SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki nyomon követi az elmúlt hónapokban a munkánkat és azokat a témákat, amik idekerülnek elénk, a Ház elé, annak lehet egy olyan érzése, mintha rendszeresen vissza-visszatérő téma lenne az adatok nyilvánosságának kérdése, az adatok bővítésének a kérdése. Legutóbb tegnap zártunk itt le egy meglehetősen heves vitát egy, a közérdekű adatok nyilvánosságáról, az azokra irányuló perekről szóló javaslatról, sőt szavazás is történt, de néhány hónappal korábban is volt hasonló típusú előterjesztés előttünk.

Ezek a helyzetek abból fakadnak, amit az előttem szóló képviselőtársam is mondott, hogy maguk az adatok, az adatok mennyisége egyre gyarapodik, állandóan foglalkozni kell azzal, hogy az állampolgárok adatainak a tárolása, összekapcsolása hogyan és milyen garanciák mellett lehetséges egy jól működő demokratikus államban. S nyilvánvalóan kell azzal is foglalkozni, hogy bizonyos típusú adatokhoz, amik közadatnak minősülnek, hogyan lehet szabályszerűen, de minél nagyobb biztonsággal hozzájutnia akár az átlag állampolgárnak is.

Ezek a javaslatok tehát lehetővé teszik azt, hogy átgondoljuk, hogyan viszonyulunk ehhez a helyzethez; magyarán, azokat az adatokat, amik körbevesznek minket  és most a nyilvános adatokról beszélünk , hogyan és milyen módon tesszük hozzáférhetővé az állampolgárok számára. Nem lesz titok, amit mondok, hiszen ezt hallották már tőlem többször: a DK azon az állásponton van, hogy mindazon adatokat, amik az adófizetők forintjaiból megvalósuló bármiféle kormányzati cselekedethez kapcsolódnak, ab ovo nyilvánosságra kellene hozni. Tehát olyan szabályozást sürgetünk, amely eleve előírná azt, hogy minden ilyen típusú adatot  értem itt azt, hogy akár szerződéseket, számlákat és hasonló típusú, hasonló mélységű adatokat tartalmazó dokumentumokat  eleve nyilvánosságra kéne hozni, bizonyos adatokat pedig  s most nemcsak pénzügyi adatokra gondolok, hanem egyéb összesített, működéssel kapcsolatos, bármiféle állampolgári érdeklődésre igényt tartó adatokra is  állampolgári kérésre minden további nélkül ki kellene adni.

Tehát az általános viszonyulás számunkra az, hogy minden állami adatnak ab ovo nyilvánosnak kell lennie, és afelé kellene haladnunk, hogy ilyen szabályozások kerüljenek elénk. Ezért kardoskodtam én a tegnapi vitában is annál az előterjesztésnél, hogy a közérdekű adatok iránt elindult pereknél sem arról kell beszélni, hogy hogyan lesznek azok a perek gyorsabbak, hanem arról, hogy hogyan nem lesznek azok a perek, merthogy minden adat hogyan lehetne nyilvános.

Nem tagadom, hogy ennek van egy elméletibb megközelítése, egy elméletibb oka is, mégpedig az, hogy egy jól működő demokráciában a kormányzat ellenőrzésének az egyik módja az, hogy a kormányzati működéssel kapcsolatos adatokat  s ebbe beletartoznak pénzügyi típusú adatok is, és minden egyéb adat is  nyilvánosságra kell hozni. Magyarán, a kormány ellenőrzésének állampolgári lehetősége igenis összefügg azzal, hogy hogyan és miképp kapcsolódhat az adatnyilvánossághoz az állampolgár, magyarán, hogyan juthat adatokhoz.

Ebben a dologban ez a kormány az elmúlt 12 évben rosszul teljesített. Rosszul teljesített, mert ma egy olyan országban élünk, ahol ilyen típusú adatokat  még egyszer mondom, az adófizetők befizetett adóiból megvalósuló kormányzati cselekedetek adatait, pénzügyi adatokat, számlákat, szerződéseket, de akár egyéb típusú nem pénzügyi adatokat is  ez a kormány, az Orbán-kormány az elmúlt 12 évben igyekszik eltitkolni. Igyekszik eltitkolni mindenféle eszközzel, a meglévő szabályok rugalmas alkalmazásával, illetve a határig való elmenéssel, amit a szabályok adta keret biztosít.

Amikor lehetőség volt a Covid-időszak alatt kétszer 45 napig adatigényléseket megállítani, illetve 45 nap volt a válaszadásra, akkor a 45 napot használták ki tipikusan az állami hivatalok és hatóságok. Amikor lehetett hivatkozni üzleti titokra, hivatkoztak arra. Amikor bármi más módhoz kellett nyúlni, akkor természetesen alkalmazták azt, hogy döntés-előkészítő anyagról vagy információról van szó, és ezért tagadták meg a kiadást, vagy akár titkosítottak valamit egész konkrétan, hogy elérjék azt, hogy az állampolgár azt a bizonyos igényét semmilyen módon ne tudja érvényesíteni, ne tudhassa meg azt az infót, amit fontosnak érez számára. Egy ilyen országban élünk, ezért aztán amikor arról beszélünk ennek a konkrét javaslatnak a tárgyalásakor, hogy mennyire pozitív ez a javaslat, akkor itt nem arról kell beszélni, hogy a kormány mennyire pozitív javaslatot nyújtott be, hiszen valójában egy uniós irányelv átültetéséről beszélünk. Tehát ha az Unió nem hozott volna ilyen irányelvet, amit kénytelen átültetni a kormány, akkor egész biztos vagyok abban, hogy ez a javaslat sem lenne itt előttünk.

Teszem hozzá, a kormány persze mindent megtett, hogy elhúzza ezt az időt. Egy 2019 nyarán született irányelvről beszélünk, most meg 2022 novemberét írjuk, tehát három évig azért mégiscsak húzták ezt a kérdést, hogy kutatási adatokat, illetve egyéb hasonló típusú információkat hogyan és mint lehet igényelni, hogyan lehet hozzáférni, illetve ha már díja van ennek, akkor a szabályozás érinti azt is, hogy ez a díj hogyan határozható meg, netalántán hogyan csökkenthető vagy növelhető.

A lényeg tehát az, hogy maga az irányelv egy jó irányba tett jó lépés, ennek az átültetése a magyar jogrendbe fontos, támogatandó és az állampolgárok számára mindenképpen előnyös, még akkor is, ha a kutatási adatok nem tartoznak abba a körbe, amit az állampolgárok feltétlenül tipikusan az erre irányuló adatigényléssel szeretnének megtudni. Azonban azt is látni kell, hogy ez az egész kérdéskör nem lenne itt előttünk, ha a kormányon múlt volna. Mert ez a törekvés valójában nem őszinte, nem abból fakad, hogy egy jobb országot szeretne az Orbán-kormány építeni, és ennek apró pici részeként az adatigénylésben és az adatokhoz való hozzáférésben is valamiféle szabadságot szeretne adni az állampolgároknak, hanem a 12 éve meglévő, adatokat eltitkoló magatartásukon próbálnak fügefalevélként ilyen típusú előterjesztéseket idehozni.

Tehát még egyszer azt mondom, hogy a javaslat előremutató, az irányelv jó, az irányelv átültetése hasznos, ugyanakkor rögzítsük, tisztában vagyunk azzal, hogy politikailag ennek más okai vannak, nem pedig az, hogy ezt a témát a kormány szeretné rendbe rakni és jól működővé tenni. Köszönöm szépen a figyelmüket.