetrendszeren belül ma van.

(18.40)

Ami az áttételes kérdéseket illeti, az az, hogy önök innentől kezdve minden egyes büntetés-végrehajtási alkalmazottnak a leszerelése után is megtiltják, hogy bármiről beszéljenek, ami ott bent történik. És ezt majdnem szó szerint tessék érteni! Úgy fogalmaz a törvényjavaslat, hogy meg kell őrizniük minden olyan információt, amelyek közzétételére a bv-s intézmény nem köteles  pont.

Tessék már nekem elárulni, hogy mit titkolnak ennyire ott a Belügyminisztériumban! Mi az, amit egy büntetés-végrehajtási munkatárs vagy akár egy leszerelt munkatárs a leszerelése után vagy éppen a foglalkoztatás során, ami nyilvánvalóan nem tartozik a titok kategóriájába vagy éppen az intézmény működésének biztonságát érintő kategóriába, azon túlmenően nem mondhat el?

Tehát nem mondhatja el, ha szar (sic!) a kaja  már elnézést  a menzán? Nem mondhatja el, ha egyébként embertelen módon bánnak vele a parancsnokai? (Arató Gergely: Hány túlórája van!) Vagy hogy hány túlórája van, vagy mióta nem kap fizetést? És ezt itt törvényben rögzítik. Én nem tudok mást mondani, mint valamennyire ezzel a területtel néhány éve foglalkozva, és nyilvánvalóan ott dolgozókkal is beszélve, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy tarthatatlanok az állapotok a végrehajtó állomány tekintetében is. Nem a fogvatartottakról beszélek most még. Konkrétan az ott dolgozó emberek számára tarthatatlan állapotok vannak a létszámhiány miatt, az alulfinanszírozás miatt, egyébként az intézetek túlterheltsége miatt is.

Évek óta csinálják ezt. Mindig valamit megszorítanak, valamilyen jogot elvesznek tőlük, szívatják őket, erre ők azzal reagálnak, hogy még többen szerelnek le. Számtalanszor elmondtam a büntetés-végrehajtás, a rendőrség, de akár a tűzoltók tekintetében is, hogy erre nem vezet út, ez csak még nagyobb problémát fog okozni. És nyilván attól, hogy nem beszélnek valamilyen problémáról, attól az még van. Amíg ebben a törvényben ez benne van, nyilvánvalóan azt szerintem megszavazni nem lehet.

Ami a másik ilyen pont ebben a törvényjavaslatban, amit nemegyszer leír az indoklás, és államtitkár úr, bár tudom, hogy most nem felügyeli a büntetés-végrehajtást, de előterjesztőként biztos tudja, hogy miért írták bele az indoklásba ezeket; nemegyszer konkrétan leírják hivatkozási alapként, hogy miért kell valamit megváltoztatni a szabályokon: merthogy a bv-szervezeteknek óriási a leterheltségük. Óriási magas létszám van, ezek a fordulatok benne vannak az indoklásban; a fogvatartotti magas létszám miatt kell egyébként az élelmezésről, a panaszkezelésről vagy a díjazás nélküli munkáltatás óraszámainak megemeléséről dönteni.

Államtitkár Úr! Ebben a parlamentben, fejből nem tudom, de körülbelül másfél-két éve hoztunk egy döntést, hozott ez a Ház egy döntést, a kormány nyújtotta be, vagy kormánypárti képviselők és jól meg is szavazták, még egy kis kampányt is indítottak mellé, hogy 100 százalék alá viszik a büntetés-végrehajtási intézetek túlterheltségét. Majd elindult egy ilyen konténeres bv-intézet-bővítés, majd a végén, ahogy ezt ilyenkor szokás, be is jelentették, hogy minden rendben van, mindent megcsináltak, minden szuper.

Most akkor meg tudjae mondani, államtitkár úr, hogy hány százalékos a büntetés-végrehajtás fogvatartotti létszámának túlterheltsége? Miért hivatkoznak ebben a törvényjavaslatban egy csomó szabály módosításánál arra, hogy túlterheltek az intézetek, ha egyébként már az állami propaganda bejelentette, hogy ezen a területen minden rendben, mert fölépítették azokat a konténeres bv-intézeteket? Tehát valamelyik nem igaz.

És ugyanezek a szabályok lehet, hogy a bv mindennapi életét segíteni fogják, de hogy a túlterhelt állományt és a 100 százalék fölötti túlterheltséget nem fogják kezelni, az biztos; úgyhogy amíg erre az utóbbira nem kapunk választ… És tényleg kérném államtitkár urat, hogy ha van bármi információja, akkor esetleg a záróbeszédében erre térjen ki, vagy esetleg kérjen meg egy kollégát, hátha tud információt szerezni, konkrétat, hogy most akkor mekkora a bv-intézetek túlterheltsége, miért kell erre hivatkozva ezeket a szabályokat megváltoztatni.

Ha ez a két rész  konkrétan a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozók életét megváltoztató rész  nem lenne a törvényjavaslatban, még akár az egészet meg is szavaznánk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.